Családi körünkben közismert história, hogy feleségemmel, még az udvarlási időszakban, egy beszélgetés során felmerült a gyermekvállalás kérdése. Feltette a nagy kérdést: hogyan képzelem el a jövőt. Én határozottan állítottam: 2 gyerek és 1 kutya. Házasságunk éveiben azonban a mennyei kéz nagyobb áldást készített a számunkra, mint amit én előre gondoltam, vagy amekkorát a feleségem kérhetett volna: januárban várjuk a 6. gyermekünk érkezését. S most már persze egy örökmozgó vizsla is a családunkhoz tartozik. Bár vannak népesebb családok is Magyarországon, mint a miénk, de 5 kisgyerek látványa még mindig érdekes reakciót vált ki az emberekből. A kis korkülönbség miatt még inkább értetlenséggel néznek ránk mikor egy-egy kirándulás alkalmával sorba szaladnak a gyerekek az anyukájukhoz, s megkérdezik olykor, hogy ők mindannyian a mi gyerekeink? „Olyanok, mint az orgonasípok”- mondják csodálva őket. Mire én azt szoktam viccesen válaszolni, hogy olyan hangosak is. „Mint az orgonasípok”– én így tekintek a nagycsaládra. Az orgona egy kényes és összetett hangszer, úgy mint a nagycsalád. Olykor nagyon hangos, lehet rajta dobhártyát szaggatóan játszani, és lehet meghitt légkört teremteni vele. Az orgonához nem mindenki ül le, aki a zenéhez ért. Ugyanígy nem mindenkinek való a nagycsalád. Van, aki meg is fogalmazza egy-egy népesebb családot látva: nagyon szépek vagytok, de én nem bírnám. Ahogy a gyerekeket is fentről kapja az ember, úgy a hozzájuk való lelki-testi erő is Isten ajándéka. „Mint az orgonasípok”– igaz ez a gyerekek személyiségére nézve is. Az orgona nem egyforma sípokból áll. Egyik rövidebb, másik hosszabb. Egyik mélyebb hangot ad, a másik magasabbat. Milyen jó azt látni, hogy szerelmünk gyümölcse képpen, ennyiféle variáció születhet belőlünk. Egyik gyerekünk határozott, fuvolázik, egy könyvfaló. A másik focizik, trombitál és kissé bizonytalan természetű, a harmadik rendkívül érzékeny és jó énekhangú… Az idő múlásával megmutatják milyen sípok, mivel gazdagítják a család egységét és színességét. Nagycsaládban élni azt jelenti: nem csak egy vagy kettő gyermeked/sípod van, (melyek szintén boldogságra és elégedettségre adhatnak okot), hanem egy egész sípsorod. S így a családban az összetartozás, a szeretet, az önfeláldozás mélyebb szólamait is át tudja élni az ember. A jó orgonakoncerthez, jó kotta is kell. Nem elég csak, hogy a sípok meglegyenek. A jó családi élethez jó életkotta, életrecept is kell. Mi igyekszünk a mi családi orgonánkat összeállító Istenre figyelni. Ő diktál, s mi aszerint szeretünk, dolgozunk, élünk. S bár néha vannak dobhártyát szaggatóan hamis napjaink, de igyekszünk, hogy a záróhangokban mindig csendes összhangzat legyen.
Szvoren Attila
Tiszavasvári Nagycsaládosok Egyesülete
