A lelkészek és a papok is ünnepelnek. Több téves elképzelés létezik rólunk. Azt gondolják a templom előtt elsétálók, hogy ez egy szakma. Az esztergályosnak vasat kell formáznia, a lelkésznek istentiszteletet kell tartania. Nem szégyellem bevallani, de nagy fájdalmat okoz a körülöttem élők azon kérdése, hogyan telt a hétvége. Ők nem tudják, hogy a hétvége koronája a vasárnap, amikor is Isten-tiszteletre gyűlnek össze a hívek. A lelkész velük együtt szolgálja Isten dicsőségét.
A húsvét ünnepét megelőző böjti időszak negyven napja hosszú időnek tűnik. Valójában éppen elegendő ahhoz, hogy a lelkünk és testünk képes legyen átállni a legfontosabb hír befogadására. Ez az időszak a felkészülésé. Gyönyörű és hangzatos latin nyelvű vasárnapjaink bibliai eredetűek. Invovacit, Reminescere, Oculi, Laetare, Judica és Palmarum – mint lépcsők segítenek eljutni a nagyheti eseményekhez, amelyeknek csúcspontja a Golgota. Talán többeket meg is leptem ezzel a kijelentéssel. Nem a húsvét a csúcspont? Evangélikus egyházunk tanítása szerint az Isten szeretetének napja ez, amikor beteljesül a János 3,16, „Mert úgy szerette, Isten a világot…”. Ezen a napon történik a passióolvasás, amikor szertartásunk szerint a gyülekezeti tagokkal közösen olvassuk a szenvedéstörténetet. A templom feketébe van öltöztetve, a szívünk szomorú, a lelkünk hálás Isten kegyelméért. Igy köszönt ránk húsvét, amikor megoszthatom egyházunk igetanítása alapján a feltámadásba vetett hitem. A lelkészi szolgálat gyökere a húsvét, ami nélkül más szolgálat nem végezhető el. Természetesen, ez családi ünnep. Előző szolgálati helyeimen, amikor a gyermekeink még kisebbek voltak tojást festettünk és vártuk a vendégeket. A feleségem és a lányom várták a locsolókat, a fiammal ketten pedig útnak indultunk, kezünkben a locsoló üveg, szívünkben a húsvéti örömhír: Jézus feltámadt! Igen, valóban feltámadt! A locsolókörút egy-egy baráti családnál fejeződött be, ahova családunk nőtagjai is megérkeztek. Hiányoznak ezek az alkalmak, itt a fővárosban ez más. Számomra nem a hagyomány ápolása a fontos, hanem az ünnep üzenetének az elfogadása. Ezért a legnagyobb húsvéti örömöm, amikor a gyülekezetem tagjai, barátaim és ismerőseim áldott feltámadást kívánnak. Ezt kívánom én is az olvasóknak.
Jakab Béla
evangélikus lelkész
