„Amíg gyerekek vannak, addig mese is lesz…” (Csukás István)

És amíg mese van, addig van képzelet, kíváncsiság és közös élmény is. A mese végigkíséri az ember életét: gyermekként hallgatjuk, olvassuk, szülőként, nagyszülőként továbbadjuk, tanítunk vele, felnőttként gyakran új jelentéseket is felfedezünk benne.
Nem véletlen, hogy a NOE Levelek nyári lapszáma központi témájának a mesét választottuk, ugyanis 2026-ban több olyan jeles évfordulót is ünneplünk, amelyek a magyar meseirodalom meghatározó alkotóihoz kapcsolódnak. Idén emlékezünk meg Janikovszky Éva Kossuth-díjas írónő születésének 100. évfordulójáról, áprilisban ünnepeltük meg Csukás István születésének 90. évfordulóját, és ugyancsak ebben az évben lenne 90 éves Lázár Ervin, akinek történetein szintén nemzedékek nőttek fel. 
Ezt a lapszámot azonban nem kizárólag a gyerekeknek szánjuk, hiszen a mesék is mindannyiunkhoz szólnak. Akár kicsik, akár nagyok vagyunk, segítenek eligazodni a világban, megmutatják a bátorság, a kitartás, a szeretet és az összetartozás erejét. Olyan értékeket, amelyek a családi élet mindennapjaiban is jelen vannak.
Bízunk benne, hogy ebben a számban nemcsak kedves meséket és érdekes írásokat találtok, hanem segítünk felidézni saját gyermekkorotok történeteit is, amelyek segítenek újra kapcsolódni a mesék különleges világához.
Jó olvasást kívánunk minden korosztálynak!

Kovács Ildikó
főszerkesztő
 

Februárban történt

Február 4.
Az elnökség a 2026. februári ülésén 42 egyéni tagcsaládot, 74 tagegyesületi tagcsaládot és 33 pártoló tagcsaládot vett fel, valamint döntött arról, hogy 2026. március 23-tól 3 hónap próbaidővel Bonyainé Horváth Noémit az Észak-Magyarország régió vezetőjeként alkalmazza. Az elnökség felhatalmazta az egyesület elnökét, hogy a tagnyilvántartó program fejlesztésére a CreatIT Kft-vel kössön szerződést, valamint szó esett az éves tagdíj emeléséről is. 

Február 7.
Immár 23. alkalommal ünnepeltük meg Pécsett a Házasság világnapját. A program középpontjában ezúttal a házasság értéke, a hűség és az egymás iránti elköteleződés állt. A rendezvény Pindroch Csaba és Verebes Linda tanúságtévő előadásával kezdődött, akik kapcsolatukról és a házasságukban megélt értékekről beszéltek. A nap során kiscsoportos beszélgetések, közös programok, valamint a jubiláló házaspárok köszöntése is helyet kapott. A NOE-t az eseményen Herbert Gábor elnök képviselte.

Február 10.
Idén Makó ad otthont a NOE Őszi találkozójának, melynek részleteiről februárban történt meg az egyeztetés Farkas Éva Erzsébet polgármesterrel és a makói polgármesteri hivatal munkatársaival. A megbeszélésen a NOE részéről Herbert Gábor, a titkárság munkatársai, valamint a Makói Nagycsaládosok Egyesület vezetőségének tagjai vettek részt.

Február 12.
A család és a függőségek kapcsolatát fókuszba állító Média a Családért díj ünnepélyes átadásának idén az Eiffel Műhelyház adott otthont. A díjátadón, amelyen dr. Kutassy Jenő, a NOE elnökhelyettese vett részt, szakmai, különdíjas és közönségdíjas elismeréseket is átadtak, a nyertes alkotások pedig a függőségből való felépülés és a családi támogatás szerepét mutatták be. 

Február 22.
A NOE elnöksége online elnökségi ülés keretében tárgyalta meg a NOE 2025. évi egyszerűsített éves beszámolóját, a hozzá tartozó eredménykimutatást és a kiegészítő mellékletet, valamint a NOE 2026. évi költségvetési tervezetét.

