Férjem, Feri nagycsaládban nőtt fel, én egyedüli gyerek vagyok. Talán ezért is szerettem volna három gyermeket. Kicsi koromtól erre vágytam, és férjemmel együtt is úgy gondoltuk, két fiút és egy lányt szeretnénk. A Jóisten meghallgatott minket: először Gergő fiúnak, majd Ádám, végül Luca is megszületett. Úgy történt minden, ahogy terveztük.
Aztán 9 évvel Luca után kopogtatott Matyi. Én megijedtem. Mindent felborított. Megfogadtam, hogy csakazértis örülni fogok neki. Egyre jobban vártuk a váratlan jövevényt. A gyerekek is várták, azt mondták, legalább meglátják, hogy kell jól nevelni gyereket. Aztán megszületett és rögtön tudtuk, hogy így kellett történnie, ő tudta, hogy szükség van rá.
Ma már iskolás, a legnagyobbak egyetemisták, Luca gimnazista. Lassan családunk része lett a két nagy barátnője is, és ők már egyre önállóbbak. Jó látni, ahogy szeretik, támogatják egymást, még ha időnként össze is kapnak.
Egy kis faluban élünk, lovaink vannak és tanyánk. Sokat segítenek ott is, az állatok, a természet mindannyiuk számára fontos és meghatározó, a világhoz való hozzáállásukat formálta és tisztította. Bár nem ezt a szakmát választották, a gyökereik itt vannak, és jó látni a megszerzett talpraesettséget, határozottságot, a határaik ismeretét és kitöltését. Határozott céljaik vannak, tudják hova tartanak. Azt gondolom a nagycsaládos háttér segített ebben, illetve a kapcsolataikban és a kommunikációjukban is.
Mi pedig megvalósítottuk az álmainkat, és boldogan támogatjuk őket életünk végéig és talán még azon is túl, hisz eleink bölcsességét és a magunk tapasztalatát adjuk nekik útravalóul, örökül, így őseink és a mi életünkön túlmutatva is mellettük lehetünk.
Kovácsné Tesléry Beáta
Szarvaskő
Nagycsaládosok Egri Egyesülete
