A húsvétot megelőző nagyböjt a lelassításról, az elmélyülésről, a lemondásokról szól. Mennyire tud része lenni a modern életvitelünknek a lelassulás, az élet végességéről való elmélkedés, a nélkülözés, a böjtölés? Hogyan nézhet ki egy böjti időszak egy család számára? Mit adhat a családi szokásrendszernek, ha megteremtjük a ,,saját böjtünket”? A cikk bemutatja, mit kaphatunk azáltal, hogy a böjti időszakot a családunkkal éljük meg.
A böjti időszak
Hamvazószerda húsvét vasárnapjától visszaszámolva 40 nap. Ez sokak számára a böjti időszak kezdetét jelenti, ami mind a vallási, mind a népi hagyományokban igen nagy jelentőséggel bír. Ezen a napon a pap a mise után a hívek homlokára keresztet rajzol a következő gondolattal: ,,Porból lettél és porrá leszel.” Ez a szimbólum utal az élet körforgására, az emberi élet végességére, a bűnbánatra.
Rohanó világunkba igen nehezen tudjuk beilleszteni, hogy elmélyülve, lecsendesedve elmerüljünk gondolatainkban, elmélkedjünk az emberi lét és létezés alapvető kérdésein. Persze, ezek a kérdések olyan érzéseket, gondolatokat hozhatnak felszínre, amelyek igénylik az ember teljes figyelmét, erejét és idejét. Mivel a mindennapjaink azzal telnek, hogy a teendők és feladatok végeláthatatlan sora vetekszik a fókuszért a fejünkben, az ezzel kapcsolatos gondolatok csírájukban ülnek meg elménk hátsó részében. Azonban vannak olyan hagyományok, ünnepek, amelyek lehetővé teszik, hogy ezek előtérbe kerülhessenek. A böjti időszak ebben igen fontos szerepet játszhat. A hamvazószerda jelentése és értelme, hogy időt szentelünk az elmélyültséggel, a lemondással kapcsolatos érzéseknek és megéléseknek. Találkozhatunk a halandóság, az elmúlás tényével, felkészíthetjük magunkat testileg-lelkileg a húsvétra, gyakorolhatjuk a lemondást, az önkontrollt.
A böjt, az önkontroll gyakorlásának lehetősége
A böjti időszak szellemi és fizikai szinten is nagy hatást gyakorolhat ránk. A lemondással kapcsolatos érzéseinket valós megéléssel, tapasztalással tehetjük teljessé. A böjt során lemondunk bizonyos dolgokról, amik nem tartoznak az alapvető szükségleteink közé, ennek ellenére mégis nagy szerepet kapnak az életünkben, vagyis a mindennapjaink fontos részei. A keresztények számára a böjti időszak elsősorban a hús elhagyásáról szól. Azonban ez nem mindenki számára jelenti az erőtételt, az önkontroll gyakorlásának lehetőségét, a fontos dolgokról való lemondást.
Ez az indító löket arra, hogy újragondoljuk, mi lehet a mai korban az a dolog számunkra – legyen az étel, szokás, tevékenység -, aminek a hiánya vagy elhagyása pozitív változásokat és ráébredéseket hozhat az életünkbe. Tulajdonképpen nem annak van jelentősége, hogy miről mondunk le, hanem annak, hogy átmeneti időre számunkra fontos dolgot vonunk meg magunktól. Erre akár magunk által működtetett detoxként is tekinthetünk. Vannak, akik ebben az időszakban egy ideig a közösségi médiától szakadnak el, nagyobb teret engedve a természethez való kapcsolódás számára.
Próbáljuk ki, engedjünk meg magunknak, hogy megtapasztaljuk, a lemondás valójában nem gyengíteni, hanem erősíteni fog minket, fejlesztve az önkontrollunkat, az énhatékonyságunkat, a magunkba vetett hitünket, önbizalmunkat. Az a sikerélmény, hogy a nyilvánvaló üresség és fájdalmas hiány ellenére fenn tudjuk tartani a kitartásunkat, erőforrást és extra energiát tud felszabadítani.
Mit taníthat a böjt a család számára?
