Mi az öt gyerekünkkel részesei vagyunk egy sokkal nagyobb NAGY családnak. Keresztény emberként a Jézusi hármasság: adás, szolgálat, békességteremtés alapértékei mentén igyekeztünk élni.
Annak idején, amikor mi összeházasodtunk a férjemmel, tudatosan döntöttünk a nagycsalád mellett. Én nagycsaládból jöttem, a férjemnek nem volt ilyen mintája, de úgy gondoltuk ezeket az értékeket a nagycsaládban tudjuk megélni a legtökéletesebben. A sok gyerek mellett tudatosan törekedtünk arra, hogy ne a fogyasztásra, a menő dolgok birtoklására neveljük a gyerekeinket, hanem mutassunk nekik olyan értékeket, amelyeket érdemes követni. Testvéreim, hitbéli testvér-barátaim hasonló gondolkodása és példája, segített ezen az úton járnunk. Gyerekeink is tudják, hogy a jó kapcsolatot ápolni kell. Amikor kicsik voltak, mi segítettük ebben őket. Most már – habár megvan a saját életük – nekik is igényük a testvérekkel találkozás, játék, egymás segítése, és remélem ez így is marad.
Az én négy testvéremnek is van összesen 17 gyereke, és a férjem családjában is van 4 gyerek, akik a mi NAGY családunkat alkotják. Egy ekkora családban nem sok titkolódzás van. A jó és rossz hírek, az örömök és a bánatok, a szükségek, és bőségek, a szerencse és a pechtörténések, alkalmat adnak az együttérzésre, támogatásra, örömeinkkel együtt örülésre. Azt szoktam mondani, hogy mi együtt sírunk és együtt nevetünk, egyként imádkozunk.
Ahogy nőttek a gyerekeink és testvéreink gyerekei, úgy egyre nagyobb létszámú keresztelők, elsőáldozások, ballagások, karácsonyok lettek. A templomi kórus felét egyszer csak a mi NAGY családunk tagjai alkották. A hétfős családunk mellett a legnagyobb dolog a 21 unokatestvér, és a hozzájuk tartozó, nénikék, bácsikák közössége. Irányukban mindig büszkeség tölti el a gyerekeinket. Az unokatestvérek segítőtársaik, barátaik, hittanos társaik egymásnak, bulizó társak, kirándulnak, moziznak, sokat nyaralnak együtt, kicsi koruk óta. Fontosak a hagyományok. A szalagavatón komoly erőt képviselünk. Mindenki meg akarja táncoltatni az érettségizőt. Nálunk a húsvéti locsolkodás egy népvándorlás. A lányok igyekeznek mindig valami újat kitalálni, amivel meglephetik a locsolókat. A farsangi bálon sokszor a mi családunkból nyerte valaki a főnyeremény tortát, amit persze megosztottunk mindenkivel. Egy költözés, bútor csere, festés, alkalmával együtt izzadunk egymás portáján segítve a rend mielőbbi helyreállását. Az esküvőkön zsúfolásig megtölti a család és a barátok a templomot, dekorálunk, sütünk, készülünk minden alkalomra. Az unokatesók pl: meglepetés táncot, a családi énekkar meglepetésként éneket énekel az esküvőn.
Most, hogy már a családban felnőttek a gyerekeink, valamint a NAGY családban, ami körülölel minket, -az unokatesók jó része sem gyermekkorú már,- a családi események kibővültek. Férjek, feleségek, valamint leendő családtagok (kedveseik), sőt unoka is van. Negyven fő fölött vagyunk egy karácsonyi ünnepségen. Verssel, mesével vagy közös zenével szoktak készülni a gyerekek ilyenkor. Az est fénypontja az ,,Örvendj Világ…,, kórusmű négy szólamban. Ez már több formában meg van örökítve, ahogy teltek az évek.
Jó érezni, hogy ekkora védőháló, háttérerő van az ember mögött. Azt látom, hogy a gyerekeink nem csak hisznek az összefogás erejében, hanem ma már ők maguk is részesei sok nemes jó célért folytatott tevékenységnek, nagycsaládon belül és kívül is. Mi megtaláltuk a helyünket ebben az életformában. Boldog vagyok a gondolattól is, hogy a gyerekeink ekkora támasztékot kaptak tőlünk, amivel ha akarnak, élhetnek. Legtöbb ember nem szereti, ha rá van utalva a másikra, és szó mi szó, én magam is úgy gondolom, hogy törekedni kell arra, hogy elfogadni és adni is tudjunk egymásnak időt, pénzt, szeretetet, törődést, figyelmességeket, érdeklődést, kinek-kinek módja és szüksége szerint. Mi családilag az idők folyamán elég jól meg tanultuk ezt értékelni, használni, felvirágoztatni az életünkben. Azt hiszem, a világ arrafelé halad, hogy ez az érték egyre nagyobb hangsúlyt fog kapni a jövőben, ha békében akarunk élni. Rengeteget tanultam, fejlődtem, változtam én magam is a nagy családom által. Mint mindenki más, én is követtem el hibákat életem során, de nem mondok nagyot vele, ha életem legjobb dolga, ami történhetett velem, az a nagycsalád.
Papp Család
Dunakeszi Diófa Nagycsaládosok Egyesülete
