A feleségemmel ellentétben én ugyan nagycsaládból származom, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy tudom milyen volt nagycsaládosnak lenni, lévén akkora volt a korkülönbség köztünk. Azt még nem is említettem, hogy én vagyok a legkisebb.
Feleségemnek egy öccse van, így ő sem tudhatta, hogy milyen lehet nagycsaládosnak lenni. Mégis amikor elkezdtük tervezgetni a közös jövőt, teljes volt az egyetértés köztünk, hogy három gyereket szeretnénk. Most írhatnék olyan lózungot, hogy „Egyet apának, egyet anyának, egyet meg a hazának”, de őszintén megvallva ez eszünkbe sem jutott.
Felsőörsön rendezkedtünk be, itt írjuk mindennap a saját történelmünket. Tizenöt éve Napsugárét, tíz éve Bendegúzét, és nyolc éve Szelemérét is. Nehezítésnek lányunk autizmus spektrumzavarral küzd, amit mi már régóta sejtettünk, de csak nagyjából egy éve diagnosztizáltak.
Jellemzően aktív életet élünk. Ennek keretében amikor időnk engedi túrázunk, kerékpározunk. Minden gyermekünk rendszeresen sportol, és mi támogatjuk is őket ebben.
Immáron nyolc éve nagycsaládosnak számítunk. Ennyi idő távlatából pedig egész máshogy látjuk a dolgokat, így arra kérdésre válaszolni, hogy „Milyen nagycsaládosnak lenni?” egész más választ adnunk, mint adtunk volna évekkel ezelőtt.
Visszaemlékezve azokra az évekre, amikor a lányunk a felsőörsi iskolába járt, a nagyobbik fiúnk a felsőörsi óvodába, a kisebbik fiúnkat meg Szentkirályszabadjára hordhattuk bölcsödébe, vagy amikor a lányunkat a csopaki suliba hordtuk, a középső fiúnk járt a felsőörsi iskolába, a kisebbik meg a felsőörsi óvodába. Aztán délutáni elfoglaltságnak az egyik gyereket Veszprémbe kellett vinni légtornára, a másikat Balatonalmádiba tornára, a harmadik meg ment Felsőörsre focira… Szóval a logisztika, hogy úgy mondjam nem egyszerű feladat.
Persze, ahogy haladtunk előre az időben, úgy változtak meg a dolgok is körülöttünk. Könnyítésnek a nagylány egy ideje már egyedül is megoldja egész jól a dolgait. Cserébe megérkeztek a „nagylányos” problémák. Nem is szeretnék beszélni róla. Szeptemberben kezdődik neki a középiskola, tuti az is tartogat még meglepetéseket a számunkra, pedig már az sem volt semmi, hogy egyáltalán felvették őt ide.
Összefoglalva, hogy milyen is nagycsaládosnak lenni? Kétfelé bontanám a választ fizikai, és érzelmi szempontra. Egyrészt fizikailag nehéz, fárasztó. Rengeteg energiabefektetés kell hozzá, és bizony időnként sok lemondással jár. Másrészt viszont felemelő érzés látni, ahogy a befektetett energia értelmet nyer. Ahogy nőnek a gyerekek, ahogy fejlődnek. Ahogy mindenkinek kialakul a saját jövőképe, és ez új utat mutat magának az egész családnak is. Ez az, ami erőt, energiát ad nekünk.
És hogy mit hoz a jövő? Nem tudhatjuk, mi kerül a családunk vaskos történelemkönyvének ma még üresen álló lapjaira. De az biztos, hogy amíg így együtt vagyunk, erősek vagyunk, és csak ez számít. A jövő rejtélyes, megannyi lehetőség áll előttünk, és pont ettől izgalmas. És úgy érzem, mi készen állunk rá. Na ilyen nagycsaládosnak lenni…
Schuszter Zsolt
Balatonalmádi Nagycsaládos Egyesület
