Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc Magyarország történelmének olyan kiemelkedően fontos eseménye volt, amely egész nemzetünk identitásának alapjává vált. Ebben az időszakban az emberek egységben és elszántságban álltak össze az egyéni szabadságjogokért és a nemzeti önrendelkezésért. A szabadságharc hősei áldozatosan küzdöttek azért, hogy Magyarország függetlenségét és szabadságát megvédjék.
Ünnepeljük együtt ezt a történelmi eseményt, és emlékezzünk meg azokról, akik bátran harcoltak a szabadságért és az egyenlőségért, és vigyük tovább ezeket az értékeket a családunkban, és a közösségünkben példát mutatva ezzel a jövő generációja számára.
Juhász Gyula: Március idusára
Vannak napok, melyek nem szállnak el,
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan
S fényt szórnak minden születő tavasznak.
Valamikor szép tüzes napok voltak,
Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.
Ilyen nap volt az, melynek fordulója
Ibolyáit ma a szívünkbe szórja.
Ó, akkor, egykor, ifjú Jókai
És lángoló Petőfi szava zengett,
Kokárda lengett és zászló lobogott;
A költő kérdett és felelt a nemzet.
Ma nem tördel bilincset s börtönajtót
Lelkes tömeg, de munka dala harsog,
Szépség, igazság lassan megy előre,
Egy szebb, igazabb, boldogabb jövőbe.
De azért lelkünk búsan visszanéz,
És emlékezve mámoros lesz tőled,
Tűnt március nagy napja, szép tavasz,
Mely fölráztad a szunnyadó erőket,
Mely új tavaszok napját égre hoztad,
Mely új remények ibolyáját fontad.
Ó nagy nap, szép nap, légy örökre áldott,
Hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot!
