Kamasz fiataljainkkal a karácsonyi ünnepek könnyedén a legszeretettelibb karácsonyi rémálmainkká válhatnak. Persze, nem Grinccsel, hanem kedvenc kamaszaink morcos arcával, kedvetlenségével vagy visszautasításával. Mindez csalódottságot, frusztráltságot, sőt, konfliktust is előidézhet a családban.
Az a gondolat mindannyiunk számára ismerős lehet, hogy úgy indulunk neki az ünnepeknek, hogy ,,idén majd máshogy lesz”. Ebben az évben nem fogunk annyit állni a konyhában, most nem fogjuk az egész karácsonyt utazással tölteni, vagy hogy idén már tényleg igazi, mesebeli karácsonyunk lesz – hiszen már a gyerekek is nagyobbak. Az, hogy évről-évre egy kicsit szebbet, egy kicsit emlékezetesebbet szeretnénk, természetes és elfogadható is. Azonban ezt a serdülők ellenállása vagy hozzáállása felülírhatja.
Családi hagyományok, szeretetteli ünneplés, varázslatos karácsony. Mindezt kamaszokkal?
Szülőként kifejezetten fontos látnunk, hogy a kamaszok nem szándékosan szeretnék szétbombázni a családi idillt, a karácsonyi varázst. Nem előre tervezgetik, hogy miként tegyék a család számára elviselhetetlenné vagy nyűggé az ünnepi készülődést.
A kamasz karácsonykor is, előtte is, utána is kamasz. Ezt érdemes olyankor is észben tartanunk, amikor éppen a tűrőképességünk határait feszegeti. Miért lenne ez másképp akkor, amikor amúgy is felfordulás és fejetlenség uralkodik? Amire karácsonykor is biztosan számíthatunk, az az, hogy a serdülő megkérdőjelezi a családi hagyományokat, értékeket, a karácsonyi programokat vagy épp akármit. A fejében uralkodó forradalmat ilyenkor kivetítheti a környezetére, majd szépen elvonul és megtekinti az utóhatásait. Ezzel azt a benyomást keltheti, hogy érdektelen, a családi ünnep pusztítása a célja, pedig szó sincs ilyesmiről. Csupán küzd saját érzéseivel, a családhoz, az ünnepekhez való kapcsolódásával, a ,,kell”-ekkel, a ,,mert így szokás”-okkal, vagy a – számunkra racionálisnak tűnő – elvárásainkkal.
Mindez a család szemszögéből nézve bosszantó és dühítő lehet, csakhogy a cél kötelez: idén csak azért is idilli és konfliktusmentes karácsonyunk lesz! Nézzük, hogy mit érdemes kipróbálnunk, mivel győzhetjük meg kamaszainkat!
Hogyan vonjuk be kamaszainkat az ünnepek során?
Igen, teljesen természetes, ha azt gondolod, hogy ez, bizony, lehetetlen küldetés. Azonban, toleranciával, humorral és jó nagy adag türelemmel könnyedén megvalósíthatjuk, ha nem is a tökéletes, de a család minden tagja számára az ,,elég jó” karácsonyt.
Ahhoz, hogy a kamaszt be tudjuk vonni, meg kell neki mutatnunk, hogy a partnerei szeretnénk lenni, nyitottak vagyunk rá, a gondolataira, javaslataira. Ebből kifolyólag az is nélkülözhetetlen, hogy már a karácsonyi ünnepekre készülődve bevonjuk őt, lassan, amennyire engedi. Kezdeményezzünk családi beszélgetést arról, hogy kinek mit jelent a karácsony mint ünnep. Mi teszi számára igazán különlegessé? Mit szeretne másképp csinálni, mint eddig? Mi az, amit esetleg máshol látott és szívesen kipróbálna? Hihetetlen értékes gondolatok pattanhatnak ki ilyenkor a család tagjainak fejéből, ami új energiákkal töltheti fel családi hagyományainkat. Másrészt a fiatal megtapasztalhatja, hogy milyen fontos az ő személye, valamint megélheti a bevonódást, véleményének elismerését. Szülőként igyekezzünk megoldásorientáltan, nyitottan és elfogadóan reagálni a család minden tagjának a felvetéseire.
