Az ünnepek megélésének pszichológiai vonatkozásai

Az ünnepek fontos szerepet töltenek be az életünkben, mivel lehetőséget biztosítanak a hagyományaink ápolására és a szeretteinkkel való közös időtöltésre, aminek a lelki jóllétünk szempontjából nagy jelentősége van. Ugyanakkor ez az időszak sokunk életében stresszt is okozhat, ha túl magas elvárásokat támasztunk magunkkal és környezetünkkel szemben. Cikkünkben körüljárjuk, hogy mi segíthet bennünket abban, hogy az ünnepek a feltöltődésről és a pozitív élményszerzésről szóljanak.

Az ünnepekre való készülődés ismét előtérbe helyezi a hagyományoknak és a szokásoknak az életünkben betöltött jelentőségét. Ezek több okból is nagyon fontosak a számunkra. Az ünnepeknek a szeretteinkkel való közös megélési módja folytonosságot biztosít a saját felmenőinkkel és a korábbi generációkkal is. Ilyenkor ugyanis lehetőségünk van arra, hogy a korábban mások által megteremtett szélesebb közösségi és szűkebb családi hagyományokat tovább vigyük. Mindez pedig biztonságérzetet ad nekünk, az agyunknak ugyanis szüksége van a keretekre és a kiszámíthatóságra, ez pedig pszichológiai szempontból a meghatározott időközönként ismétlődő események egyik legfontosabb velejárója. A lelkünkre nyugtató hatással van, amikor tudjuk, hogy az év során vannak olyan történések, amelyek visszatérően az életünk részét fogják képezni. Az ünnepi szokások így stabilitást és kiszámíthatóságot nyújtanak, ugyanakkor éppen azáltal is töltenek fel bennünket energiával, hogy lehetőséget adnak a hétköznapokból való kiszakadásra. Ugyanis a megszokottól eltérő, új ingerek önmagukban is pihentetőleg hatnak ránk.

A keretek és az ismétlődés nyújtotta biztonságérzet mellett azonban az érzelmi jóllétünk szempontjából legalább ugyanilyen fontos a rugalmasság is. A közös ünneplés és a családi összejövetelek során érdemes megengedni magunknak és a velünk együtt ünneplőknek is, hogy eltérhessünk az évek során kialakított “forgatókönyvektől” anélkül, hogy ezáltal negatív érzéseket élnénk meg. Például ne ragaszkodjunk foggal-körömmel, ahhoz, hogy mindenki az eddig megszokott ünnepi menüt fogyassza el, ha valamelyik családtagunk időközben valamilyen speciális étrendet kezdett el követni. Ugyanígy érdemes rugalmasan kezelni azt is, ha valaki nem tud végig jelen lenni az összejövetelen, például azért, mert másik ünnepi eseményre siet, vagy éppen egy fontos egyetemi vizsgára készül. Érzelmi rugalmasságunk leginkább abban mutatkozik meg, hogy egy váratlan vagy egy negatív történéshez hogyan viszonyulunk, vagyis annak bekövetkezését követően milyen gyorsan áll helyre a hangulatunk. Az ünnepek során gyakran előállhatnak nem várt helyzetek (például egy családtag elkésik, vagy nem a terveink szerint sikerül elkészíteni egy ételt), ezeket érdemes elfogadással kezelnünk, hiszen minél inkább természetesnek vesszük az előre nem tervezett szituációkat is, annál elégedettebbek leszünk a közösen eltöltött idővel. A szokások ugyan a fentiekben említettek szerint jótékony hatással vannak ránk, azonban a hozzájuk való túl merev ragaszkodás bennünk és másokban is rossz érzéseket szülhet.

Az ünnepekkel, kiváltképpen a Karácsonnyal együttjáró egyik legelterjedtebb szokás az ajándékozás. Ezzel kapcsolatban különböző vizsgálatok során megállapítást nyert, hogy fontosabb számunkra másoknak adni, mint tőlük kapni. Kutatások szerint sokkal boldogabbak vagyunk akkor, amikor másokra költünk pénzt, mintha magunkra (Dunn, Aknin, és Norton, 2008). Így nagyobbra értékeljük azt a jóleső érzést is, ami mások megajándékozásából fakad, mint azt, amit az általunk kapott ajándékok szereznek. Ez abból is fakad, hogy a természetünkben ott van az altruizmusra való hajlam. Az ember ugyanis az evolúció során csak úgy tudta biztosítani a fennmaradását, hogy támogatta az embertársait és kölcsönösen együttműködött velük. Ebből következik, hogy szeretünk másoknak segíteni és adni, mert ez erősíti az önértékelésünket és fokozza a megélt boldogságunkat.

Adni azonban sokféleképpen lehet, nemcsak tárgyiasult formában. Örömet szerezni például egy beszélgetéssel, egy közös filmnézéssel, vagyis pusztán a közösen töltött idővel is lehet. Kutatások szerint például a közös éneklés csökkenti a szervezetünkben a stresszhormonokat és egyúttal növeli a társas összetartozás érzését (Ocklenburg, 2019). Amikor egy összejövetelen karácsonyi dalokat énekelünk, akkor a szervezetünkben megemelkedik az oxitocin szintje, ez pedig csökkenti a szorongást és a stresszt, ezzel egyidejűleg pedig fokozza a bizalom és az érzelmi közelség érzését.

