A húsvét egy gyönyörű és összetett ünnep, melynek a gyermeknevelésre is van kisugárzása. Egyre többen mondják, hogy jelen kereszténységünk elerőtlenedett, a keresztény családok sokszor szende keresztényeket nevelnek, s a keresztények nehezen mernek progresszívek lenni, ódzkodnak a hatalomtól, a vezetéstől, a határok kemény meghúzásától. Jézus Krisztus egyáltalán nem volt erőtlen – , aki kilopja belőle az erőt, meghamisítja a Krisztus-követést. De milyen az Ő ereje?
Az erejét a kereszt és a húsvét mutatja. Nagypénteken gyöngének csúfolják, követelik, hogy szálljon le a keresztről, csak akkor hisznek neki. Nagypénteken Krisztus éppen abban erős, hogy nem száll le a keresztről, hanem szeretettel viselkedik: imádkozik a bántalmazóiért, gondoskodik szeretteiről s az Atyához fordul. Hallatlan erő a keresztúton így viselkedni. Nem káromkodni, nem csak magunkkal foglalkozni, nem a könnyebb utat keresni. A nagypénteki Krisztus ott is erőt ad, ahol másoké elfogy, ezért tudnak a keresztények minden pszichés számítást felülmúlóan is jól szenvedni. Ám a keresztények nemcsak a rossz elviseléséhez kapnak erőt, hanem húsvétkor a jó érvényre juttatásához is. Egy keresztény nem akarhat csak türelmes elviselője lenni a rossznak, hanem a világot aktívan formálni is szeretné. Mintha beszédünkben túlsúlyba kerülne a passzivitás, az elviselés, az engedelmesség, a tűrés. Mintha csak a nagypénteki Krisztust néznénk. Pedig húsvétkor a világ minden tájára elindította tanítványait, hogy aktívan vigyék el a feltámadás fényét, erejét, örömét minden néphez. A húsvét arra indít, hogy merjünk a világ elé lépni, merjünk vezetők lenni, merjünk bátrak lenni. Nem jó az, ha a keresztények nem akarnak vállalkozók lenni, ha visszahúzódnak a vezető pozícióktól, ha nincs bennük egészséges ambíció.
A húsvétban dinamika, küldés, parázs rejlik – a húsvéti Krisztus nem hagy nyugton! Ám ez a húsvéti Krisztus sem tolakodó, hanem erejét a személyes találkozásban adja át. Akik találkoztak a Feltámadottal, már máshogy éltek és tudtak vértanúhalált is halni. A húsvéti erő szelíd, személyes, de attól még erő! Érvényes ez a gyermeknevelésünk pedagógiájára is: nem csak jámbor „rendes embereket” akarunk nevelni, hanem prófétákat, jó elitet, sőt, vállalkozó szelleműeket, azaz nemcsak nagypénteki, hanem húsvéti fiakat és lányokat!
Papp Miklós
görögkatolikus pap
