SZŰCS IMRE LÓRÁNT, A NAGY KÉP KÉPESSÉGDIAGNOSZTIKAI KÖZPONT TANÁCSADÓ SZAKPSZICHOLÓGUSÁNAK ÍRÁSA
NOE Levelek magazin – június-júliusi szám
A legfontosabb szempont az, hogy a gyerek képességeinek megfelelő iskolát válasszunk, ne a legnevesebbet, vagy ahová a szomszéd gyermeke is jár. A tanulási alapkészségeket az alsó tagozatban alapozzuk meg. Az alapvető kulcskompetenciákat már ekkor elsajátítja gyermek, így az iskolaválasztás már jóval a középiskolai felvételi előtt aktuális. Kulcsfontosságú tehát, hogy a gyermek milyen iskolában és módszerekkel kezdi meg az alapképességek elsajátítását. Szülői szempontból fontos alapvetés: „az tud jól nevelni, aki ismeri, pontosan érti gyerekét.”
A képességfejlesztés időszaka az 5-10 éves kor
A tanulási alapkészségek sikeres kialakításához szükséges képességek a gyerekek egy részének már nagycsoportos óvodás korban rendelkezésére állnak. Őket nem kell fejleszteni, sikerrel veszik az akadályokat minden fejlesztés nélkül is. Képességet fejleszteni ott kell, ahol a képességek szintjén hiányzik valami ahhoz, hogy az iskolai tanórákon „összeálljanak” a tanulási alapkészségek. Ezt, sajnos, az óvodai iskolaérettségi vizsgálatok (szélsőséges eseteket leszámítva) nem mutatják meg, iskolai elakadások (pl. „tessék otthon gyakorolni a gyerekkel”) árulkodnak róluk. Megfelelő diagnosztikai eszközökkel ezek az elakadások öt-hat éves korban (még mielőtt a gyerek megtapasztalná, hogy nem megy neki valami) pontosan kimutathatók. A képességbeli, részképességbeli elakadások egy része óvodás, kisiskolás korban fejlesztésre jól reagál. Felső tagozatos gyerekeknél a fejlesztések már sokkal gyengébb hatásfokúak. A képességfejlesztés legfontosabb időszaka tehát 5-10 éves kor között van.
Alsó tagozatban a tanulási alapkészségek elsajátítása a cél
Az alsó tagozat legfontosabb feladata az, hogy a gyerek tanulási alapkészségeit kialakítsa. A készségek tanult, automatikusan, könnyedén lefutó sémák, amelyek lehetővé teszik a későbbiekben a tananyag megértését és elsajátítását. Ezt szokták tévesen úgy hívni: megtanítani a gyerekeket tanulni. Valójában maroknyi, kiemelten fontos rutin (automatikusan lefutó séma) elsajátításáról beszélünk: azok a gyerekek, akik ezekkel a készségekkel és legalább átlagos mentális képességekkel rendelkeznek, könnyedén veszik a felső tagozatot és a gimnáziumot. Ötödik osztálytól a NAT a következő tanulási alapkészségeket tekinti alapértelmezetten meglévőnek: technikailag könnyed, jó tempójú és értő olvasás, hallott és olvasott instrukciók könnyed megértése, jó tempójú, olvasható és helyes írás, a gondolatok pontos megfogalmazásának képessége akár összetett mondatokban, szóban és írásban, a matematikai alapműveletek és átváltások gyors, pontos futtatása különösebb erőfeszítés, gondolkodás nélkül. Jól látható, hogy a központi írásbeli felvételik is nagyrészt e készségek színvonalát mérik fel.
