Hogy milyen a mi életünk 5 gyerekkel? Sokszor vannak jó dolgok, sokszor nehéz, sőt nagyon nehéz, de van, hogy csak sodródunk az árral a megszokott hétköznapokban, de soha sem unalmas
A férjemmel már 9 éve alkotunk egy párt, amikor megismerkedtünk, már volt 2 gyermekem. Vivien, most tölti a 17-et pár nap múlva, igazi csajos csajszi, itthon nagy segítség. Jelenleg 10. osztályos és cukrásznak tanul. Lehet majd enni a finom sütiket
Ricsi most 14 éves, 8. osztályos , aki ugye pályaválasztás előtt áll, nagy tervei vannak, a honvéd kadét programba szeretne bekerülni, szóval van sok dolgunk.
Ők ketten, mint a kutya meg a macska, hol szeretik egymást, hol mintha nem is lennének testvérek, de szerintem ez sok családban így van, nem mondtam semmi újat.
A férjemmel gyors ütemben alakultak nálunk az események, de hiszem, hogy ennek így kellett történnie.
2016-ban megszületett lányunk, Hanna. Na, ő egy olyan imádnivaló kiscsaj, akire azt tudom mondani, hogy ő az a tipikus mintagyerek. 7 éves, 2. osztályos kitűnő tanuló.
Születése után házasodtunk össze. Hamarosan kiderült, hogy ismét babánk lesz. Kicsit váratlanul ért, hogy ilyen hamar, de nem ijedtem meg a feladattól, hogy kicsire kicsi. Mindenki abban bízott, hogy fiú. Közben vidékre költöztünk, ami kicsit furcsa volt a nagyvárosi élettől megszokottan, de ahol sok a gyerek, azt mindenki tudja, hogy mekkora kincs a kertes ház. A gyerekeknek is nagy változás volt, iskolát kellett váltani a költözés miatt, de nagyon kedvesen fogadták őket, jól beilleszkedtek.
Közben 2017-ben megszületett a második csajszink, Panka. És, hogy ne csak mindig arról beszéljen az ember ami jó dolog, amikor Panka születésnapjait tartjuk, olyan mintha egy kicsit az enyém is lenne. A császármetszés után komplikációk léptek fel, újra meg kellett műteni, vérátömlesztés, intenzív osztály. Ez az időszak mintha egy örökkévalóság lett volna, és olyan mély, negatív érzést hagyott bennem, ami minden szülinapkor előjön.
Panka most 6 éves tündéri kiscsaj, aki minden hájjal megkent kisasszony, ja és arról nem beszélve, hogy képzeljétek el, kiköpött anyósom, mintha őt szültem volna meg még egyszer Sokan úgy is mondják neki, hogy Márti mama Ő most első osztályos tanuló, és azt hinné az ember, hogy a lányokkal nincs baj írás terén, mert milyen szépen megy nekik, hát nekünk keményen kell gyakorolni, hogy szépnek mondható legyen, de küzdünk
Panka születése után eldöntöttem, hogy nem szeretnék több babát, mert féltem, hogy nehogy még egyszer az történjen, vagy esetleg rosszabb. Erre mikor Panka 4 hónapos volt, kiderült, hogy megint terhes vagyok. Mondom úristen, nem tudtam, hogy örüljek-e vagy sírjak. Próbáltam pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, ráadásul kiderült, hogy fiú, mindenki alig várta, nagy volt a boldogság. Én viszont egyre jobban féltem, ahogy haladtunk a császár napja felé.
2018-ban megszületett Ádi. A műtét ismét nem volt egyszerű, ezért műtét közben hoztam egy nehéz döntést, amit akkor úgy gondoltam, hogy az lesz a legjobb, már nem szeretnék több babát. Van 5 csodálatos gyerekem, akiknek szükségük lesz rám, és fel kell őket nevelnem, már így is teljes a családunk. Ezt a döntést azóta elég sokszor megbántam már, de olyankor belegondolok, hogy mi történt, és próbálom magam meggyőzni, hogy igenis jól döntöttem.
Ádi tiszta apukája, most 6 éves nagycsoportos ovis, jövőre kezdjük az első osztályt, ja és róla csak annyit mondanék, hogy szó szerint anyámasszony katonája, annyira anyás, hogy valami hihetetlen.
A férjem egy gyárban dolgozott, idén nyáron volt 10 éve ott, 2 műszakban, sőt volt amikor 3-ban. Amikor Ádi ovis lett, én is odamentem dolgozni. Váltott műszakban dolgoztunk, csak hétvégente találkoztunk. A kapcsolatunknak nem kedvezett egyáltalán ez a helyzet, sokat kellett rajta dolgozni, nehéz időszak volt. A gyerekekkel sem volt könnyű, mert azon a héten, amikor délutános voltam, csak annyira láttam őket reggel, amíg elvittem őket suliba és oviba. Arról nem beszélve, hogy ahol egy gyerek van, ott is van betegség, hát ahol több gyerek van. Ráadásul sokszor mire az egyik meggyógyult, kezdte a másik. Ezt 2,5 évig csináltuk így mire hoztunk egy döntést, hogy a gyerekeknek is jó legyen, és nekünk is. Én és a férjem is felmondtunk a munkahelyen egyszerre. Neki sikerült egy nagyon jó munkahely, nagyon sokat tud velünk itthon lenni, aminek én nagyon örülök. Én pedig elvégeztem egy tanfolyamot és nevelőszülő lettem. Hamarosan egy kisbabával bővül a családunk, akit már nagyon várunk. Amikor dolgoztam, nem tudtam megoldani, hogy 100 felé szakadjak, 5 szülői mindenkinek évente 2x, akkor a sok program, leülni velük tanulni, minél több időt együtt tölteni. Most azt csinálom, amit szeretnék, és amit ők is szeretnének. Néha még így sem egyszerű, de ott vannak a férjem szülei, akikre mindig tudunk támaszkodni, és óriási segítség.
Egy kedves barátnőm mesélt nekem a NOE-ről, aminek már hivatalosan mi is tagjai vagyunk, én mint a Nagykörű csoport képviselője. Olyan jó érzés ide tartozni, szeretem csinálni, és az mindig olyan jól esik, amikor tudunk segíteni egy-egy családon és cserébe jön egy-egy köszönöm.
Ha megkérdezné tőlem valaki, hogy változtatnék-e valamin, vagy valamit másképp csinálnék-e, akkor azt mondanám, hogy nem, mert így tökéletes az életem, az életünk!
Peszekiné Nagy Bea
NOE Nagykörű Csoport
