Feltámadás napja

Gondolom, sok ember és sok család találkozik lehetetlen helyzettel. Megoldhatatlannak tűnő feladattal, amit vagy saját magunk elé tűztünk ki célul, vagy mások várják el tőlünk. Nekifeszülünk. Majd meghátrálunk. Felmérjük erőforrásainkat. Talán fel is adjuk.

Gondolom, sokan átélték már, hogy valami el van rontva, valamit elrontottunk. Mert ilyenek vagyunk. Mert más szempont tűnt fontosabbnak. Ráadásul nincs képességünk a megjavításra, korrekcióra.

Van adósságunk, talán olyan is, amit elődeink miatt viselünk. Olyan is, amit tudatlanságunk, vagy megtévesztettségünk miatt. Egyenesbe kellene jönni, ám nem mutatkozik reális esély. Nincs remény.

A legreménytelibb teremtmény is belecsúszhat az önzés szakadékába, elnyelheti az indulatosság örvénye, ráömölhet a harag és gyűlölködés vulkánja, belesüllyedhet a harácsolás mocsarába, ráomolhat a szidalmak sziklája, vagy utat téveszthet a reménytelenség sötét erdejében. Főként, ha van, aki odacsalja. Van kiút? Ennyi volt?

Lehetetlen, rossz, esélytelen, ráadásul szenvedésekkel teli a szabad ember élete? Úgy tűnik. Érdemes így élni? Önmegváltás nincs. Önpusztítás lehetne.

Teremtőnk ezt nem így akarta. Ami ilyen lett az emberek miatt, az nem az ő kudarca. Mit tesz, aki szeret, aki kész megbocsájtani, aki új esélyt akar adni, aki fel szeretne emelni magához bennünket? Aki velünk akar örülni minden új hajnalon.

Hitvallásunk bibliai megalapozottságú szavai: „Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól,… megtestesült a Szentlélek erejéből…  értünk keresztre feszítették, kínhalált szenvedett és eltemették.” Igen, Jézus a kereszten Máriához szólva ezt mondja Jánosról, a tanítványról: ”Íme, a te fiad”. Ugyanis mindnyájan testvérei lehetünk. Az eltemetés utáni harmadnapon a hajnali fénysugár az elhengerített kő mellett az üres sírkamrába árad. Nincs ott. Csak a leplek. „Harmadnapra feltámadott…” – mondja a hitvallás következő mondata. A feltámadott a tanítványainak megjelenve mondta: „Én vagyok, ne féljetek!”

Nem vagyunk elvetettek, sem reménytelenek. Alleluja!

Őri Imre

római katolikus káplán

Támogatók

Széchenyi 2020

A projekt azonosító száma: EFOP-1.2.1-15-2016-00573