Márciusban történt

Március 4.
Az elnökség a 2026. márciusi ülésén 57 egyéni tagcsaládot, 109 tagegyesületi tagcsaládot, 34 pártoló tagcsaládot és a NOE Mosolyország Nagycsaládosok Pápai Egyesületét vette fel, továbbá úgy döntött, hogy 2026. március 16-tól 3 hónap próbaidővel Danku-Szigecsán Esztert számviteli ügyintézőként alkalmazza. Az elnökség elfogadta a Hűség-díjra, a NOE-díjra, a Bölcső-díjakra és az elismerő oklevelekre beérkezett jutalmazási javaslatokat.

Március 6.
Dr. Kutassy Jenő elnökhelyettes részt vett az Egyszülős családok a Kárpát-medencében című, Budapesten megrendezett szakmai fórumon, amelyen a résztvevők az egyszülős családok helyzetéről, az őket érő kihívásokról és a támogatási lehetőségeikről egyeztettek. A konferencia célja a magyarországi és határon túli szervezetek közötti együttműködés erősítése, valamint támogató hálózat kialakítása volt az egyszülős családok hosszú távú segítésére.

Március 9.
A KINCS a Nemzetközi Nőnap alkalmából Magyarországon nőnek lenni jó címmel rendezett konferenciát, ahol a Nők a közéletben című kerekasztal-beszélgetésen női politikusok és közéleti szereplők osztották meg tapasztalataikat és gondolataikat. A NOE-t az eseményen Kukely Andrea elnökségi tag képviselte.

Március 11.
Herbert Gábor elnök és dr. Kutassy Jenő elnökhelyettes Regéczi-Béres Melindával tartott egyeztetést a Béres Zrt. és a NOE közötti jövőbeni együttműködési lehetőségeiről. A nap második felében a NOE elnöke és elnökhelyettese ellátogatott a Jó, hogy vagy. Életvédők Szövetségének ülésére.

Március 12.
Simon István születésének 100. évfordulója alkalmából a Nemzeti Örökség Intézete Bazsin tartott megemlékezést, ahol ünnepélyesen átadták a Nemzeti Sírkertbe sorolt sírhelyeket jelölő okosparcellaköveket. A NOE-t az eseményen Görcz Csaba elnökségi tag képviselte.

Március 16.
Takács-Kapot Ildikó elnökségi tag ellátogatott a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Láthatatlan örökségünk című tematikus kiadványsorozatának Háztartás címet viselő első kötete bemutatójára. A kiadványt Schneller Domonkos, L. Simon László és Domonkos Csaba mutatta be, az eseményt követően a résztvevők a Fő a kávé című időszaki tárlatot tekintették meg. 

Március 18.
A Hírközlési Érdekegyeztető Tanács és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság ezen a napon rendezte meg a Digitálisan – Akadályok nélkül című konferenciát, amely az akadálymentességi szabályok gyakorlati megvalósítására és az ágazatok közötti tapasztalatcserére fókuszált. A rendezvényen Benedek Anna elnökhelyettes képviselte egyesületünket.

Március 22.
A NOE idei első vezetőképzőjét Székesfehérváron tartottuk meg, ahol tréningek, közös beszélgetések és programok segítették az egyesület- és csoportvezetőket abban, hogy még hatékonyabban támogathassák a NOE közösségét. A képzésen részt vett Herbert Gábor elnök, Benedek Anna és dr. Kutassy Jenő elnökhelyettesek, Morvayné Bajai Zsuzsanna választmányi tag és Egyed Éva titkárságvezető. A résztvevők visszajelzései alapján a képzés legnagyobb értékét a jó gyakorlatok megosztása, a konkrét ötletek, az új kapcsolatok kialakítása és a közös gondolkodás jelentette. Többen hangsúlyozták az érdekképviselet, a pályázatírás, a tagság bővítése, valamint a gyorsabb és egységesebb információáramlás fontosságát. 

