Ahogy szétnéztem a korábbi „Nagycsaládosnak lenni” gondolatok között, meglepődve tapasztaltam, hogy leginkább a családfők és szülők szemszögéből érhetőek el írások. Bízom benne, hogy többen is kedvet kapnak majd a korosztályomból is hasonló beszámolók megírásához.
Két nővérem van, de nagyszüleimnek is sok testvére volt. Nagymamámék négyen, nagypapámék pedig nyolcan voltak gyerekek. Változtak az idők, ma már nem olyan divatos sok porontyot vállalni – pedig sok öröm és élmény éri a nagycsaládokat.
Kiskoromban mindig akadt így játszópartner, de ma is bármikor számíthatok nővéreim segítségére (annak ellenére, hogy viszonylag távol élünk egymástól). A családi ünnepek sosem unalmasak, de rendszeresen összejön a kellő létszám a Gazdálkodj okosan! és Monopoly társasjátékokhoz. 🙂 Unokahúgaim és unokaöcsém érkezése óta még mozgalmasabbak a születés- és névnapok, a karácsony, valamint a húsvét. Szinte minden hónapban szervezünk egy családi ebédet, ahol édesanyám mellett már nővéreim is ízletesebbnél ízletesebb fogásokkal készülnek. Ilyenkor előkerülnek a régi játékaink is, amelyekkel az apróságok ugyanakkora kedvvel játszanak, mint ahogy mi tettük azt évtizedekkel ezelőtt. Pizsamaparty, közös fagyizás, kirándulás és bevásárlás is gyakran előfordul, a legkisebbek szívesen segítenek a felnőtteknek a hétköznapok dolgaiban.
A Nagycsaládosok Országos Egyesületéhez tartozó helyi közösségnek köszönhetően rendszeresen részt vehettünk NOE találkozókon, a helyi eseményeken és programokon, valamint kirándulásokon. Ezek szép élményként maradtak meg bennünk, felejthetetlen emlékkel gazdagodtunk. Eljuthattunk így többek között vadasparkba, állatkertbe, színházba, múzeumba és a Parlamentbe is. Fesztiválokon és falunapokon mindig együtt főztünk, a gyerekeket pedig ügyességet igénylő feladatokkal, kézműveskedéssel, különböző játékokkal várták.
Az egykeség sokszor tűnhet úgy, hogy gazdaságilag és anyagilag sokkal kedvezőbb, de Édesanyám sokszor azt mondta, hogyha már ők nem lesznek, a testvéreimmel mindig számíthatunk majd egymásra. Nem csupán barátok vagyunk, hanem lelki támaszt is nyújtunk egymás számára.
Örülök, hogy a szüleim a nagycsalád mellett döntöttek, annak ellenére, hogy ez számukra is számtalan lemondással járt. Az élet azonban sok szeretettel és felhőtlen pillanattal kárpótolta őket.
Hogy miért is jó nagycsaládosnak lenni? Tendzin Gjaco így fogalmaz ezzel kapcsolatban: „Azokban a családokban, ahol szeretet és együttérzés fűzi össze az embereket, a gyerekek sokkal sikeresebbek és boldogabbak. Ha ettől a környezettől megfosztják a gyereket, azzal az egész életét, jövőjét tönkretehetik. A gyereknevelésben a szeretet a leghatékonyabb eszköz”.
ifj. Bondor Ferenc
Nagybánhegyesi Nagycsaládos Egyesület
