Testvérem 10 éves korom után született, így már gyermekként eldöntöttem, ha valaha gyerekem lesz, nem büntetem keserves egykeséggel. Férjem mindig is a nagyanyjától tanult „egyet apának, egyet anyának, egyet meg a hazának” (minimum) elvet vallotta, így nem volt kérdés a nagycsalád, majd…, majd ha „megkomolyodunk”. Hál’Istennek első gyermekünk nem várta meg ezt a pillanatot, sem a sokat hallott teljes körű anyagi biztonságot, különben most is kettesben „komolytalankodnánk”. Az elsőt követte a második, aztán a harmadik. Örömök, nehézségek, áldások, kompromisszumok közt a család lett a legfontosabb.
Csodaként éltük meg mindegyik várandósságot, mi más lenne egy új élet keletkezése, születése? Együtt cseperedtünk gyermekeinkkel, folyamatosan nevelve, tanítva egymást. Megfelelően neveljük őket? Nem tudom, nehezen tudnak beilleszkedni a kortársaik közé. Igyekszünk maradandó értékeket átadni, mint a tisztesség, őszinteség, hit, gyökerek, család, haza, magyar kultúra… próbáljuk úgy terelgetni őket, hogy EMBEREK legyenek majd. Talán sikerül. Megtanítani őket, hogy a sok felületes máz közt észrevegyék a körülöttük, és saját magukban lévő szépségeket, kisebb-nagyobb örömöket, áldásokat. Megismertetni velük a természet csodáit, az iskolai szüneteket vidéken nagyszülőknél, a régi időket idéző falusi környezetben vagy civilizáción kívül, a hegyekben töltve.
Közben folyamatosan tanulunk mi is, feltétel nélküli szeretetet, bizalmat, türelmet, elfogadást, vidámságot, nevetést, sírást, elengedést. Egyszerre válunk komoly, felelős felnőttekké és gondtalan gyerekekké.
Kovács Enikő és Kis Bence Menyhért
Tárnok
„Azért szeretem ezt a családot, mert mindig igyekszünk az egész családdal együtt lenni, és próbálunk keveset veszekedni”
Boróka 9 éves
„Nekem azért jó, hogy van két testvérem, mert mindig van kivel játszani, és soha nem szoktam unatkozni”
Becse 11 éves
„A szüleim mindig megértően kezelik a hibáinkat, és próbálnak segíteni. Azért jó ebben a családban, mert nem dugnak a gép vagy a TV elé, hanem kimegyünk kirándulni, amikor lehet. Nem jó, hogy eloszlik a figyelem, kevesebb idő jut egy-egy gyerekre. A szüleim elég fáradtak estére.
Azért jó, hogy vannak testvéreim, mert ha valami lelki bajom van, legalább egyikük próbál segíteni, de inkább mindkettő. Ha segíteni nem is tudnak, már a próbálkozás is jólesik. Mindig van kivel veszekedni J. Elég sokat veszekedünk, de aztán úgyis mindig kibékülünk.”
Farkas 13 éves
