Május első vasárnapján ünnepeljük az anyákat. A NOE Levelek magazin ez alkalomból Murányi Zita költő és Molnár Rebeka tagunk versével, valamint két személyes üzenettel köszöntötte az édesanyákat.
A magazin megtekinthető PDF formátumban ITT
Murányi Zita: Hadd legyek újra…
Mint egy konok fa
mely ellenáll a szélnek
úgy képzelem anyámat akihez
éjjel csillagok beszélnek
akinek világos arca úgy ragyog
mint amikor tele van a hold
e fény pettyezi az elveszett eget
és susog neki néma altatót
mint a legfényesebb csillagot
mely utat mutat a tévelygőnek
mögötte a végtelen magasság
is bátran hátrahőkölhet
úgy képzelem a lelkét
mint simaságát egy hatalmas kőnek
ha volt is rajta repedés csorba
idővel mind feltöltődtek
úgy képezelem anyámat
mint békét hozó hófehér galambot
aki mindig is ott lakott
szivemben nyitok neki ablakot
úgy képzelem hogy csőrével kopog
és halkan koppan meg az üveg
finoman megsimitom szárnyát
békében hazaröpülhet
most megint mint egy fát úgy
látom őt hosszú karjait két cserzett ágat
átölelném törzsét hogy érezzem
jósága lelkemben szétárad
ismét holdnak nevezem
még sosem volt ilyen szép tiszta kerek
állok fénye alatt és kérem esdekelek
hadd legyek újra gyerek.
————————
Murányi Zita (1982, Budapest) Bródy Sándor-díjas költő, író. Legutóbbi kötete: Jolly Joker (versek, 2018).
Molnár Rebeka: REM.élem
Köszönöm a gyökereket, mik a lábam helyett tartanak.
A tartalmat, mi megtöltötte a később tanult szavakat.
A jó reggeltet, köszönömöt,
Légyszívest és szívesent.
Hogy nem tudattad, éreztetted azt,
Hogy a szó mit jelent.
Köszönöm a sok gyógyító húslevesed másnap. Hogy arra
Tanítottál hogyan, nem azt, hogy mit lássak.
Sokkal jobban szeretlek, mint elmondani tudom, és
Jóval ritkábban teszem, mint ahogyan érzem,
De minden percben hálás vagyok, hogy a
Lényed a lényegi részem.
Köszönöm a szemeidnek, hogy látnak, nem csak néznek, hogy
Ha nem mutatom, te akkor is érzed, amit érzek.
Az elveket és normákat,
Azt a sok-sok szabályt.
Hogy mindig tudtam, mit teszek, amikor
Átléptem egy határt.
Köszönöm, hogy igényt adtál rendre, csendre, rendszerre, hogy ne
Akarjak gondolkodás nélkül, mindig mindent egyszerre…
A szárnyaimat és az erőt
Széllel szemben repülni.
Hogy hagytál saját káromon tanulni,
Néha bajba kerülni.
Köszönöm Neked, Anyu, hogy otthont adtál, teremtesz, hogy a
Konstans bizonytalanságban mindig biztonságot jelentesz.
——-
Anna 7 éves: Az én anyukám nagyon szép. Nagyon szeretem őt. Leginkább azért, mert mindig főz nekünk finom ebédet, finom sütiket süt és szokott játszani is velünk. Anya kedves, de néha szigorú is, van, amikor le is szid. Nagyon szeretem, amikor mosolyog. Én úgy szólítom őt, hogy anya, én azt szeretem a legjobban, ha Annácskának hív az én anyukám.
Dóri 9 éves: Anya nagyon szép, nagyon szeretem, amikor mosolyog. Mindig kimossa a ruháimat, finom ebédet főz és keresi az időt, hogy tudjon velünk is foglalkozni. Leginkább annak örülök, amikor megpuszil. Felnézek rá, mert javasolta nekem, hogy járjak új iskolába és úgy érzem, nagyon jó döntés volt. Az anyukám leginkább egy csöndes tengerhez hasonlít szerintem. Anyának nevezem őt és akkor örülök a legjobban, ha ő Dórikának nevez.
Forrás: NOE Levelek, 2020. április-május