A sikeres tanulás szempontjából minden egyéb alsó tagozatos terhelés csak felesleges ballaszt, ami sokszor túlterheli a gyereket és az alapkészségek kialakításának rovására megy. Az alapkészségek sikeres elsajátítása nagyrészt a gyerek iskolába lépéskor meglévő képességeinek, részképességeinek függvénye. Az iskola ezeket a képességeket nem látja, a gyerekek értékeléséből, jegyeiből szerencsés esetben csak annyi derül ki, hogy az alapkészségeket különböző színvonalon sikerül elsajátítaniuk: az országos és nemzetközi kompetenciamérések egyaránt azt mutatják, hogy a felső tagozatos gyerekek egy része nem érti, amit olvas, nem érti a feladatokat, nem tudja a gondolatait adekvátan megfogalmazni, és nem tud egyszerű gyakorlati matematikai problémákat megoldani.
Felső tagozatban a terhelési szintre kell figyelni
Megfelelő szinten olvasó, értő, fogalmazó, számoló gyereknél nincs fejlesztendő képesség. Tanulási stratégiákat, időgazdálkodást, kritikus gondolkodást, elakadásokat kompenzáló stratégiákat még lehet tanítani felsős és gimnazista gyerekeknek, ezzel sokat ártani nem lehet. Itt már sokkal inkább a gyerekben meglévő képességekhez, készségekhez illeszkedő terhelési szintet kell okosan megválasztani. Ezen a téren a középiskolai felvételik viszonylag jól szét tudják válogatni a gyerekeket.
Miben más a mai gyerek a korábbi generációkhoz képest?
Aki a hetvenes-nyolcvanas években volt gyerek, annak a dolgokat vizuális eszközök hiányában nagyrészt hallott-olvasott forrásból kellett megértenie. Ez a generáció jellemzően megkérdez valakit vagy elolvas valamit, ha információra van szüksége. A rendszerváltás utáni időszakban felnőtt gyerekek már sokkal erősebben támaszkodnak vizuális csatornákra. Előbb néznek meg a Youtube-on egy videót, mint hogy felüssenek egy könyvet vagy internetes keresőt használjanak. Ez a felszínen megértési könnyebbséget jelent számukra, de sok minden van, ami nem érthető meg képekből, videókból: elvont fogalmak, komplex nyelvi szerkezetek megértése nélkül nem látnak a dolgok mélyére. Fontos feladata lenne az oktatásnak, hogy megtalálja az arany középutat: biztosítson vizuális eszközöket a könnyebb megértés érdekében, de tegye lehetővé a mélyebb megértést is a nyelvi csatornák erősítésével.
Milyen módszerekkel érdemes velük foglalkozni?
Mindenképpen figyelni kell, hogy a gyerekek mivel foglalkoznak maguktól. Spontán tevékenységeik, érdeklődésük, kíváncsiságuk ismeretében megtalálhatóak azok a pontok, amelyeknél fogva a figyelmük felkelthető, megtalálható a csatorna, amin keresztül el lehet jutni hozzájuk. Ez, természetesen, legtöbbször nagyon távol áll attól, ami ma az iskolában a legjellemzőbb: „olvasd el, tanuld meg!”. A tananyag és a taneszközök elavultsága a mai gyerekek nagy részéből teljes érdektelenséget vált ki. Pedagógiai véna, kreativitás, elhivatottság kell, hogy a tananyagot a gyerekek számára vonzóvá, kívánatossá tegyük.