Szálljunk fel a családunk karácsonyi megújulásának hullámaira, merüljünk el egy kicsit a kreatív karácsonyi csodákban, merjünk merészek lenni és engedni a serdülő ,,normabontó” stílusának. Ezzel biztosíthatjuk őt afelől, hogy komolyan gondoljuk, tényleg szeretnénk együttműködni, a közös karácsonyi megvalósításon dolgozni. Ha azt tapasztalja, hogy a szülők hajlandók engedni valamiben, mi is számíthatunk arra, hogy valamivel elfogadhatóbban viseli a karácsonyi ünnepeket vagy a téli szünetet.
A lényeg a partneri kapcsolódás, és a közös cél, vagyis a család jó hangulatú és boldog karácsonya.
Kamaszaink elköteleződése az ünnepek iránt különösen fontos, ha a családban kistestvérek is vannak. Ilyenkor érdemes minél előbb megkörnyékezni a fiatalt és bevonni őt, hogy a kisebbek számára varázslatossá és felejthetetlenné tegyük a karácsonyt, együtt. Értsük meg, ha számára ez pillanatnyilag csak egy kellemetlen nyűg, vagy ha éppen nincs hozzá kedve. Próbáljuk megteremteni a partneri viszonyt, egy titkos szövetséget, amire a kistestvér kedvéért sokszor kaphatók. Természetesen, ez is tartogathat kihívásokat, ezért legyünk nyitottak a tárgyalási alapok meghatározása során.
Hogy kerülhetjük el a karácsonyi káoszt?
Először is, fontos kihangsúlyozni, hogy a karácsonyi készülődés és az ünnepek során teljesen természetes, ha a szülők elfáradnak és alig várják már az ünnepek végét. Ahogy az is, hogy kisebb káosz alakulhat ki. Ezeket lehet csökkenteni, de teljesen kivédeni igen nehéz.
Ahhoz, hogy elkerüljük kamaszainkkal az ünnepek során fellépő konfliktusainkat, de legalábbis mérsékeljük őket, érdemes előre felkészülni. Jó megoldás lehet, ha őszintén megoszthatják velünk érzéseiket a karácsonyi programokkal, családi elvárásokkal kapcsolatban. Itt különösen érvényes a ,, kevesebb néha több” mondás. Ez különösen próbára tehet minket, azonban próbáljuk megérteni kamaszaink vágyait és szükségleteit. Opció lehet az is, hogy erővel rábírjuk a közös családi programokra, azonban ez valószínűleg az egész család alaphangulatát meg fogja határozni. Úgyhogy érdemes kompromisszumokat találni vagy izgalmas, szokatlan módon bevonni őket.
A családi hagyományokat az ünnepek során is mi teremtjük és ápoljuk. Rajtunk áll, hogyan vagyunk jelen és veszünk részt, hogyan tisztelgünk és ápoljuk vagy valósítjuk meg családi rítusainkat. Az, ha a kamasz fiataljainkkal pár évig alternatívabb karácsonyi megoldásokban kell gondolkodunk, családcentrikusabb megoldás lehet, mint az erőteljes ragaszkodás az addigi szokásokhoz. A karácsonyi hangulat, a családi jókedv vagy boldogság nem fog csak úgy, sípszóra, kötelezően megjelenni. A ,,kell”-ek helyett inkább keressünk működőképes, mindenki számára elfogadható és élvezhető karácsonyi tervet. A családi egység olyankor tud a legerőteljesebb lenni, ha figyelembe vesszük és tiszteletben tartjuk egymás igényeit, befogadóak vagyunk és hajlandók vagyunk kompromisszumokat kötni.
Kisfaludy Lilla
pszichológus
A cikk a NOE Levelek 341-342. számában jelent meg.
