Van-e nyilvánvalóbb és látványosabb eleme két hónapnyi összezártságunknak, mint a láthatatlan munka? A kérdés persze költői, de vajon mindannyian ugyanazt látjuk? Hordoz-e a karantén-helyzet magában lehetőségeket? Megannyi kérdés merül fel akár a férfiak, akár a nők, akár a fiatalok oldaláról a láthatatlan munkával kapcsolatban, látjátok?!
Léder László pszichológus írását ajánljuk a NOE Levelek magazin májusi számából.
LÁTHATATLAN ERŐ
Karantén, család, láthatatlan munka
Célként a családi munkakultúra megteremtése kell, hogy szemünk előtt lebegjen egy olyan világban, ahol gyermekeink figyelmét és energiáit nagy és láthatatlan külső erők kötik le.
„Ha nincs a karantén, soha nem lett volna időm ilyesmire – kiabál át a szomszédom a kerítés deszkái között –, évek óta csak terveztem, hogy végre rendbe rakom az udvart”. Szavaira kinyújtom a nyakam és elámulok. Mi tagadás, sosem láttam még ilyen rendezettnek a kertjét. „Ez igen, mondom, szép munka!” István felhúzza a szemöldökét: „Munka? Ez nem munka, ez öröm, alig bírom abbahagyni. Ha őszig nem indul újra az élet, lebetonozom a garázsbejárót is”– teszi hozzá boldogan. István szomszédom szavai jól összefoglalják a nem pénzért végzett munka lényegét. A magyar terminus talán még ötletesebb és precízebb is: láthatatlan munka. Munka, amit csak akkor veszünk észre, ha nincs elvégezve. Misztikus fogalom.
Hol van a – pénzért végzett – munka és a láthatatlan munka határa?
Ha pár száz évet visszaugranánk az időben és vendégként egy falusi magyar családhoz betérve a sok gyermek, unokatestvér, nagyszülő és egyéb rokon között megtalálnánk a szülőket, bizony elég bután hangzana, ha megkérdeznénk: tessék mondani, milyen láthatatlan munkát terveznek a mai napra? A kedves parasztemberek jogosan mosolyognának a furcsa városiakon, az is lehet, hogy a látogatás mögött valamilyen becsapós deákcsínyt sejtenének. Az sem javítana a helyzetünkön, ha tudományosabbra átfogalmazva gyorsan újra feltennénk a kérdést: milyen fizetetlen munkát tetszettek ma végezni. Ezen a ponton a történetünk kétfelé válhat: a gazdálkodók felháborodva utat mutathatnának nekünk, vagy éppen nagyot nevetve hellyel kínálnák a félkegyelmű, de láthatóan barátságos idegeneket.
Időutazós történetemmel azt szeretném megvilágítani, hogy a nem fizetett vagy láthatatlan munka fogalma bizony modern életmódunk melléktermékének tekinthető. Az emberiség jelentős része a huszadik század kezdetéig semmilyen fizetést sem kapott elvégzett munkájáért, hanem többnyire így biztosította a megélhetését. Az európai családok kilencven százaléka még a huszadik század első éveiben is mezőgazdasági termelést folytatott és családi munkaközösségként működött.
Munka és házimunka
A láthatatlan munka fogalma tehát a lassan szétváló, családon kívül végzett fizetett munka és a mindaddig a család természetes életformájának tekintett házimunka (fizetetlen munka) közötti szakadékot próbálja áthidalni. Jól látható, hogy a szétválasztás mesterséges, hiszen maga az élet lenne elképzelhetetlen láthatatlan munkánk nélkül. A probléma olyannyira kézenfekvő, hogy a modern gazdasági elméletek megpróbálják (nem sok sikerrel) kiszámolni és modelljeikbe integrálni a nem fizetett társadalmi munkafolyamatokat is.
Családi élet és láthatatlan munka
Sajnos sokszor előfordul, hogy a nem fizetett munka fogalmát a klasszikus háztartási tevékenységekre leszűkítve alkalmazzák. Mosogatás, főzés, bevásárlás, takarítás, gyermekgondozás. Aki azonban ismeri a mai magyar családok valós helyzetét, jól tudja, hogy István szomszédomhoz hasonlóan többségük maga építi a házát, kerítését, garázsbejáróját, garázsát, hétvégi házát, de még városi lakásokban is jellemző, hogy a legbonyolultabb szakmunkák kivételével a család végzi el a fenntartási feladatokat. Sokan maguk szerelik háztartási gépeiket, szervizelik autóikat. Ehhez tegyük még hozzá a családi élethez kapcsolódó ügyintézést, legyen az online vagy hivatalos sorban állás, de még nyári utazásainkat is sokszor magunk intézzük, ahelyett, hogy azt valaki számunkra megszervezné. Gyermekeinket többnyire mi magunk szállítjuk el az óvodába és iskolába, és a napunk természetes részének tekintjük az autóban ülést vagy az ingázást. Ezzel azonban még mindig nem fedtük le a családi láthatatlan munka teljes spektrumát, és talán a legfontosabb feladatról, a családi érzelmi házimunka kérdéséről még nem is ejtettük szót.
