„A család olyan, mint egy varázskör: átkarolnak, és ha baj van, ezt a kört senki sem tudja áttörni.”
/Czipper Ágota/
Egyikünk sem nagycsaládban nőtt fel, de feleségem kicsi kora óta sok gyermeket szeretett volna. Sajnos nagyon nehezen indultunk, de aztán meg sem álltunk háromig. Amikor hazaérünk a munkánkból, hárman ugranak a nyakunkba, s ez a hétköznapok legszebb pillanata. Gyermekeink élettel, zsibongással töltik meg a házunkat, így mindig van kivel játszani, beszélgetni. Mindig van ötlet arra vonatkozóan, hogy mivel töltsük a szabadidőnket, mivel minden gyermekünk más és más. Sok mindent csinálunk együtt, így sosem lesz egyhangú az életünk. Háromszor annyi szeretetet kapunk, mintha csak egy lurkónk lenne, ez elég arra, hogy itthon mindketten feltöltődjünk. A nagyobbak sokat segítenek a házimunkában, így mindig jut egy kis idő önmagunkra is.
A legjobb móka a nagycsaládban a sokszínűség. Ötféleképpen látjuk ugyanazt a dolgot, így biztosan jól körbe tudunk járni minden témát. Ha valakinek rossz a kedve négyen próbáljuk vigasztalni, jobb kedvre deríteni. Mindig van, aki hozzád bújik, megölel vagy csak ad egy puszit. Fantasztikus háromszor átélni az a csodát, ahogyan egy gyermeki lélek kinyílik, bontogatja a szárnyait, majd figyelemmel kísérni, hogy mivé lesz.
Bár sokszor elfáradunk estére, a lelkünket hatalmas melegség járja át, amikor megkapjuk az esti puszi- és ölelés adagunkat. De a legcsodásabb három csilingelő hangocskán át hallani azt a szót, hogy „SZERETLEK”.
Bea, Gábor, Noel, Marcell, és Lilibell nagyon sok szeretettel üdvözöl minden kedves olvasót!
Tóth Család
Tatabánya