Március 25.
A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség Kereszténydemokrata Estek programján dr. Kutassy Jenő elnökhelyettes vett részt. A program részeként Földi László és dr. Máthé Zsuzsa beszélgetett aktuális közéleti kérdésekről.

Áprilisban történt

Április 1.
Az elnökség a 2026. áprilisi ülésén 38 egyéni tagcsaládot, 77 tagegyesületi tagcsaládot és 40 pártoló tagcsaládot vett fel. Az elnökség elfogadta a NOE kiegészített 2025. évi egyszerűsített éves beszámolóját, a hozzá tartozó eredménykimutatást és a kiegészítő mellékletet, a NOE 2026. évi pénzügyi tervét, továbbá a Mandátumvizsgáló Bizottság elnökének és tagjainak, a Szavazatszámláló Bizottság elnökének javasolt személyeket, valamint a Hűség-díjra, a NOE-díjra, a Bölcső-díjakra és az elismerő oklevelek díjazottjaira érkezett további javaslatokat.

Április 25.
Megtartottuk 2026. évi tisztújító közgyűlésünket, amelyen öt új elnökségi tagot választottunk, valamint közel száz díjat és elismerést adtunk át legaktívabb tagjainknak. 
A NOE elnökségének tagjai: Herbert Gábor elnök, Benedek Anna, Kisné Szirtes Andrea, Kukely Andrea, dr. Kutassy Jenő, dr. Szalontainé dr. Kovács Judit, Takács-Kapot Ildikó, Török Krisztina, Vargáné Kunczt Orsolya

Április 28.
A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara és a KKVHÁZ A nők szerepe a gazdaságban címmel tartott tematikus online kerekasztal-beszélgetéseket, amelyen egyesületünket Kukely Andrea elnökségi tag képviselte. A program középpontjában a női szerepek megerősödése, láthatósága és hatása állt. Gregor Anikó, az ELTE egyetemi docense a láthatatlan munkára és az azzal kapcsolatos problémákra hívta fel a figyelmet, Kukely Andrea ehhez csatlakozva bemutatta, hogy néz ki mindez egy nagycsaládban, statisztikai adatok alapján tette láthatóvá, mit jelenthet ez az érintett nők számára. A résztvevők emellett a nőknek a vállalatoknál, a közigazgatásban vagy a tudományban betöltött szerepéről is érdekes és színvonalas előadásokat hallgathattak meg.

Májusban történt

Május 6.
Az elnökség a 2026. májusi ülésén 48 egyéni tagcsaládot, 68 tagegyesületi tagcsaládot és 40 pártoló tagcsaládot vett fel, valamint megválasztotta a NOE elnökhelyettesének Kukely Andrea és dr. Kutassy Jenő elnökségi tagokat. 
 

A Nagycsaládosok Országos Egyesületének Közgyűlése elfogadta a tagdíj módosítására vonatkozó javaslatot áprilisban. Ennek értelmében a NOE éves tagdíja 2027. január 1-jétől 8.000 forintról 10.000 forintra emelkedik. A módosítás a tagegyesületeket is érinti: a jövőben a tagjaik után a tagdíj 25 százalékának megfelelő összeget kell befizetniük a NOE számára.
A döntés célja, hogy Egyesületünk a jövőben is biztos háttérrel, stabil működéssel és magas színvonalú szolgáltatásokkal, minél nagyobb mértékben saját erejére támaszkodva tudja támogatni a nagycsaládos tagságot, közösséget és tagszervezeteit.
 

Nagy büszkeséggel osztjuk meg a hírt, hogy nemzeti ünnepünk alkalmából Szabó Csaba, a Gödöllői Fészek Nagycsaládosok Egyesülete és a Gödöllői Civil Kerekasztal Egyesület elnöke a helyi civil közösségek érdekében nagy elhivatottsággal végzett, sokoldalú tevékenysége elismeréseként Magyar Ezüst Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetésben részesült.
A kitüntetést március 13-án a budapesti Karmelita Kolostor épületében adta át Gulyás Gergely miniszter.

Szívből gratulálunk az elismeréshez!
 