Az érzelmi házimunkáról
Az érzelmi házimunka is láthatatlan vagy fizetetlen munka. Olyasvalami, amiért nem jár pénz, de ha minden a helyén van, elismerés és szeretet a jutalma. Ha úgy tetszik, egy apa és egy anya fő szülői feladata a család érzelmi vérkeringésének működtetése, apa-anya, gyerekek és nagyszülők között is. Bármelyikünk elakadása – mindannyiunk elakadása is. Az érzelmi energiák helyes beosztása, a ma élő szülők talán legfontosabb feladata. Maga a gyermeknevelés, de a párkapcsolat minősége is főként láthatatlan tényezőktől függ, melyek megteremtése a család legfontosabb feladata.
Véleményem szerint egy család elsősorban is nem pusztán a mai gazdasági terminológia szerinti munkavégzéssel és fogyasztással járul hozzá a gazdasági fejlődéshez, hanem még inkább a következő generáció felnevelésével, a jó emberi kapcsolatok építésével és fenntartásával, a kulturális örökségünk továbbadásával. Lehet, hogy mindez túlságosan elvontan hangzik, de elég, ha arra gondolunk, Törökországban szégyen, ha egy család nem maga látja el idősödő családtagjait, vagy ha az egy utcában lakók nem segítik az odatévedő hajléktalanokat. Mivel ez a családi funkció a nyugati társadalmakban már nem működik, a társadalomnak drága intézményrendszerek fenntartásával kell mindezt (úgy-ahogy) pótolnia.
A karantén mint lehetőség
Kimondani is furcsa, hogy erre a nehéz helyzetre mint lehetőségre gondoljunk. És mégis látnunk kell, hogy a kényszer miatt otthon maradó családok életében fokozottan megjelenik az ősi családi dinamika, a családi munkaközösség és csapatmunka igénye. Ha tetszik, ha nem, szülői felelősségünk, hogy feladatainkat és eddig megszokott életrendünket alapjaiban újragondoljuk. Környezetemben több olyan családot is látok, ahol apa, anya és gyermekeik is otthonmaradásra kényszerültek. Máshol a szülők felváltva dolgoznak, és van, ahol az édesanya vált egyedüli kenyérkeresővé.
Hadd kezdjem ez utóbbi példával. A napokban beszéltem telefonon egy édesapával, akinek felesége kora reggeltől késő estig dolgozik, míg az apa három kisgyermekkel otthon maradt. Az apa feldúlt volt és sértett. Beszélgetésünk során arra próbáltam rávezetni, hogy megértse, most egy ideig nem ő lesz a család eltartója, de erre semmi szüksége ahhoz, hogy kiváló embernek és apának érezze magát. Sajnos számolnunk kell azzal a problémával, hogy mára az apai és férfi identitást többnyire a családon kívüli kereső tevékenység határozza meg. A jó hír az, hogy ha az apák segítséget és megértést kapnak, sokkal nagyobb számban képesek „átállni”, és aktív részt vállalni a háztartás-menedzsmentből és a gyermeknevelésből, mint azt elsőre gondolnánk. Itt kell leírnom, amit oly sokszor el szoktam mondani: a gyermekekről való gondoskodás ősi férfi feladat, férfias tevékenység. A családjából kiszakadó, kizárólag családfenntartó apa modellje modern problémának tekinthető.
De ne csak az édesapákra gondoljunk. Modern korunkban, a fizetett munka mellett mostohagyermekként kezelt láthatatlan munkavégzés miatt sok édesanya is érezheti úgy, hogy ha csak otthoni munkát végez – „csak gyermekeket nevel, vagy idősebb családtagokról gondoskodik” -, társadalmi megbecsültsége csökken. A kötelező otthonmaradás furcsa helyzete talán abban is segíthet, hogy jobban megértsük, és végre értékén kezeljük az otthoni munkavégzést.
