Valóban hiszem és vallom, hogy nagycsaládban élni jó! Ahhoz, hogy egyáltalán ott tartsunk az életünkben, hogy nagycsaládosnak nevezhessük magunkat, legalább három gyereket nevelhessünk, sőt egyáltalán a gyerek gondolata megszülethessen, bennünk kell egy társ. Egy társ, akivel közösek a célok, közösek az elképzelések, aki mellett azt érzi az ember lánya, hogy csak erősebb lehet és közösen bármilyen akadályt leküzdhetünk. Az szerencsére soha nem volt kérdés, hogy szeretnénk-e gyereket, a gyerekek száma már annál inkább. Én kettőt szerettem volna, a férjem négyet. És mivel mindig a nőnek van igaza és a férjem nagyon szeret a kedvemben járni a negyedik gyerek után megbeszéltük, hogy nem szeretnénk több gyereket vállalni. Aztán a jó Isten nem pont így gondolta a dolgokat. A négy lány után született egy kisfiúnk!
És miért jó nagycsaládban élni? A gyerekek viszonylag kis korkülönbséggel születtek (másfél, két év), hasonló az érdeklődési körük, a nagyok (8 és 7 évesek) rengeteget segítenek a kicsi (5 hónapos) körül. A kisebbek (4 és 2 éves) folyton azt szeretnék tenni, amit a nagyok, ők is írni – olvasni szeretnének. És pont ennek a vágyuknak köszönhetően sokkal gyorsabban fejlődik a mozgásuk, a beszédkészségük, nagyobb és gyorsabb léptekben haladunk az önállóság felé. Továbbá hiszem és vallom, hogy nem csak tanítással, hanem példamutatással is neveljük, formáljuk őket. Amit tőlem látnak a gyerekek, azt viszik tovább magukkal. És egy anyai szívnek nincs nagyobb öröme attól, mint amikor azt meséli az iskolás nagy lánya, hogy aznap segített a takarító néninek virágot öntözni, vagy amikor a nagycsoportosom azért kapta meg az uzsonnához a csengőt, mert aznap ő pakolta el a legtöbb játékot a csoportban. És folytathatnám a felsorolást. Nagyszerű és felemelő érzés látni, hallani, ahogy a nagy lányaim tanítgatják a kistesókat, mesét mondanak a trónörökösnek, mondókáznak, énekelnek neki. Ahogy számukra a világon a legtermészetesebb dolog mindent megosztani (nemcsak) a tesókkal.
Sajnos a mai világban kirívónak számítunk az 5 gyerekkel, de ha elölről kezdeném, akkor sem cselekednék másképp!
Hálás vagyok a jó Istennek férjemért és az öt gyönyörű gyerekünkért, hisz mindegyikőjük egy kis csoda!
Szabó Dorottya
Hejőkeresztúr
Miskolci Nagycsaládosok Egyesülete
