Csupa kacagás, mert mindig van min nevetni. Hol magunkon, hol egymáson, hol minden egyéb máson. A tini lányoknak lételeme a nevetés. Szerencsére ez ragadós. Utoljára csitri koromban nevettem olyan sokat a barátnőimmel, mint most a saját gyerekeimmel. Folyik a könnyünk, persze fél perc múlva már azon nevetünk, hogy a másik mennyire nevet. Édesapa pedig csak hallgat, mélyen hallgat és forgatja a szemét…Egy darabig. Aztán akárhogy akarja tartani magát, kifakad. Megtörtük. Beáll a sorba, zeng a ház.
Nálunk egyébként sincs soha csend. Zongoraszó, hegedűszó, citeraszó vegyül a modern pop zenével, vitatkozás vagy éppen a soron következő kibékülés hangjával, mosógép monoton dünnyögése vegyül a porszívóval, csetresek csörömpölnek a mosogatóban. Minden héten eltörik egy pohár. Ez adja meg a szimfónia tetőpontját. Nincs benne kétség, törvényszerű.
Csupa fecsegés, csicsergés, mert négy nő közül egy biztos ficsereg. Mindennapjainkat átszövik a lehető legalkalmatlanabb időpontban kikívánkozó halaszthatatlanul fontos, és végtelennek tetsző történetek. Kezdve Ádámtól és Évától, belefonva számtalan mellékszállat arról, hogy ki-kivel beszélt, ki-kire nézett, ki-kiről mit mondott. A sztori végkifejlete, valahol a távoli jövőben. De amire odaérnénk már úgyse lesz annyira fontos.
Persze, ha érteni szeretné az ember, mit mond egy tinédzser, érdemes saját szótárat vezetni. A fiatalokat már nem összeboronálják, hanem összeshippelik, a kimenős ruha már outfit. Ha pedig valaki „side eye”-ol neked, akkor bizony megvan rólad a véleménye. Még szerencse, hogy a lányaim készségesen fordítanak és magyaráznak nekem. Különben könnyű lenne előttem titkot tartsanak, mert a felét sem érteném a mondandójuknak. Úgyhogy vezetem a szótárat és punktum!
Nagycsaládosnak lenni három tini lánnyal ?…
Heti 5 teli mosógép ruha, körülbelül 3 kiló bugyi, heti legalább 4 darab páratlan zokni. Ezzel együtt napi legalább két öltözködési krízis. Sosincs elég sok és elég nagy tükör, ami ennyi villámló, elkeseredett avagy elégedett pillantást elbírna. A végén egyébként úgyis a divat bíróság szava a mérvadó. Jól áll vagy nem? …Kupaktanács! Elengedhetetlen. Mindezzel együtt minden reggel egy önértékelési bumm! Amikor a bírák szeme elé merészkedsz, biztos találnak benned dicsérni valót. Olyan szépnek te sose látod magad, mint ahogy ők látnak. Löttyedt fenék, karikás szemek, fáradt bőr? Mit nekem, mikor a gyerekeim szerint nekem áll a legjobban a mai ruha, vagy nekem sikerült a legjobban a frizurám! Imádom!!!
Három tini lány? Az időjárással változó ízlés és étvágy. Múlt héten még a kedvence volt, ma ki nem állhatja. Ha meglátja a másikon/másiknál újra szereti. Ez van. Érdemes mérgelődni miatta? Nem tudom. Én is szeszélyes vagyok. Hol harapok érte, hol meg sem érint. Ezt kérem így kell elfogadni. Még a szomszédoknak is.
Nagycsaládosnak lenni három iskolás gyerekkel?…
Állandó vergődés az információk, határidők, feladatok, időpontok hálójában. Sőt világhálójában, mivel ugye minden üzenet digitálisan ér utol. Így mutass jó példát a gyereknek, hogy ne telefonnal a kézben ébredjen. Na, de ez egy másik történet. Négy féle határidő naplót vezetek, hogy ne felejtsek el semmit. Az enyémet, a gyerekekét, a férjemét és a közöset. Plusz a másnapi fontos dolgokról este üzenetet írok magamnak a reggeliző asztalra. Sikerül e mindenre odafigyelni? Nem! Nekem nem! Megtanultam elengedni és továbblépni. Majd talán legközelebb!
Nagycsaládosnak lenni három érzelmileg túlfűtött kamasszal?…
Rengeteg puszi, ölelés, amiből megjegyzem, apának jut a legtöbb. Talán mert neki hosszabb a keze? Vagy puhítani kell az arcát? Nem tudom. A szívét biztosan nem kell puhítani, mert az vajból van. Három könyörgő szemű lánnyal ez nem is lehet másként.
Legalább annyi csomag telesírt papírzsebkendőt számolunk három kamasz lányra, mint amennyi széttáncolt cipellőt halmoztak fel a királylányok a népmesében. Ez tény. Nincs benne mellébeszélés.
Van e szabadidőm három gyerek mellett?…
Szerencsés vagyok (és a mai világban azt hiszem kicsit ritka madár is), mert én a gyerekeimmel, a családommal szeretem tölteni a szabadidőm. Kicsi korukban ugyanazokat a meséket néztem, ugyanazokat a koncerteket hallgattam, ugyanazokat a játékokat játszottam. Meg is szerettem azokat. Ugyanúgy, ahogy apuka is megszerette a lányregényeket, amiket esténként olvas nekik.
Most is hasonló az ízlésünk. Én meghallgatom az Ő kedvencüket, ők az enyémet. Együtt járni koncertre, színházba, megosztani az élményt azokkal, akiket szeretsz, a lehető legjobb. Szinte sziruposan a legjobb. Igen, ilyenkor én is elhasználok pár zsebkendőt abból a nagy csomagból.
Jut e magamra? Ha elég türelmes vagyok, jut. És én türelmes vagyok. De ez nem velem született, ez tanult viselkedésmód. Én is négy testvér mellett nőttem fel.
Mit gondol a nagy családról a három kamasz?…
„Jó, hogy van rajtatok kívül is valaki, aki feltétel nélkül szeret.”
„Jó, hogy sosem vagyok egyedül.”
„Ha valamit nem merek másnak elmondani, tudom, hogy van, aki meghallgasson.”
Pro mellől a kontra sem maradhat el: „Többet lehet veszekedni, mintha egyedül lennék.” Ez természetesen tagadhatatlan.
„Rossz, hogy nekünk nem jut annyi, mint annak, aki egyke. Neki többet meg tudnak venni.” Tény, nincs benne semmi mese. Ebben akárhogy is igyekszünk nem lesz változás, ha tótágast állunk sem. Hozzáteszem, pedagógus szülők gyermekeiként ez bizony még komolyabb kihívást hordoz, de ez egy másik történet.
Arra a kérdésre cserélnétek e bárkivel, aki egyke egyöntetűen jött a válasz: nagy betűs NEM!
Milyen lesz az élet nagycsaládos nagymamaként?…
Remélem legalább ennyi sírás, kacagás, ölelés, ébren töltött éjszaka. És gyanítom még több elfoglaltság. Hiszen a nagyszülők a mi életünkben is hatalmas segítséget jelentenek. Hála és köszönet érte!
Nem is kívánok többet, csak hogy együtt érhessük meg a férjemmel a gyerekek felnőtt korát és a nagyszülőséget is.
Siklósiné Heim Karolina
Szekszárdi Nagycsaládosok Egyesülete
Medina, 2023.05.27.
