Milyen nagycsaládosnak lenni manapság?

2005-ben házasodtunk a férjemmel, első kislányunk 2008 -ban született, Anna. Mintababa volt, később is mintagyermek és most már minta nagylány. 2012-ben Melinda, és 2014-ben Boglárka született meg. Igazi kihívás a kicsi, tükröt tart számunkra, magunkról. Kiskamasz korba lépett, melyet igyekszünk a legjobban támogatni.

A családi élet szervezése nem könnyű feladat, a lányok már önállóbbak, délutáni elfoglaltságaikra zömmel maguk mennek el. Év végén nagyon sűrűsödnek a programok, ahol kell jelen lennünk.

Régebben mikor még picurkák voltak sokkal könnyebb volt minden. Volt idő nézelődni, nagyokat sétálni, rácsodálkozó a nyíló értelem megnyilatkozásaira. Aztán jött az óvoda, majd az iskola. Nagyon sok programmal, év végére már azt sem tudjuk, hol áll a fejünk. Mégis együtt vagyunk, együtt sírunk és nevetünk. Szívesen gondolok az együtt töltött időre, akár anyák napja, akár a nemrégi gyermeknapra.

Ezek a pillanatok, melyek tovább visznek bennünket. Két kamasz és egy kiskamasz anyukája vagyok. Nehéz, még így is, hogy szuperjók a gyerekeim. Több olyan probléma is elénk kerül, melyre nem vagyunk felkészülve, nem számítottunk rá.

Nagycsaládban nem lehet, nem tud az ember lánya magányosnak lenni. Viszi a lendület, a mindennapok tarkasága, az állandó probléma megoldás. Mindig történik valami, akkor is, ha már azt érezzük, hogy minden rendben van. Egy váratlan helyzet, pl. betegség, csalódás stb.

A legfontosabb összetartó erő, a szeretet, hogy együtt a világ ellen erősek vagyunk, bármin átmegyünk, megoldunk mindent. Még három hét az iskolából, már nagyon elfáradtunk, tanárként, szülőként, gyermekként is, de kitartunk. Arra gondolunk, hogy jön a pihenés nemsokára.

Mindenkinek pihentető, boldog, nyári szünetet kívánunk!

Kordásné Szász Melinda

háromgyermekes édesanya

Hajdúszoboszló

Támogatók

Széchenyi 2020

A projekt azonosító száma: EFOP-1.2.1-15-2016-00573