Mindig is lenyűgözött az egyszerűsítés lehetősége. Akár törtekről volt szó kisiskolás koromban matekórán, akár bonyolultabb egyenletekről később. Most, felnőttként ugyanúgy örülök, amikor a családi életet egyszerűsítem egy könnyen elkészíthető bögrés sütivel, amely a fenyő alakú formából kifordítva illatozva várja a „hóesést”, vagy akár nagyobb horderejű egyszerűsítések esetén, amilyenekre időről időre a gyerekszobák invitálnak bennünket.
Ha bekukkantunk egy átlagos mai gyerekszobába, akkor az első benyomásunk valószínűleg az, hogy gyermekeink bővelkednek játékokban. Egy kislánynak ma akár tíz baba is sorakozik a polcán, míg anyukájának 30-40 évvel ezelőtt két-három babája volt, nagymamája pedig csak egy csutkababával játszhatott. Társasjátékokból, kirakókból is tornyosul jó pár a polcokon lányos és fiús szobákban egyaránt, a kisautók, legók, építőkockák, ruhák és tanszerek halmairól ne is beszéljünk.
Dull Andrea környezetpszichológus szerint érdemes lenne meghaladnunk azt a hétköznapi bölcsességet, hogy egy gyerek bárhol tud játszani, és a fizikai környezetnek alig van szerepe a játéktevékenységben. Vizsgálatok szerint ugyanis a gyerekek viselkedése nagyon is függ attól, hogy milyen a fizikai környezet, amely körülveszi őket, hiszen a felnőttekhez hasonlóan ők is érzelmi szálakat fejlesztenek ki az általuk lakott terekkel kapcsolatban.
Gondolkodjunk el, hogy a játékok növekvő mennyisége elősegíti-e a pozitív és erős kapcsolódást a gyerekszobához, s növeli-e a játék örömét. Az általános vélekedés ez, pedig egy hipermarketben bennünket is elbizonytalanít a hatalmas választék, s tapasztalhatjuk, hogy könnyebb dolgunk lenne, ha nem húsz, hanem kétféle natúr joghurtból kellene választanunk. Ugyanígy gyermekünk számára is blokkoló-lehangoló, érzelmi eltávolodást előidéző hatása van a sok játéknak, amely betölti a szobáját.
Vajon mi történne, ha egy délelőtt, amikor gyermekünk éppen nincs otthon, a játékai felét bedobozolnánk és felvinnénk a padlásra? S ha aztán a megmaradt játékok felét is eltávolítanánk a gyerekszobából? Kim John Payne pszichológus tapasztalatai szerint az első „felezést” a gyerekek szinte észre sem veszik, a másodiktól pedig fellélegeznek, mert a rengeteg játék helyén kapnak egy tágasabb, áttekinthetőbb, elmélyült játékra alkalmasabb környezetet.
Indulhat a padláshadművelet!
Mennyi játékra van szüksége egy gyereknek? Nem többre, mint amennyit öt-tíz perc alatt egyedül is képes a helyére rakni játék után. S melyek azok, amelyektől érdemes búcsút venni? Váljunk meg azoktól a játékoktól, amelyek tönkrementek, amelyek a gyermek fejlettségi szintjének nem felelnek meg, amelyekkel csak egyféleképpen lehet játszani, amelyek túl könnyen elromlanak, amelyeket ránk tukmáltak, amelyek erős hangeffektusokkal, fényekkel stimulálnak, amelyek idegesítők, bántók vagy éppen rombolásra ösztönöznek.
S melyek azok a játékok, amelyeket érdemes megőrizni a padláson, és időnként a gyerekszobában maradt játékokkal „vetésforgóban” megcserélni? Az az ideális, ha csak néhány szeretett játék marad a szobában (az alvós plüss vagy kendő feltétlenül ide tartozik), és ha jócskán hagyunk teret és strukturálatlan időt magára a játékra.
Szerepjátékokhoz ne készre kidolgozott jelmezeket, hanem kendőket, sálakat, kalapokat adjunk, amelyek lehetővé teszik a gyermeki képzeletnek, hogy maga gondolja ki a játékot. Legyenek egy-egy kosárkában kisebb-nagyobb építőkockák (akár legó, dubló is), sokféleképpen variálható fa kisvasút, gyöngyök gyöngyfűzéshez. A kisiskolás lányoknak fonalak kötéshez-horgoláshoz, a fiúknak egy-két fahasáb fúráshoz-faragáshoz. S nem maradhatnak el a papírlapok, a zsírkréták, a festékek, az ecsetek, a gyurma sem. De mindezek kis mennyiségben, nem szem előtt, hogy mindig csak annyi legyen elöl, amennyivel éppen játszanak a gyerekek.
Vajon könyvből is megárt a sok?
A gyerekszoba egyszerűsítése olyan feladat, amelyet jó időről időre megismételni, mert nekünk szülőknek is vannak gyenge pontjaink, amelyek veszélybe sodorhatják azt az egyszerűséget, amelyre szükségük van gyermekeinknek.
Van, aki könnyedén elutasítja a reklámok dömpingjét, és nem vesz meg felesleges játékokat, mások nehezebben tudnak nemet mondani a gyermekeiknek. Egyesek tudnak a délutáni szakkörök számában határt szabni, míg más szülők gyermekeinek gyakorlatilag nincs is strukturálatlan szabad idejük a játékra, annyira betáblázzák őket. Van, aki szívesen odaadja a gyermekeinek a lábasait és táljait, hogy azokat használják rögtönzött hangszerekként, más be sem engedi őket a konyhába.
Aranka és Tibor gyengéje a könyvek szeretete. Náluk nem múlik el úgy karácsony, hogy ne kerülne a fa alá néhány könyv is. Az utóbbi időben azonban – az egyszerűsítés jegyében – néhány dolgon változtattak: a gyerekszobában már csak maximum egy tucat könyv kap helyet, az a néhány kedvenc, amelyeket a gyerekek ott szeretnek a kezük ügyében tudni – s amelyeket esetleg újra meg újra el is olvasnak. Az összes többi gyerekkönyv lekerült a dolgozószobába, amelyet most könyvtárnak becéznek a gyerekek, s időről időre felkeresik, amikor új könyvet „kölcsönöznek”.
Az egyszerűsítésnek hála, Hanna lányuk szobájában előkerült a kislány kedvenc fotelje is, amely korábban mindig eltűnt a mindent beborító játék- és ruhahalom alatt. Most azonban éppen ez az a hely, ahol esténként olvasgat még egy kicsit, mielőtt ágyba bújik. Egy hozzá hasonló nyolc-tízéves kislánynak nincs is ennél többre szüksége. Mert nem attól válik olvasóvá a gyermekünk, ha elárasztjuk könyvekkel, hanem ha az életkorához igazodó mértékben biztosítjuk számára a megfelelő köteteket, s nem utolsó sorban attól, ha tőlünk is hallja, a mi kezünkben is ott látja kiváló magyar szerzőink régebbi s újabb verseit, regényeit, meséit.
Amikor aztán az esti mese végére érünk, vagy befejezzük Varró Dániel karácsonyi hangulatban mondandó Ünnepi gondolatok című kis versének a felolvasását, adjunk egy jó éjt puszit gyermekünk homlokára, majd csukjuk be magunk mögött a gyerekszoba ajtaját. A mese és a puszi a ritmusával-rítusával, az ajtó határképző voltával járul hozzá a gyerekszoba éjszakai nyugalmához, de minderről majd egy következő cikkemben olvashat a kedves Olvasó.
Baráth Márta
kommunikációs szakember,
pár- és családterapeuta-jelölt