Az Európai Unió idén mutatta be első átfogó szegénység elleni stratégiáját, amelynek egyik legfontosabb eleme a Gyermekgarancia program megerősítése. A téma azért kapott kiemelt figyelmet, mert a rászorulók száma továbbra sem csökken érdemben Európában, sőt, egyes országokban és régiókban a szegénység és a társadalmi kirekesztettség ma több gyermeket és családot érint, mint korábban.
A legfrissebb adatok szerint az Európai Unióban 92,7 millió ember – a lakosság több mint egyötöde – él szegénység vagy társadalmi kirekesztettség kockázatának árnyékában. A gyermekes családok különösen érintettek: a gyermekeket nevelő háztartásokban élők 22,1%-a tartozik ebbe a körbe, szemben a gyermek nélküli háztartások 19,8%-ával. Az EU 2030-ra kitűzött célja – azaz ötmillió gyermek kiemelése a szegénységből – jelenleg nem látszik teljesülni.

Mit garantál a program a gyermekeknek és a családoknak?

A Gyermekgarancia program célja, hogy minden gyermek számára biztosított legyen az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz és gondozáshoz, a megfelelő táplálkozáshoz, valamint a megfelelő lakhatáshoz való hozzáférés. Az új stratégia azonban már abból indul ki, hogy önmagában a gyermekek támogatása nem elegendő.
A Nagycsaládosok Országos Egyesülete már a program előkészítése során részt vett az európai konzultációkban, és következetesen képviselte azt az álláspontot, hogy a gyermekek helyzetét csak a család egészének támogatásával lehet javítani. A szegénység nem kizárólag a gyermekeket érinti: a szülők, a testvérek és sok esetben a nagyszülők helyzete is meghatározza a gyermekek esélyeit. A tartós felzárkózáshoz ezért több generáció együttes támogatására van szükség.
Örömteli, hogy a megerősített Gyermekgarancia már tükrözi ezt a szemléletet. Kiemelt szerepet kap benne a szülők foglalkoztatásának támogatása, a munka és a családi élet összehangolása, valamint a családtámogatási és szociális rendszerek hatékonyabbá tétele.
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság tagjaként – ahová a NOE jelölésével kerültem – jelenleg azon dolgozom, hogy a nagycsaládok szempontjai is hangsúlyosan jelenjenek meg az általam készített európai állásfoglalásban. (részletekért KATT IDE). Ma még mindig igaz, hogy a munkanélküliség mellett a család összetétele és a gyermekek száma a szegénységi kockázat egyik meghatározó tényezője Európában. Nem fogadhatjuk el, hogy a gyermekvállalás önmagában növelje egy család elszegényedésének kockázatát. A családbarát politika végső mércéje az, hogy a szülők biztonságban vállalhassanak annyi gyermeket, amennyit szeretnének, és minden gyermek – családi hátterétől függetlenül – valódi esélyt kapjon az egészséges fejlődésre és képességei kiteljesítésére.

