Ha az utca emberét megkérdezzük húsvét felől, bizonyosan helyes választ fog adni: Húsvét, Jézus Krisztus a feltámadásának az ünnepe. Mert keresztyén életünk döntő állomása a húsvéti ünnepkör. Az idei ünnepkörben különösen nagy erővel szólal meg a szívemben Jézus szava, amikor a tanítványokat így köszöntötte: „Békesség néktek!” Erre vár a világ! Az ünnephez vezető úton ezért kell imádkoznunk! Fontos állomás az úton a Nagypéntek, melyen Jézus Krisztus kereszthalálára emlékezünk. Erre a napra úgy tekint a világ, hogy az egész egy szörnyű félreértés. Megdöbbentő, hogy mire képes az Isten ellen lázadó ember: Nem ismeri fel, sőt mi több, még meg is feszíti Megváltóját! Ebben a fájdalmasan szomorú eseményben azonban benne van az Isten szeretete. Ez a szeretet a nagypénteki eseményben lett valósággá és engem ebben érintett meg. Mert ott a kereszten szenvedett és meghalt Megváltóban élhetjük meg azt, hogy Isten megmentett bennünket. A bűntelen Jézus Krisztus nagypénteki szenvedésével és halálával Isten feloldozott bennünket bűneink végzetes következményei alól, és a feltámadásban lett egyértelmű Jézus Krisztus egyszeri és tökéletes áldozata. Nagypénteken Isten mindent elkészített, húsvét ünnepén pedig – azt olvassuk – eljött az idő, hogy a feltámadásban legyőzetett a halál. Az első húsvétkor helyreállt a viszony Isten és ember között, mert Krisztus kiengesztelte az Atyát. Krisztus legyőzte a halál hatalmát, ezért valóságosan felmentette az embert Istennel szembeni tartozása alól. Innentől kezdve a hozzá odafordult embernek az élete más lehet, egy minőségi élet. Idén, reménység szerint, a feltámadott Krisztussal, az ő erejével indulhatunk a békesség felé, egy új életre. Kérem Istent, hogy a böjti készülődésben, a nagypéntek szenvedése utáni életünkbe hozza el a békességet világunkba.
Hella Ferenc
református esperes-lelkipásztor
