Családban élünk, munkába járunk, utazunk a tömegközlekedéssel, összefutunk a barátainkkal, az életünk rengeteg találkozásból áll, amik örömet, felszabadultságot, összeütközést és veszekedést egyaránt okozhatnak. Hogy lehet a sokféle egyéniséget összeegyeztetni? Mit tehetünk a feszültségekkel, az összeütközésekkel és hogyan mélyíthetjük el a közös örömöket?
Békeidőben, vagyis ha nincs feszültség, általában probléma sincs – hacsak az nem, hogy utólag visszagondolva sajnálom, hogy nem élveztük ki jobban a boldog pillanatokat …. A feszültségek, konfliktusok viszont alaposan próbára teszik a kapcsolatokat. Amikor feszültség van, fenyegetve érezzük magunkat, és erre ősi, ösztönös reakciókkal válaszolunk. „Üss, vagy fuss” – ez van belénk kódolva. Dühösen morgunk, összeverekszünk a szavak szintjén, és még jó, ha „csak” a szavak szintjén. Vagy lebénulunk, meghunyászkodunk, mint amikor a gyengébb kutya odatartja a torkát a másiknak. Talán így nem fog bántani. Bármelyik válasz fakad belőlünk, a konfliktus végén keserűség, meg nem értettség marad bennünk, és távolabb kerülünk egymástól, mint előtte voltunk. Aztán elfelejtjük az összecsapást? Talán.
Az EMK nem ismer nyertest vagy vesztest. Alapgondolata, hogy minden ember egyformán fontos és értékes, és hogy mindannyian ugyanazt keressük: egy élhető életet. Ehhez pedig minden embernek ugyanarra van szüksége, éljen bárhol a világon, legyen bármilyen az iskolázottsága vagy az anyagi helyzete. Amire szüksége van, vagyis a szükségletek, egyetemesek, általánosak, csak a hangsúlyok tolódnak el a pillanatnyi állapotnak megfelelően. Sokféle szükséglet van, alapvetőek és a helyzettől függőek, mint az élelem, levegő, biztonság, megértés, egészség, tisztelet, kapcsolatok, önbizalom, információ, humor, szabadság… még tovább is lehetne sorolni. Közös jellemzőjük, hogy ha megvalósulnak, pozitív érzelmeket érzünk, ha viszont hiányt szenvedünk bennük, ez negatív érzelmeketkelt bennünk. A megnyilvánulásainkat a szükségleteink és az ezekből fakadó érzelmeink irányítják. Erre érdemes tehát figyelni, ha a jóban mélyebben meg akarjuk érteni egymást, vagy a rosszban a kiutat keressük. Hogy lehet megvalósítani ezt beszélgetésben?
- Az első: ha úgy érzed, feszültség van, ne ijedj meg, mert akkor harcolni vagy futni fogsz. Gondolatban lépj egy lépést hátra és nézz rá tárgyilagosan, véleményezés nélkül, hogy mi történik.
- A második lépés először a gondolkodás. Milyen érzelmet érzek? És vajon milyen érzelmet érez ő? Majd ezzel szoros összefüggésben:
- A harmadik lépés: kinek milyen szükségletei lehetnek ebben a helyzetben? Amikor érdekes módon a megértés és kimondás által sikerül a saját vagy a beszélgetőtársam szükségletét megfogalmazni , majdnem úgy csökken a feszültség, mintha a szükségletet ki is elégítettük volna.
- A negyedik lépést, vagyis a beszélgetés folytatását sokrétű, összefoglaló néven kérésnek nevezzük. Elkérem vagy átadom a szót. Ötletet, kérést fogalmazok vagy hallgatok meg. A legfontosabb, hogy közben sem veszítem szem elől azt, hogy egyformán értékesek vagyunk és közös célunk a teljesebb élet.
Az EMK alapkönyve a módszer megfogalmazójától, Marshall B. Rosenbergtől A szavak ablakok vagy falak című könyv. Jó szívvel ajánlom Thomas D’Ansembourg: Elég a kedvességből, legyél igaz c. könyvét és a miénket, Rochlitz Zsuzsa – Rochlitz Tibor A zsiráf, a sakál és a keresztények címmel. Több EMK tréner is dolgozik az országban, közöttük én is.
Rochlitz Zsuzsa
(Az eredeti cikk a NOE LEVELEK 332-333. számában olvasható)
