– kérdezik sokszor csodálkozva ismerősök ha kiderül, nincs munkahelyem (a családon kívül). Elgondolkodom ilyenkor. A nagymamámnál ez még miért nem volt probléma?
Nem, én nem dolgozom „csak” fölneveltünk a párommal együtt hat gyereket (a legkisebb folyamatban :), nagy kertet művelünk, amiből százával készülnek a lekvárok, befőttek, levek, állatokat tartunk és a szabadidőmben működtetek egy helyi alapítványt (Otthon Segítünk), ahol az önkéntes csapattal próbálunk segíteni kisgyerekes családoknak, akik ezt kérik. Ez sok, vagy kevés, nem tudom.
Csak csodálni lehet azokat az anyákat, akik nagy család mellett még mesés karriert is fölépítettek. Nekünk soha nem jutott külső segítség, nagycsaládos támogatás, talán ezért is ragadott meg az OSA szellemisége: ami nekem hiányzott, próbáljam másoknak megadni: a baráti, nagyszülői jelenlétet.
Miért lett mégis hat gyerekünk? Tréfásan azt szoktam erre mondani: a férjem is hármat tervezett, meg én is, az ugye összesen hat. Az igazság az, hogy amire felocsúdtunk az esküvőnk után megszületett az első három – nem egészen négy év alatt. Azután ( a családtervezést immár komolyan véve ) egy kicsit ritkásabban érkeztek a többiek. Emlékszem, amikor 5. kislányunk karácsonyra mindenképpen kistestvért kért, próbáltuk elmagyarázni, hogy valakinek utolsónak is kell lenni egy családban, érje be egy nővérrel és három bátyussal, ő hajthatatlan maradt: le is rajzolta az „angyaloknak címzett levelében a fenyőfa alá a bölcsőt benne a vágyott kistesóval.
Végül az égiek gondoskodtak a kívánság teljesüléséről és nem sokkal a 7. születésnapja után karácsony szentestéjén megszületett a kisöccse. Még aznap éjjel az éjféli misén megtudta tőle az egész falu, mert ő volt abban az évben Gábriel angyal, aki jelentette a pásztoroknak, hogy kisbaba született …
Most visszatekintve a világért sem adnám oda egyiket sem (ahogy a Jókai novellában a suszter sem tud választani a 9 közül…) . Gazdagok vagyunk, legalább is a jókais értelemben.
Györgyné Kollár Gabriella
Ajka
