Egy fiú és egy lány:
Ismerkedés, találkozás, szerelem… valahogy sejtettük, hogy bennünket az Isten is egymásnak teremtett. A maratoni beszélgetések során már az elején szóba került, hogy melyikünk hány gyermeket szeretne. Egyetértettünk azzal, hogy a nagycsalád a követendő példa, mindketten úgy gondoltuk, 3 gyermekünk lesz.
Egy férj és egy feleség:
- július 24-én kezdődött meg családi pályafutásunk, mely után közösen, immár családként tervezgettük mindennapjainkat.
Egy anya és egy apa:
A NOE jelmondatát idézve: „Minden nagycsalád az első gyerekkel kezdődik”. 2000. szeptember 3-án született meg első gyermekünk, Viktória, aki kicsinyke kétkilós csodaként 5 héttel hamarabb érkezett a vártnál. Az egészséges, erős és életrevaló csecsemőből, mára egy gyönyörű, okos, talpraesett 18 éves nagylány lett.
2002 nyarán boldogan kerestük fel a „szülőorvost”, aki humorosan jegyezte meg második gyermekünket várva: „Vicces lenne, ha egy napon lenne a szülinapjuk”. A viccből majdnem valóság lett, hiszen az első őszi hónap 4. napján érkezett meg a gólya, s meghozta a kis családunkba Nikolettát.
Kiscsaládból nagycsalád:
„A két kislány után talán kisfiú lesz”- mondták a nagyszülők. Számunkra mindegy volt, hogy egy újabb gyönyörű kislányunk születik, vagy a nagyszülők szava igazolódik be és egy kisfiúval lesz teljes a nagycsalád. Nekünk csak egy volt a fontos, hogy minden rendben legyen vele és egy egészséges babánk szülessen. 2004. július 28-án megérkezett hozzánk Levente, egy valódi kis vasgyúró, és így hivatalosan is nagycsaláddá váltunk.
Azóta is nagycsaládosként:
Szívet melengető érzés volt látni, ahogy a gyerekek együtt cseperedtek fel, együtt játszanak, ahogy örültek-örülnek egymásnak, egymás sikereinek, osztoztak-osztoznak bánatukban, támogatva ezzel is egymást. Most közösen tanulnak, lazulnak, buliznak és mindeközben vigyáznak egymásra. Igyekeztünk mindig példát mutatni nekik szeretetből, összetartásból, szorgalomból és kitartásból. Ha a sok-sok nevetést, vidám pillanatot egyszer-egyszer átszőtte némi gond, azt is közösen megoldottuk.
Örökre nagycsalád:
„Hihetetlen, hogy múlik az idő… eddig ti voltatok a sok kisgyerekes család, s az utolsó gyerek is júniusban ballag az általános iskolából” – mondják a kollégáink. Ez tény, viszont egy valami sohasem változik: ha a gyerekek felnőnek, akkor is nagycsaládosok maradunk, örökre.
Lévai Andrea és Imre
Tiszavasvári