A nyelvtanulás fontos eleme a döntésnek
Nem igaz, sőt, igen veszélyes tévhit, hogy idegen nyelvet minél hamarabb kell elkezdeni tanulni. A gyerekek egy részénél a korán rájuk erőltetett idegen nyelvű írás-olvasás az anyanyelvi tanulási alapkészségek rovására megy. Fiatal felnőttkorig sokféle úton-módon eljuthat valaki színvonalas nyelvtudásig. Ennek egyik formája a nyelvi előkészítő osztály, de mindenképpen érdemes fontolóra venni iskolán kívüli lehetőségeket is (nyelviskola, magántanár, külföldi tanulmányút). A gyerekek egy részére a hagyományos iskolai nyelvoktatásban (tankönyv, lecke, szódolgozat) is ráragad valamennyi nyelvtudás, de ahogy az anyanyelvünket sem így, hanem kommunikáció útján tanuljuk meg, a legtöbb gyerek könnyebben tanul idegen nyelvet is kommunikáció útján. Főleg angol nyelvből sok minden ragad a gyerekekre az internetről, sorozatokból: a megértést sokban előreviszi az angol nyelvű tartalmak fogyasztása, de semmiképpen ne várjuk tőle, hogy a gyerek kommunikálni és beszélni is képes lesz tőlük. Jó hatásfokkal használhatóak az interaktív nyelvtanító szoftverek: rájuk lehet kattanni, mint egy játékra, de mellette beszéltetik is a gyereket.
Mennyit ártunk a szülői nyomással?
A pszichológia nem ismeri a lustaság fogalmát. A gyerek, akivel erőlködni kell, hogy tanuljon, legtöbbször nehezen tanul, nem sikeres, önbizalomhiányos, nem érzi, hogy érdemes energiát mozgósítania, vagy éppen teljesen kimerült az iskolában. Mindenképpen érdemes tisztán látni, mielőtt elvárásokat fogalmazunk meg a gyerekkel szemben. A gyerekben tartós pszichés sérülést okozhat a kritikus, hegyibeszédekkel, riogatással, ordibálással és büntetéssel motiválni próbáló szülő. A gyerek tanulási képességei, elakadásai legtöbbször nem láthatók kívülről, a gyerek nem tehet róluk. Szülőként elsősorban segíteni és nem riogatni, fenyegetni, kritizálni kell a gyereket. Segíteni pedig csak akkor tudunk a gyereknek, ha értjük, hogy miben, hol, és milyen mértékű az elakadása.
Mérjük fel objektíven a gyerekek teljesítményét!
A gyerekek tanulási képességei objektív eszközökkel felmérhetők. Az tud jól nevelni, aki ismeri, pontosan érti a gyerekét. Szülői magatartásunkat minél inkább hiedelmeink, előfeltevéseink, hozott mintáink vezérlik, annál nagyobb eséllyel leszünk kudarcosak a gyerekünkel. Minél jobban értjük őt, annál pontosabban tudjuk hozzá illeszteni az elvárásainkat, segítő vagy éppen noszogató magatartásunkat.
A döntési pont: az iskolaválasztás
Az iskolaválasztás tekintetében a gyerek számára legjobb az, ha a választás középpontjában az ő terhelhetősége, tanulás iránti elkötelezettsége, képességeinek és energiáinak pontos ismerete áll. A praktikus szempontok (közelség, egy helyre járjon az összes) mellett oda kell figyelni a gyerek egyéni tulajdonságaira, képességeire is. Sem a túl-, sem az alulterhelt gyerek nem érzi jól magát a bőrében, nem fejlődik optimálisan.
Miben segít a Nagy Kép?
A Nagy Kép egy olyan diagnosztikai-tanácsadási eljárás, amelynek célja, hogy megértse és a szülő számára érthetővé tegye a gyerek tanulási képességeinek, motivációs működésének összefüggéseit. Mik a gyerek erősségei, gyengéi, mennyire terhelhető, milyen iskolát célszerű választani neki, profitálhat-e fejlesztésből, mit várhatunk el tőle, és mi az, amiben inkább segíteni érdemes neki? Hogyan motiválható, miért szeret, vagy éppen utál tantárgyakat, miben kössük az ebet a karóhoz és mit érdemes elengedni? Ezek a leggyakoribb kérdések, melyekkel megkeresnek minket. 5-17 éves korig tudunk a szülő számára tanácsokat, differenciált képet adni gyermekéről.
Szűcs Imre Lóránt
tanácsadó szakpszichológus,
a Nagy Kép Képességdiagnosztikai Központ vezetője
