Erdélyben nagycsaládosnak lenni nyilván pontosan ugyanolyan mint Magyarországon. Mert ha a családot értéknek tartjuk, akkor a világ bármely részén élve ugyanúgy váltják egymást az életünkben az öröm, a küszködés, az ölelés, a kimerültség, a gyerekek megnevettető szavai és öt perc múlva a szétdobált ruhák a gyerekszobában. De mégis van egy furcsa bája annak, ha az ember kétszeresen kisebbség. Mert a nagycsaládosok ma már kisebbség, azt hiszem akként is tekintenek ránk. Nem „normális” dolog sok gyereket vállalni. És ha ezt a kisebbségi állapotot mégis felvállaljuk itt Erdélyben, akkor kétszeresen leszünk kisebbségiek, hiszen mi nem csak nagycsaládosok, hanem székelyek és magyarok is vagyunk. Az egyik többség azon csodálkozik, hogy miért vállaltunk ennyi gyermeket, a másik többség pedig azon csodálkozik, hogy miért magyarul beszélünk a gyermekeinkkel. Emlékszem, az elején állandó magyarázkodási kényszer volt bennem. Valakinek állandóan érveltem vagy a magyar vagy a román oldalon. Aztán szép lassan érezni kezdtem egyfajta gazdagságot. Korábban csak tudtam, de mára már érzem is, hogy a Jóisten duplán tripla ajándékot adott. Olyan arcom lett mint Elon Musknak. Nem magyarázkodom, csak hátradőlök. Sokat idézik Mikszáthtól, hogy „Olyan nép a székely, hogy akkor is érdemes volna őket megszeretni, ha egy szót sem tudnának magyarul. Hát még így, mikor egy szót sem tudnak másképp!” Hozzáteszem, hogy az első osztályba vonuló gyermekeink valóban egy szót sem tudtam az állam nyelvén. De ez itt kötelező, és a kisebbségi gyermekeknek heti öt románórájuk van az iskolában. Nekünk meg heti háromszor öt román házi.
De hol itt a furfang? Mikszáth „A mi külön Tündérországunk”-ban írta rólunk a fent idézett mondatot. És valóban Tündérország lehet nekünk a Tündérvár Székely Nagycsaládosok Egyesülete, ha sikerül a terv: divatot teremteni a nagycsaládos léttel. Szétkürtölni, hogy a világon a legjobb dolga van annak, aki székely és nagycsaládos is egyben. Ez egyáltalán nem dupla hátrány, ez inkább dupla előny. Igaz, kellett hozzá jó néhány év, amíg erről megbizonyosodtam a kezdeti nehézségek után. A saját életünk lett jobb, a családunk lett több a nagycsaládos lét által. És ez a lényeg. Az már csak bónusz, hogy azt is tudom, hogy nemzetünk szemszögéből sem mindegy, hogy kinek a gyermekei laknak be egy vidéket.
Hegyeli Attila
Tündérvár Székely Nagycsaládosok Egyesülete