Nemi identitás és láthatatlan munka
Azt sem szabad letagadnunk, hogy a láthatatlan munkavégzés feladatai és a nemi identitás kérdése szorosan összekapcsolódnak egymással. Példának említem azt a házaspárt, ahol évekbe telt, mire a feleség megszokta, hogy a férje nem azért veszi elő a porszívót, hogy ezzel megbántsa a feleségét, hanem azért, mert szeretne felporszívózni. És fordítva is, tudok olyan párról, ahol a barkácsolást a feleség végezte, míg a férfi örömmel főzött a családnak. Az is előfordult, hogy egy sajnálatos válást követően a hölgy letette a fúrógépet, mert új párja férfiként nehezen viselte a „szerepcserét”.
Általában igaz, hogy minél nagyobb egy család és minél több az elvégzendő feladat, annál inkább átjárhatóvá válnak a klasszikusan férfi vagy női munkának tekintett szerepek. A veszélyhelyzet egyik pozitívuma éppen az lehet, hogy férfiként és nőként, apaként és anyaként olyan feladatokat is elvégzünk, amelyeket korábban nem mi csináltunk. És talán a legfontosabb: gyerekeink számára a szülői gondoskodás szeretetet és biztonságot jelent. A gyermekeit felöltöztető, a reggeli asztalt megterítő apa viselkedése mély érzelmi hatással lehet az apa-gyerek kapcsolatra is. Ahány ház annyi szokás, semmi sincs kőbe vésve, de ne feledjük: a modern családi lét is kizárólag csapatmunkával lehet sikeres, amelyben másodlagos szerepet kell betöltenie annak, hogy a társadalom éppen mit tekint férfias vagy nőies tevékenységnek.
Házimunka és boldog gyermekkor
Végül pedig, de nem utolsó sorban, szeretnék minden szülőt megerősíteni abban, hogy ne féljünk gyermekeinket már kiskoruktól kezdve házimunkára szoktatni. Csak jót teszünk velük és boldogabb gyermekkort biztosítunk, ha ezt mértékkel és fokozatosan tesszük. Rossz példának sejlik fel előttem gyermekkorom faluja, ahol nagyon sok gyermeket szoktattak le a munkáról szüleik azzal, hogy minden szabadidejüket és a nyári vakációt is a veteményeskertben kellett eltölteniük. Azt gondolom, manapság ennek sajnos, éppen az ellenkezője igaz. A legtöbb magyar családban sokkal kevesebbet segítenek be a gyerekek, mint az indokolt lenne. Ebben a korszellem sem segít bennünket. A gyermekkort átitató IT, közösségi média éppen a gyerekek leghasznosabban eltölthető idejét köti le. Az otthontartásuk ebben az értelemben is egyszerre lehet tükör és lehetőség.
De legyünk bölcsek: ne most szoktassuk rá kamaszgyerekeinket a mosogatásra és mobiljaik kikapcsolására, ha azt eddig nem tettük. A láthatatlan munkára is nevelnünk kell, motiválni és jutalmazni. Célként a családi munkakultúra megteremtésének kell lebegnie a szemünk előtt egy olyan világban, ahol gyermekeink figyelmét és energiáit nagyrészt láthatatlan külső erők kötik le.
Megerősítő üzenet
Írásom végén szeretnék mindenkit óva inteni attól, hogy a kijárási korlátozás helyzetét hurráoptimizmussal kezelje. Nem tudjuk, meddig tart a járványidőszak és az összezártság nem könnyű élethelyzet. Különösen akkor nehéz, ha közben a jövőnkért is aggódnunk kell. A modern családok sokkal kevesebb időt töltenek együtt, mint az lélektanilag szükséges lenne. Könnyen elszokunk egymástól, emiatt furcsa lehet, hogy egész délelőttünket gyermekünkkel együtt tanulva töltjük, vagy hogy napok óta nem volt lehetőségünk egy kicsit félrevonulni és saját magunkkal foglalkozni. Ne tervezzünk túl sokat, adjunk magunknak és családtagjaink is időt az átállásra. És ne feledjük: a láthatatlan munka maga az élet. Az, hogy csak úgy együtt vagyunk, vagy csapatként végezzük el a közös feladatokat óriási öröm és összekovácsoló erő lehet, talán éppen azért, mert a végén senki sem fizet érte.
Léder László
pszichológus, az Apa Akadémia alapítója
A magazin megtekinthető PDF formátumban ITT.