Vallással élő családok életében nagyobb szerepet kap ez az időszak. A nagyböjti időszak pozitív hozadékai miatt nem hithű családok részéről is érdemes lehet átgondolni, hogy ezt miként lehet beépíteni az életükbe. Felhasználhatjuk ezt az időszakot arra, hogy családi szinten beszélgessünk az életről, az életcélokról, vágyakról. Olyan kérdésekről, mint például: ki hogyan tekint jelenleg az életére. Milyen sikereket ért el, amelyekre nagyon büszke? Minek szeretne az elkövetkezendő időben nagyobb teret adni? Mire vágyik az élettől, mit szeretne kipróbálni, aminek eléréséért tenni is akar? Ezekhez a vágyakhoz milyen lépéseket szükséges megtennie? Ki és miben tudja őket támogatni a családból? Érdemes egészen kiskortól bevonni a gyermekeket, hiszen a saját történeteikkel és élményeikkel ők is meg tudnak fogalmazni kisebb-nagyobb célokat, vágyakat, álmokat, amivel megerősíthetjük aktív, tudatos gondolkodásukat. Emellett ez az időszak alkalmat ad nekik arra is, hogy tanuljanak és együtt formálódjanak a család idősebb tagjainak szemléletmódja szerint. Kamaszokra is igen jótékony hatással lehet, hatásos tud lenni, ha gondolati síkon pár lépéssel eltávolodnak a kaotikusnak tűnő aktuális érzéseiktől és gondolataiktól, és ezeket letisztítva, a jövő perspektívájába helyezzék önmagukat. A lecsendesülés, a túlstimulált életvitel ingerszegényebbé tétele sok pozitív hatást válthat ki.
Szülőként megmelengetheti szívünket, hogy gyermekeink merre tartanak és hogy milyen gondolataik vannak a világról, önmagukról. Ezenkívül szülőként is fontos, hogy mi magunk is ismerjük fel, milyen személyes vágyaink, életcéljaink vannak, mely örömforrásainkat szeretnénk megerősíteni, ápolni, ezzel példát mutatva gyermekeink számára is, hogy az öngondoskodásnak milyen fontos szerepe van.
Emellett együtt gyakorolhatjuk az önkontrollt, a lemondáshoz kapcsolódó viszonyunkat. Azt gondolom, a szülők számára szinte első gondolatként jelentkezik, hogy na, most a gyerek végre leteheti a kütyüket a kezéből, gyakorolja csak, mi az, hogy lemondás. Ez viszont nagy valószínűséggel, sajnos, nem fog menni, teljesen kiszakadni a környezetből nem lehetséges.
A lemondás gyakorlásában kifejezetten fontos, hogy saját akaratból és kezdeményezésként induljon, így nagyobb esély van arra, hogy gyermekünk belső motivációval, sikerélményekkel végig tudja csinálni. Ezt példamutatással érhetjük el, illetve azzal, ha az eddigi tevékenység helyett valami kecsegtető alternatívát tudunk kínálni. Ez eredményes akkor lehet, ha a család közösen beszéli ezt át, együttes indíttatásból, a következőképpen: ,,Tegyünk próbát, rakjunk le együtt egy számunkra fontos dolgot 2 hétre. Próbáljuk ki, milyen új dolgokra ébredünk rá azzal, hogy egy kis időre elhagyunk egy számunkra most még fontosnak vélt dolgot. Szeretném kipróbálni veletek, hogy ki tudjuk-e bírni, ellen tudunk-e állni. Kinek van kedve csatlakozni ehhez a számomra is nagy kihívást tartogató időszakhoz, ami a hagyományok alapján a böjti időszakot jelenti.” (Meséljünk is a böjt történetéről). Fontos, hogy ez szülői kezdeményezésre induljon, megmutatva, hogy felnőtt emberként miként tesszük próbára magunkat. A gyerekeknek tudniuk kell, mi módon trenírozzák az önkontrolljukat, miről mondanak le, miként tartsanak ki. A gyerekek is hasonló súlyú, fontosságú dologgal fognak próbálkozni, mint amekkora lemondásnak a szülők vállalását érzékelik.
Érdemes lehet naponta pár percet, hetente 10-20 percet arról beszélgetni, hogy ki hogyan érzi magát, milyen gondolatokat ébreszt az elhagyott szokás hiánya, mi a legnehezebb, mi könnyíti meg a kitartásban, ráébredt-e valamire, amióta lemondott a számára megszokott kedves dologról?! Ne felejtsük el, azzal tudunk példát mutatni, ha mi is követjük a saját vállalásunkat, őszintén kifejezzük és megosztjuk a tapasztalatainkat – olykor arról, hogy mennyire nehéz, mennyire hiányzik az adott dolog, majd arról, hogy miért érdemes megállni, hiszen közben valami olyasmit hozhat, amire eddig nem figyeltünk, vagy ahelyett a tevékenység helyett másikat fedeztünk fel. Fontos lehet, hogy kimondjuk, milyen nehézségekkel jár a lemondás, a veszteség, miközben a közös kitartást erőt ad ahhoz, hogy végig vigyük a vállalást, amit közös, családi sikerként lehet elkönyvelni, ha együtt bírtuk ki a saját lemondásunkkal terhelt időszakot.
A családi hagyományok ápolása mellett új szokásokat is beépíthetünk a mindennapjainkba, amihez nagy segítséget adhatnak az ünnepeink, népi és vallási rítusaink, eseményeink. Rohanó világunkban a böjti időszak egyre kevesebb teret kap, azonban érdemes lehet egy kicsit több figyelmet szentelni neki, megnézni, hogy a saját családunkra szabva milyen ajándékokat tartogathat a számunkra.
Kisfaludy Lilla
pszichológus
