Márciusban volt 16 éve, hogy férjemmel megismerkedtünk. Egy munkahelyen dolgoztunk Debrecenben. Nem gondoltuk volna, de a mostani lakásunk a korábbi közös munkahelyünktől, ahol megismerkedtünk csak pár lépésre van.
Pár éve már írtunk a családunkról: eleinte kb. 50 km-re laktunk a másiktól, de mire végre közelebb költöztünk volna egymáshoz, addigra ő munkahelyet váltott és kamionozni kezdett, és ez azóta sincs máshogy. Ami változott, hogy mostanra nagyrészt a férjem osztja be az idejét. A távolság továbbra sem jelentett és jelent akadályt, mert szerencsére egy héten 2-3 napot tud velünk lenni. Ami azért kissé kihívás elé állít mindannyiunkat, főleg, hogy 2023. április 11-én megszületett nyolcadik gyermekünk.
Nem nagyon beszélgettünk arról, hogy hány gyermeket szeretnénk. Ám abban egyetértettünk, hogy ha az első gyermekünk lány lesz, akkor az én keresztnevemet kapja, ha fiú, akkor pedig az övét . A nyolcadik kicsink nevét sikerült talán a legnehezebben kiválasztanunk, mert már vajúdtam, mikor végre kimondtuk, hogy Eszter lesz a neve. De szerintem már hónapok óta mind a kettőnk tudta, hogy ezt a nevet fogjuk adni neki.
2010-ben megszületett első gyermekünk Edina, majd 2,5 év múlva a második lányunk Nóri (2013), rá 2 évre, pedig az első fiúnk Zsoltika (2015), s akit a szülés pillanatáig el se hittem, hogy kisfiú. Majd 1,5 év múlva Viki (2016) érkezett, szintén 1,5 év múlva megérkezett Matyi (2018) és azt követően 2019. novemberében Ilike, majd 2021. szeptemberében Anna és idén április közepén Eszter.
Egyik gyermekünkkel sem volt az a klasszikus otthonülős, „nyugodtan várjuk a gólyát” várandósság. Sokat kirándultunk, összekötöttük a munkát és a szórakozást. Idén volt már iskola- és óvodaváltás, amit a gyermekeink nagyon jól viselnek. Jól alkalmazkodnak minden körülményhez, szerintem nekem anyaként nehezebb a váltás, beszokatás, és a szülők megismerése.
Sokan meglepődnek, amikor meglátják, hogy mennyi gyerkőc vesz körül minket. Nézik, számolgatják őket, s van, akit nem hagy nyugodni a kíváncsiság és megkérdezi, hogy mindegyik gyerek saját, terveztük-e őket, lesz-e még? Ha megyünk valahova, általában viszünk mindenkit, nem is tudnánk ezt másképp elképzelni. Gyerekeinknek elsősorban az egymás szeretetét és az összetartozás érzését tanítjuk és azt, hogy legyenek tisztelettudóak. Ahogy idáig tapasztaltuk, ez többé-kevésbé sikerül is. Persze vannak vitás helyzetek köztük, de olyankor egy kis „mediátori” közreműködést követően a bocsánatkérést általában ölelés és közös puszi követi. Ha valamilyen oknál fogva mégsem együtt megyünk valahova, akkor nagyon hiányolják a hiányzó testvér társaságát. Keresik, kérdezik, hogy miért nem jöhetett velünk, illetve ha kapnak valamit, maguktól tudják, hogy az otthon maradtakkal is meg kell osztani. A boltban úgy pakolnak a nagyobbak, hogy számolják, hogy annyit vegyünk, hogy mindenkinek jusson, sőt sokszor, amikor az iskolából hazahoznak valamit, megosztoznak. Nórinak május 1-jén van a születésnapja, és még a Boldog születésnapot kis táblácskát is elosztja, hogy mindenkinek jusson. Mindegyikőjük ilyen, és most ez a legfrissebb élmény.
Szerencsések vagyunk. Egészséges, okos gyermekeink vannak, akik egymást és mást is segítenek, ha szükség van rá. Nálunk mindenkinek megvan a „feladata”, ruha összehajtás, elpakolás, főzésbe segítség, szemetes levitele. Edina 12 éves múlt és teljesen egyedül készít pizzát, palacsintát, süteményeket, leves féléket stb.
Van, amikor nehéz… Van, amikor csendesek vagyunk, és van őlyan is, hogy hangosak. Van, hogy akárhová nézünk, rendetlenség van. De inkább hangosak és izgő-mozgók legyenek, hisz így fejlődnek, ismerkednek az ismeretlennel. A férjem a munkájának köszönhetően a nagyobbakat már vitte magával dolgozni is nyáron, amit nagyon élveznek, és már várják, hogy idén ki mehet elsőnek. Így tágul nálunk a különböző országok ismerete. Büszkék vagyunk rájuk, mert el tudunk menni bárhova velük, akár egyedül is, akár autóval, vonattal, busszal. Tudják, hogy nagyon fontos, hogy figyeljenek magukra és a testvéreikre.
Rajzolnak a falra és büszkén mutatják. Nos, erre mit tud mondani az ember? Számítottunk rá, fehérek a falak.
16 év, nyolc gyerek és mindegyikőjük más egyéniség Különböznek, mégis hasonlítanak. Mondjuk nem is lehetne ez másképp, hisz testvérek.
Nem mondjuk, hogy könnyű. Főleg jelenleg, egy alig 3 hetes csöppséggel. Nem mondjuk, hogy nincsennek viták, de a szeretet mindent megold.
Vass Edina & Abari Zsolt
Edina, Nóri, Zsolti, Viki, Matyika, Ilike, Anna és Eszti
Mosolyvirág Nagycsaládosok Debreceni Egyesülete
