Elnök asszonyunk ünnepi beszédéből idézünk: „Amikor a házasságról szólunk, életünk egyik legintimebb, legszemélyesebb, egyben legbensőségesebb területéről beszélünk. És épp ez az, ami olyan fontossá teszi, hogy mégis ilyen széles körben, nyilvánosan, mások számára is jól hallhatóan mondjuk el vele kapcsolatos gondolatainkat. Intimitását, bensőségességét, s ezzel együtt erejét a személyes döntések, a sokszor és egyértelműen kimondott igenek adják. Az első igent önmagunkra mondjuk ki, megismerve és elfogadva azt, akik vagyunk, és azt, akik igazán lenni szeretnénk. Aztán következik az igen kimondása a másikra, a társra, az ő elfogadására, megértésére, önmagunk felfedezésére a másikban, egymásban. Nem maradhat el az igen érzése és kimondása, arra a kérdésre sem, hogy készen állok-e, valóban azt akarom-e, amit egy párkapcsolat betetőzése, a házasság jelent. És ki ne tudná, hogy életünk legfelemelőbb pillanatában is igen hagyja el szánkat, szívünket és lelkünket, amikor szeretetteink, barátaink előtt megerősítjük döntésünket. Az igenek sora azonban nem ér ezzel véget, következik az újabb igen kimondása: az életre. Az életre, amit a gyermek vállalása jelent és igen arra is, hogy immár nem csak férj vagy feleség, de apa vagy anya is vagyok.”
