Nehéz pontos dátummal meghatározni, hogy egy válás mikortól jelenti azt, hogy az egyik fél egyedül marad a gyerekekkel. Egyedülálló nagycsaládos édesanyaként azt gondolom, hogy ez sokkal korábban kezdődik, mint ahogy van róla egy hivatalos papír. A mi hivatalos történetünk 2021. 10. 07-én kezdődött, bár az apa elköltözésén kívül nem sok minden változott az életünkben. Anyaként már akkor is két munkahelyen dolgoztam, és a gyerekek folytatták az életüket a megszokottak szerint.
Lili, a legnagyobb akkor 16 éves volt, most érettségire készül egy dániai középiskolában. Két éve él kint, és csak a szüneteket tölti velünk. Igazi hölgy és hatalmas segítség, amikor épp itthon van. Még itthon megtanult mindent, főz, mos, takarít és szuperül el van a kisebbekkel.
Kristóf a második gyermek 14 éves volt a váláskor, most 16 éves komoly fiatalember, komoly tervekkel. Felvételizik ő is nővére iskolájába. Bár vékony testalkat és igazi kamasz, hatalmas ereje van, és a számítógép az élete.
Noel a harmadik gyermek most 7 éves komoly kisiskolás. Őt viselte meg a legjobban az apukája elköltözése, rengeteg harag és feszültség van benne, amit néha nehéz kezelni. Sokat harcol magával. Nagyon mozgékony és csodákat képes építeni legóból.
Liza a legkisebb. Most 6 éves nagycsoportos óvodás. Szeptemberben ő is kezdi az iskolát. Igazi kislány, imád mindent, ami csajos. A ruhákat, a cipőket, a sminket, minden kiegészítőt. Nem mindegy, hogy hogyan áll a ruhája, a haja. Könnyen és gyorsan tanul, szereti a verseket és a dalokat.
Mindegyikőjükről elmondható, hogy szeretnek bújni és jó meséket nézni, kirándulni és pancsolni.
A hétköznapok néha igazi kihívást jelentenek. Egy fejben kell hogy legyen minden dátum, időpont és helyszín. A naptárunk néha teljesen kibogozhatatlan a sok írás, áthúzás és változtatás miatt.
Nem tudom mindenki összes barátjának a nevét. És néha keverem, hogy ki milyen ételt szeret és nem szeret. Cserében megkapom mindenki minden boldog és boldogtalan pillanatát.
Szeretnék sokkal többet részt venni a NOE életében, hiszen ebben a közösségben sok segítséget kapunk és igyekszünk a szuper programok nagy részén részt venni.
Remélem, a mi történetünk erőt ad hasonló helyzetben lévő szülőknek. Van fény az alagút végén, és egyedül lenni nem azt jelenti, hogy kevesek vagy rosszak vagyunk. Megtanultam talpon maradni és igyekszem mindent megadni a gyerekeknek, amit csak lehet.
Gombik Rita
Felsőpakonyi Nagycsaládos Egyesület