Joó Kinga
a NOE nemzetközi tanácsadója
 

A Miskolci Nagycsaládos Egyesület folyamatosan jelen van a családok életében. Programjaival értéket teremt, hagyományt őriz és támogat Miskolcon és a térséghez tartozó családok és gyermekeik életében. Talán az egyik leginnovatívabb lépése, hogy társadalmi problémákra is reagál, így a COVID-19 után tapasztalható aggasztó jelenségre is, amely egyaránt érintette gyermekeinket, fiataljainkat és a felnőtteket is: ez pedig az elszigetelődés, a magárahagyottság. Bak László, az egyesület vezetője pályázati keretből teremtett elő olyan forrásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy az egyesület közösséget építsen, szociális és egyéb készségeket fejlesszen, és mindezt szórakoztató formában. A program elemeként például képzett gyógypedagógus tart fejlesztést a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel küzdő gyermekeinknek, egyénre szabottan, szórakoztató formában, vagy mentálhigiénés szakember segítségével szerveznek fiataljainknak olyan kikapcsolódási lehetőséget, ahol az ifjak öntudatlanul is jobban megismerik önmagukat, nő az önbizalmuk, könnyebben nyitnak mások felé. A programelemek közül személyes kedvenceim a Lélek-Vár foglalkozások, ahol gyermekeinket olyan szakemberre bízzuk, aki nemcsak képzett szakember, hanem ugyanabban a cipőben járó nagycsaládos édesanya is. A 7–14 év közötti gyerekek irányított, mély beszélgetésekben ismerhetik meg önmagukat és egymást, azt, hogy mire képesek, hogyan kezeljenek egy-egy problémát, vagy konfliktust, mit tegyenek, ha hibáztak. Szárnyaikat védett környezetben bontogathatják. A foglalkozásokat havonta rendezzük meg más-más helyszínen, így az önismereti út mellett látókörük, környékismeretük is fejlődik. A résztvevőknek lehetőségük volt sétálni és kürtőskalácsot fogyasztani a Kocsonyafesztiválon, megtekinteni a Miskolci Csodamalom Bábszínház egyik színvonalas műsorát, a Miskolci Vadasparkban a tavaszi napsütésben, a természethez közelebb kerülve, változatos állat- és növényfajokkal ismerkedhettek meg, majd a Bükki Csillagdában látogathattak el, testben és lélekben messzire tekintve, nyitva a messzeség felé. Mindez olyan komplex lehetőséget biztosít családjaink gyerekei számára, amely tanít, fejleszt és szórakoztat, és nem utolsó sorban példaértékű lehet más szervezetek számára is.

Lisztesné Lippai Szandra

Mély fájdalommal értesültünk róla, hogy elhunyt Németh Zoltánné, Marika, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete és a nyíregyházi nagycsaládos közösség meghatározó, szeretett tagja.
Marika családjával a ’90-es években csatlakozott a NOE Családi Kör Egyesület Nyíregyháza közösségéhez, ahol évtizedeken át önzetlenül, fáradhatatlanul dolgozott a családokért. Munkáját 2010-ben NOE-díjjal ismertük el, majd 2022-ben Hűség-díjban részesült.
2015-től a nyíregyházi egyesület elnökeként szívvel-lélekkel szolgálta a nagycsaládosokat, miközben a Kárpát-medencei családszervezetekkel való kapcsolatok ápolása is különösen fontos volt a számára. Részt vett közös programok megszervezésében, adománygyűjtésekben, és minden olyan eseményen, amely közelebb hozta egymáshoz a családokat határon innen és túl.
Kiemelkedő szerepet vállalt a 2021-es Őszi Találkozó megszervezésében is, ahol ő maga és az egyesület tagjai nagyban hozzájárultak a rendezvény sikeréhez. A közös munkában mindig éreztük a figyelmét, a gondoskodását és azt a természetes szeretetet, amivel mindannyiunk felé fordult. 
Búcsúztatására 2026. május 20-án került sor Nyíregyházán.

A NOE közössége hálával és szeretettel emlékezik rá.
 

