Sokan és sokszor megkérdezik tőlem: milyen nagycsaládosnak lenni. Több évnyi rutinnal a hátam mögött azt szoktam válaszolni, hogy olyan, mint egy mese. A csodálkozó tekinteteket látva pedig mindig hozzáfűzöm: van benne küzdelem, legyőzendő akadály, próbatétel, kaland, tündéri erő, jóság és szeretet. No meg sok-sok csoda – hol apróbbak, hol nagyobbak.
Számomra a nagycsaládos lét legnagyobb adománya a csoda. Hiszen sokszor csoda vagy varázslat kell ahhoz, hogy a mindennapokban összehangoljuk az óvodás, a kisiskolás és a szárnyaikat bontogató kamaszok életét. Néha a csodával határos, hogy a legkisebb gyermeket ráveszem, vegye fel a cipőjét, a nagyobbakat pedig ki tudom varázsolni az elektronikus kütyük világából. Pláne csoda kell ahhoz, hogy helyt tudjunk állni a családban is és a munkahelyünkön is egyszerre.
De csoda az is, ahogyan a gyerekek fejlődnek, változnak, és elindulnak a saját maguk útján.
S ha már a mesés párhuzamnál tartunk: a mesehősök hamuba sült pogácsát visznek magukkal útravalóként, hogy azt megosszák mindazokkal, akik segítségre, gondoskodásra szorulnak.
Mi is próbáljuk telerakni azt a bizonyos tarisznyát…
Az én „hamuba sült pogácsám” a felelősségvállalás. Azt tanítom a gyereknek, és a munkám során is azt képviselem, hogy az egyéni és a társadalmi felelősségvállalás olyan erő, amely hegyeket képes megmozgatni. A felelősségvállalás a közömbösség, az érdektelenség, a nemtörődömség ellenszere. Hiszen a felelősségvállalásból fakad a tenni akarás; a segítségnyújtás és a szolidaritás. Igazi „csoda-elixír”. Szeretném, ha minél többekhez eljutna, mert jobbá válik tőle a világ.
Ezért is vállaltam el tavaly a Civilút Alapítvány kuratóriumi elnökségét. Arra törekszem, hogy ne pusztán a családommal, a gyermekeimmel, de a tágabb környezetemmel, közösségemmel együtt gyakoroljuk és tapasztaljuk meg a felelősségvállalás értékét. Alapítványi munkánk során olyan programokat dolgozunk kis és valósítunk meg, amelyek az egyéni és társadalmi felelősségvállalásra, az esélyegyenlőség megteremtésére, a jótékonyságra, az önkéntességre és a gondoskodásra épülnek. Mindegyik maga a csoda! Látni mozgássérült sportolókat, amint összefognak egy jótékonysági evezésen, hogy ezzel segítsék szervátültetett sporttársaikat. Meglesni a kulisszák mögül, hogy a Puskás musical, a zene és a tánc hogyan varázsolja el a gyermekeket (és a felnőtteket is). Segíteni, hogy minél többen megértsék és vigyék hírét a mentális egészség fontosságának. Részese lenni annak, hogy fogyatékossággal élő gyermekek arcára mosolyt rajzoltunk az összegyűjtött „varázsceruzákkal” és más rajzeszközökkel. (Ezúton is szeretném megköszönni a Nagycsaládosok Országos Egyesülete tagjaitól kapott rajzeszközöket, színes ceruzákat, amelyet a Varázsceruza akciónkra ajánlottak fel). Felépíteni egy olyan innovatív és komplex rendszert, amely az idősek, azaz szüleink, nagyszüleink mindennapjait teszi könnyebbé.
Mindez a felelősségvállalás lenyűgöző adománya!
Ráadásul mesebeli élmény, hogy a nap végén ezeket a csodákat megoszthatom a gyermekeimmel, a családommal. Példát mutathatok nekik, egy-egy újabb maradandó értéket teszek a tarisznyájukba.
Aki nem hiszi, járjon utána: jöjjön velünk a „Civilúton” (www.civilut.hu)!
Ruttkay Réka, a Civilút Alapítvány kuratóriumi elnöke
