A férjem és én lassan 15 éve alkotunk egy párt. Hajdanán nem is gondoltuk, hogy négy gyönyörű gyermekünk lesz: Zsófi lányunk kis kamasz, 12 éves, Benett 6 éves és Erik fiúnk 3 éves lesz szeptemberben, és a kicsi Fanni aki 10 hónapos.
Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy „milyen ennyi gyereknek az édesanyja lenni?”, a legegyszerűbb válasz, hogy olyan minden nap mint egy hullámvasút! Minden érzelem átsuhan rajtunk egy nap…..A kérdés csak az melyikből van több.
Hogy milyen nagycsaládosnak lenni őszintén, elmélyülten? Borzasztó, de csodálatos. Fárasztó és felemelő. Idegileg kimerítő; de egyben maga a mindenség; így kerek egész minden! Ketten vagyunk négy gyerekkel segítség nélkül. Így a logisztikai képességeink rohamos ütemben fejlődnek. Nekünk Ők a világ! Megpróbáljuk őket felkészíteni mindenre… Még arra is amire nem lehet felkészülni! Óvjuk és védjük őket, mint minden szülő a gyermekét. Nekik mi vagyunk a világ, akik ott vannak mellettük mindig minden pillanatban: amikor örülnek, amikor betegek, amikor játszanak és nem mellesleg, amíg ezt hagyni fogják, amíg ki nem repülnek a családi fészekből! De még utána is. Velük örülünk és velük sírunk ha kell, amikor elesnek vagy amikor bánatosak. Az ölelésükben szavak nélkül is benne van az, hogy szeretlek! A mosolyuk a legfárasztóbb napokon is energiát ad és feltölt. A kis kezek ölelése, a tekintetek, amivel ránk néznek, a szeretet és a boldogság, amit nyújtanak, felbecsülhetetlen számunkra! Lehet, hogy most nem tudunk ketten egyszerre leülni és meginni egy kávét nyugalomban, lehet, hogy már rosszra gondolunk ha 5 percig csend van és arra megyek fel hogy a 2 évesem Munkácsynak képzeli magát a szobában a falon és lehet, hogy hangosak vagyunk……De ezt a zsinatot és a napi szösszenetek okozta érzelmi vihart soha és semmire nem cserélnénk le! A legnagyobb kincs az életünkben, hogy ők a mi gyerekeink
Bruder Krisztiánné Galajda Erika
Várunk Rád nagycsaládos Egyesület, Hejőbába