Május 9-én a NOE Családi napja alkalmából több száz nagycsalád lepte el Budapest egyik legkedveltebb helyszínét, a Fővárosi Állat- és Növénykertet. A rendezvényt Herbert Gábor, a NOE elnöke, valamint Füstös Gábor, az Állatkert megbízott operatív igazgatója nyitotta meg. Köszöntőjükben mindketten kiemelték, mennyire fontosak azok az alkalmak, amikor a családok közösen kapcsolódhatnak ki, élményeket gyűjthetnek és erősíthetik közösségi kapcsolataikat.
A regisztrációs pultnál a NOE titkárság munkatársai és a régióvezetők segítették a több mint 500 tagcsalád beléptetését, ezt követően pedig mindenki felfedezhette az Állatkert programjait és különleges lakóit. A gyerekeket kézműves foglalkozások várták, partnereink pedig játékokkal, ajándékokkal és érdekes programokkal készültek. Volt, aki hosszasan figyelte az elefántokat, mások a zsiráfok vagy a vízilovak mellett időztek el, de a legfontosabb talán mégis az volt, hogy a családok egy vidám, élményekkel teli napot tölthettek el együtt. Külön öröm számunkra, hogy erre a különleges napra az ország távolabbi pontjairól is ellátogattatok.
Az idei Családi napunkkal egy időben az Állatkert Varázshegy nagytermében tartottuk meg Babaköszöntő rendezvényünket is. Az előző évben született kisbabákat és családjaikat az alkalomhoz méltó, csodás környezetben, meghitt pillanatokat megélve köszöntöttük.
Hálásan köszönjük a Fővárosi Állat- és Növénykert együttműködését, partnereink támogatását, valamint minden önkéntesünk munkáját, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ez a nap emlékezetes lehessen. Köszönjük, hogy a Családcentrum Közhasznú Alapítvány, a Családjainkért Alapítvány, a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS), a Magyar Posta – Meseposta, a Magyar Termék, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, az Otthon Segítünk Alapítvány, a NOE Ludotéka csoportja, az Újpalotai Nagycsaládos Egyesület, a KreÁlom, a Mindennap Gyereknap és a Ringató csapata velünk tartott, és bízunk benne, hogy még sok hasonló közös élmény vár ránk a jövőben!

További képek

Az eseményről készült videó
 

Minden évben több száz kisbabával bővül a NOE nagy családja, és számunkra mindig különleges pillanat, amikor személyesen is gratulálhatunk azoknak a családoknak, akik új élettel gazdagodtak, és ezzel gazdagították közösségünket is. Idén a Családi nappal párhuzamosan tartottuk Babaköszöntő rendezvényünket a Budapesti Állatkert Varázshegy nagytermében.
Közösségünk legkisebbjeit és családjaikat Herbert Gábor, a NOE elnöke, valamint Füstös Gábor, az állatkert megbízott operatív igazgatója köszöntötte. Beszédükben mindketten kiemelték a család fontosságát, valamint azt, hogy milyen rendkívüli, ha egy kisgyermek nagycsaládba születik.
Az idei ünnepségre több mint 50 család fogadta el meghívásunkat. Volt közös éneklés, tánc, sok-sok szép pillanat és rengeteg csillogó tekintet. A családok az emléklapon felül NOE-s ajándékokból és babatermékekből összeállított ajándékcsomagot kaptak, valamint ingyen vehettek részt az állatkerti Családi napon. Az esemény után a kisgyermekes családokat Ringató koncert várta. 
Örülünk, hogy együtt tölthettük ezt a különleges napot! A Babaköszöntőn készült képeket a QR-kód beolvasásával vagy Facebook-oldalunkon tekinthetitek meg.

További képek

Az eseményről készült videó

Egyesületünk éves közgyűlését 2026. április 25-én a budapesti Szent Margit Gimnáziumban tartottuk meg. A Közgyűlés az Egyesület 2025. évi egyszerűsített éves beszámolóját, illetve a közhasznúsági és kiegészítő mellékletet, valamint a 2026. évre szóló költségvetést is elfogadta.

A tisztújítás eredményeképpen a NOE elnöksége az alábbiak szerint alakult át:

elnök: Herbert Gábor

maradó elnökségi tagok: 
Benedek Anna, 
Kisné Szirtes Andrea, 
Kukely Andrea, 
dr. Kutassy Jenő, 
Takács-Kapot Ildikó

új elnökségi tagok: 
dr. Szalontainé dr. Kovács Judit, 
Török Krisztina, 
Vargáné Kunczt Orsolya

elnökségi póttagok: 
Koós Judit, 
Babos Béla Ferenc

leköszönő elnökségi tagok: 
Bak László, 
Görcz Gyula Csaba, 
Vári Ferenc

Hagyományainkhoz híven a Közgyűlést megelőzően tartottuk meg díjátadó ünnepségünket, amelynek keretén belül azokat a személyeket, cégeket, szervezeteket díjaztuk, akik 2025-ben munkájukkal és/vagy adományokkal jelentős mértékben támogatták a tagcsaládjainkat.

