Lassan tíz éve vagyunk Magyarországon mint egy teljes család.
Én visszajöttem, ők pedig eljöttek velem, hogy közel legyünk a nagyszülőkhöz és hogy magyarnak, és magyarul nevelhessük gyermekeinket. Mert hiszem, hogy szüleink felé is felelősséggel tartozunk, nemcsak az utánunk jövőknek. Itt és most rajtuk is tudunk segíteni, és velük együtt lenni lányostul, fiústul, unokástul, és én nagyon örülök, hogy ezt megtehetem. A nagyszülők és az unokák kapcsolata amúgy is különös kegyelem és csodás (közös az ellenség, nemdebár:).
Előtte Amerikában építettünk közösséget: egyházat, iskolát, cserkészetet. Egyiket sem állami támogatásból, hanem azért, mert hittünk benne, és hittünk a kevesek egymásba tett kezében.
És lassan családdá is váltunk, mert megérkezett hozzánk három év alatt három fiú. Most is úgy gondolom, hogy ajándékba kaptuk őket, és nem változtatnék meg semmit sem. Na jó. Csak pár pici kis dolgot, merthogy most mindannyian nagykamaszok…
„Fél világot is befuthatod
Más ember földjén testvértelen leszel
És elfúj a szél mint kósza őszi lombot,
Ha nemzetedről megfeledkezel”
Ez a mottó valahogy meghatározta családi életünket is. A nagycsaládosok találtak meg bennünket, és ez is maradt meg legelső emlékként, hogy mennyire befogadó volt ez a közeg: hívtak biciklitúrákra, kajakozni, barátilag együtt lenni. Valamit jól csinálhat ez a közösség, mert a sok egyéb elköteleződésünk mellett ezek a kapcsolatok különben nem maradtak volna meg, nem mélyültek volna el. Mit tudtam én még akkor érdekképviseletről, alapelvekről, a hagyományaikról… De lassan ez is beérett és lubickoló felhasználóból felnőtté váltunk a NOE-ban (is).
Egy összetartó közösség csodákra képes, ez eddig is bebizonyosodott számomra. Hiszem, hogy a NOE képviselni tudja a magyar gyermekeket vállaló családok érdekeit, bármi legyen is a megoldandó feladat, és ez nem kis felelősség ma a vállunkon. Igen, ezt néha konferenciákon kell megtenni, máskor pedig a szomszédban kell segítő kezet nyújtani az ikreivel nagyon kimerült anyukának.
Köszönöm a sok-sok családnak – akár nagycsaládos, akár nem -, hogy ennek érdekében munkálkodik, ennek örömét osztja meg, és terjeszti és mindenkinek, aki aktívan részt vesz saját szűkebb és tágabb környezetének jobbá tételében. És ez a példa az, amit gyermekeinknek a szereteten kívül útravalóul még átadhatunk.
Balla Katalin
(Budapest, Zugló)
