Mivel elég meseszerű, úgy is kezdem: Egyszer volt, és most is van!
Szüleim második életkezdésük után két fiúval a családban tízévi házasság után elérkezettnek látták az időt egy közös gyermek érkezéséhez. A fiúk támogatásával és apa győzködésével anyukám is elérkezettnek látta az időt. Mivel sajnos ennek komoly akadályai voltak, Káli babaként (az ötödik beültetés után) megfogantam.
A sok idegeskedés, türelem és remény végül meghozta gyümölcsét – személyemben. 1999. szeptember 1-jén meghozott a szeretet gólyája, szüleim és tesóim nagy örömére. Cseperedésem közben ismerkedtek szüleim a nevelőszülősséggel még a tanfolyamot be sem fejezték mikor új jövevénnyel gyarapodott családunk. Janit egy ikerpár követett. Nem volt egyszerű kezdet sem nekik, sem szüleimnek. Siker és szomorúság. Az ikrek örökbefogadó szülőkhöz kerültek Olaszországba. Szeretetteljes családjuk lett, ahonnan csak ők hiányoztak. Az elválást megélni egyikünknek sem volt könnyű. Ilyen körülmények formáltak engem is a megértés és szeretet útján. Rövid időn belül lett öt újabb testvérem lett, akiket két kisgyerek követett. Ők valójában édestestvérek: öt lány és két fiú.
Ennek már több, mint tíz éve. A legkisebb is másodikos általános iskolás, a legnagyobb pedig megkezdte önálló életét. Jelenleg hat otthon lévő testvéremmel egy átlagos napon is kilencen ülünk a vacsoraasztalhoz szüleimmel együtt. Ünnepnapokon hazajönnek a felnőtt testvéreim párjaikkal. Ilyenkor többen vagyunk, mint egy átlagos eljegyzésen.
Röviden így mutatnám be közel sem átlagos és egyszerű családomat, melyben a szeretet az összetartó kapocs. Ebben szüleimnek sok-sok munkája és lemondása van. Ők úgy mondják, a csillogó gyerekszempár a munkájuk legjobb tükre.
Szepesi Kitti (18 éves)
Orosháza