2026-ban HŰSÉG-díjban részesült: Tüski Istvánné Icus; Vargáné Gyimesi Ildikó és Varga József.

2026-ban NOE-díjban részesült: Bogatin Attila; Góré Lívia; Lévai Andrea; Nagyné Muschitz Ildikó; Szőcs Judit; Tarpataki Péterné Ani és Tengyer Minea.

2026-ban ARANY BÖLCSŐ-díjban részesült:
Auchan Magyarország Kft.; Bereket Török Étterem; Ceres Pharma Hungary Kft.; dr. Kása Péter; Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány; HENKEL Magyarország Kft.; Húsház Hungary Kft.; Inter-Computer-Informatika Zrt.; Kenter Kft.; Kiss Árpád; KOMETA 99 Élelmiszeripari Zrt.; MASTER GOOD Kft.; MOGYI Kereskedelmi Kft.; Nádasdy Kulturális Központ; ÖKONET-EUROPA Kft.; Pro Filii Alapítvány; Sárvári Média Nonprofit Kft.; Sofidel Hungary Kft.; Sütipék Pékség; Szellem-Erőd Bt.; Unicon Ruházati és Szolgáltató Zrt. és Yettel Magyarország Zrt.

2026-ban EZÜST BÖLCSŐ-díjban részesült:
Berény Kenyér Kft.; Béres Alapítvány a Teljes Életért Közhasznú Szervezet; Budapest-Csillaghegyi Református Egyházközség; KOBUCI Kert Óbuda; Kohinoor Bazár; Méliusz Juhász Péter Könyvtár; Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara; Püski Tibor; Vasas Óbuda és Víghkovász Pékbisztró

2026-ban BRONZ BÖLCSŐ-díjban részesült:
Alpokalja Közvetítő Iroda; Baranya Vármegyei Önkormányzat; Claudius Polgárőr Egyesület; CTS-Informatika Kft.; Csonka-Fruit Kft.; Egyetértés Coop Zrt.; Nagy-Draspo Magdolna; NAK Magyarok Kenyere Nonprofit Közhasznú Kft.; Nyugat Produkció Kft.; Pesel Hús Kft. és Szasza Pizza.

2026-ban elismerő oklevélben részesült: 
Biró Mária; Bódizs Éva; Bognár Józsefné, Márti; Bőténé Dóró Mónika; dr. Kiss Gábor; Fekete Anikó; Hajdú Józsefné, Julcsi; Hidvégi Tamás; Horváth Henriette; Karczáné Dancsi Margit; Kopjár Eszter és Szilárd; Kozákné Vincze Mária; Lakiné Tóth Ilona; Losoncziné Kéki Judit; Mester Ferenc; Molnárné Trifusz Andrea; Nádasdiné Illés Tünde; Nagy Judit; Nagy Viktória; Németh Imréné, Tünde és Németh Imre; Novák Erzsébet; Országh Terézia; Pallósi Józsefné, Rózsi; Pappné Szigeti Gyopár és Papp Zsolt; Paulik Családi Zenekar; Piróthné Kara Katalin és Piróth Róbert; Plujzer Károly; Rása Ildikó; Strigens Judit; Szakács Attiláné (Klipper Valéria); Takács János Tamásné, Zsuzsanna; Terjék Istvánné, Aranka; Tóth Csilla; Tóthné Szabados Kata; Varga Zoltánné, Andi; Vereczkei Tiborné, Julika; valamint a NOE új tagnyilvántartó program fejlesztésére beérkezett ajánlatok értékelésében részt vevő tagjaink: Fekete László, Gossler Judit, Gyalog Hortenzia, Horváth Hajnalka, Kutasi József, Nagy Erika, Szabó Krisztián és Tiborcz Alexa.