A közös időtöltésnek tehát önmagában jutalmazó hatása van a lelkünkre ezért is fontos, hogy az ünnepek során is figyelmet fordítsunk az egyedül élő rokonainkra és barátainkra is.

A magány ilyen időszakokban nagyon fájdalmas érzéseket kelthet abban, aki egyedül van, a hozzátartozókban pedig bűntudatot okozhat, ha a családtagjuk magányosan tölti az ünnepeket. Ha tehetjük, gondoskodjunk azokról is, akik egyedül töltenék ezt az időszakot, hívjuk meg magunkhoz vagy látogassuk meg őket. Osszunk meg élményeket másokkal, mert adni és közös élményeket szerezni jó!

Érdemes azt is figyelembe vennünk, hogy a Karácsony és az év vége sokunkban nemcsak a közösen töltött időt és a kikapcsolódást jelenti, hanem az esztendő végével gyakran együttjáró számvetést, vagy az elszenvedett veszteségek (például egy számunkra fontos személy elvesztése) felidézését is. Ez bennünk vagy családtagjainkban is okozhat nehéz érzéseket, ilyenkor érdemes megértőnek lennünk és elfogadnunk, hogy ez is az ünnepek természetes velejárója lehet. A “ne gondolj rá!”, vagy “a jövőre biztos jobb lesz” tanácsokat bár a legjobb szándékkal adjuk, mégsem szoktak segíteni. Ilyen esetekben sokkal inkább azzal tudunk támogatást nyújtani, ha tanácsok helyett csak meghallgatjuk egymást és együttérzünk azzal, aki a negatív érzéseit megosztja velünk.

Az ünnepek sok szempontból stresszt is kelthetnek bennünk. Az ajándékok beszerzése és ennek anyagi vonzatai jelentős stresszt okozhatnak, aminek hatása az ünnepek elmúltával is fenmaradhat, illetve a vállalt anyagi kötelezettségek miatt akár fokozódhat is. Az együtt töltött idő hangulata sokkal inkább kihat az ünnepekkel való elégedettségünkre mint az, hogy mennyi és milyen ajándékokat kaptunk, vagy hányféle fogást készítettünk a családi összejövetelre. Ezt érdemes figyelembe vennünk, amikor mindenképpen az ajándékozásra és az evésre helyezzük a hangsúlyt. Ugyanígy a túl sok ünnepi esemény is stresszkeltő lehet. Érdemes kevesebb programot beterveznünk és az ünnepek alatt is vigyáznunk az egészségünkre, vagyis a megfelelő alvásmennyiségre, a mozgásra és az énidőre.

A jó kapcsolatokat még inkább meg tudja erősíteni az ünnepek alatt együtt eltöltött idő és a közös élmények. Ugyanis a kapcsolatok és a kötődések erejét a közös történetek adják, amelyeket ilyenkor fel lehet idézni és tovább lehet gyarapítani. A konfliktusosabb kapcsolatokat azzal lehet erősíteni, hogy a hétköznapokhoz képest kevésbé strukturált ünnepnapokat is feltöltjük olyan programokkal, amelyek fizikai, szellemi és társas tevékenységeket biztosítanak annak érdekében, hogy az ilyenkor keletkező belső feszültséget kezelni tudjuk azzal, hogy azt belecsatornázzuk az előbb említett elfoglaltságokba. Azzal, hogy elmegyünk közösen sétálni, vagy társasjátékozunk, újabb pozitív élményekhez jutattjuk önmagunkat és egymást is, így csökkentve a belső feszültséget.

Az ünnepek küldetése lehet az is, hogy a hétköznapok között megállva, a közösen eltöltött időt és elért eredményeket felidézve érzelmileg kölcsönösen megjutalmazzuk egymást és újabb célokat tűzünk ki magunk elé, azért, hogy a következő ünnepen is legyen miről megemlékezni. Ezáltal teremtjük meg a boldog életünket.

Ne az ünnepek alatt akarjuk bepótolni a hétköznapokban elmulasztott öleléseket, törődést és egymásnak adott figyelmet. A szeretet és az odafordulás szempontjából úgy érdemes élni az életünket, hogy a hétköznapok is ünneppé váljanak!

Kovács Petra

 

FELHASZNÁLT IRODALOM:

Dunn, E. W., Aknin, L. B., & Norton, M. I. (2008). Spending money on others promotes happiness. Science319(5870), 1687-1688.

Ocklenburg, S. (2019). Five Scientific Findings About Christmas. Psychology Today.

 

A cikk a NOE Levelek 341-342. számában jelent meg.

Támogatók

Széchenyi 2020

A projekt azonosító száma: EFOP-1.2.1-15-2016-00573