A Közgyűlés ellenszavazat és tartózkodás nélkül, egyhangúlag elfogadta az Egyesület 2025. évi működéséről és gazdálkodásáról szóló beszámolót, a közhasznúsági és kiegészítő mellékletet, az Egyesület 2025. évi egyszerűsített éves beszámolóját, valamint 2026. évi költségvetési tervét.
A Közgyűlés elfogadta a tagdíj módosítására vonatkozó javaslatot, miszerint a Nagycsaládosok Országos Egyesülete éves tagdíjának mértéke 2027. január 1. napjától 10 000 forintra emelkedik, a tagegyesületek a tagjaik után a tagdíj 25%-ának megfelelő összeget kötelesek befizetni.
A Közgyűlés elfogadta a NOE Alapszabályának módosítását, amely érinti a pártoló tagok vagyoni hozzájárulására vonatkozó szabályokat, kiegészíti az elnökségi póttag mandátumára vonatkozó rendelkezéseket, valamint bevezeti az elnökség tagdíj-elengedési hatáskörét.

Az eseményről készült rövid videóink megtekinthetők Facebook-oldalunkon:

Közgyűlés

Díjátadó
 

A NOE-nál immár tíz éve hagyomány, hogy minden esztendőben köszöntjük az előző év legtevékenyebb önkénteseit. E régiós ünnepségekre más-más helyszíneken és időpontokban kerül sor.
 

Debrecenben ünnepeltük meg a Felső-Tisza régió önkénteseit

A Mosolyvirág NADE - Nagycsaládosok Debreceni Egyesülete - szeretetteljes házigazdaként fogadta a résztvevőket. A rendezvényt Beke Margit elnök asszony nyitotta meg, majd közösen elénekeltük a NOE himnuszát. Köszöntőt mondott dr. Kutassy Jenő, a NOE elnökhelyettese, Katona Erzsébet képviselő asszony, Bak László elnökségi tag, valamint jómagam is régióvezetőként. Szavaik mind egy irányba mutattak: közösségeink ereje az önkéntesek áldozatos munkájában rejlik.
A programot népzenei előadás és sportbemutató tette színesebbé, majd az oklevelek és ajándékok átadása következett. A nap közös ebéddel és jó hangulatú beszélgetésekkel zárult.
Hálás szívvel köszönöm azt az elkötelezett, önzetlen munkát, amelyet nap mint nap közösségeinkért és családjainkért végeztek!

Hajzer Eszter
régióvezető

Kondoroson mondtunk köszönetet önkénteseinknek

Február 21-én Kondorosra hívtuk ünnepelni a Dél-Alföld régió egyesületeinek vezetőit és az általuk kiemelt önkénteseket.
Programunk a Fehér Liliom Népfőiskola látogatásával kezdődött, ahol megtekintettük a gyógynövényszárító termeket, majd Kondornia különleges mesebirodalmában találkozhattunk többek között Mikkamakkával, Pom Pommal és Süsüvel is.
Ezt követően a Kondorosi Csárdamúzeum ebédlőjében gyűltünk össze, ahol kezdetét vette az ünnepség. Elénekeltük a NOE himnuszát, majd vendéglátónk, Vári Ferenc elnökségi tag, egyesületvezető és tanítványai zenés-verses műsorral kedveskedtek a jelenlévőknek.
Herbert Gábor elnök köszöntőjét követően áldozatos munkája elismeréseként 48 önkéntes vehette át oklevelét és ajándékát. Az ünnepségen jelen volt Takács-Kapot Ildikó elnökségi tagunk is.
Az ünnepi köszöntések után házigazdánk finom disznótoros ebéddel vendégelt meg bennünket. A program során megismerhettük Kondoros történetét, valamint megtekinthettük a Kondorosi Csárdamúzeumot is, amelyet Rózsa Sándor emlékére hoztak létre.
Hálásan köszönjük önkénteseink áldozatos munkáját! Jó volt együtt lenni, és örömmel láttuk, milyen sokszínű és értékes közösséget alkot tagságunk.

Benedek Szilvia
régióvezető

2026 tavaszán két vezetőképzőt hirdettünk meg, melyeknek Székesfehérvár adott otthont. Az egyesületi és csoportvezetők mindkét hétvégén nagy örömmel vágtak bele a két és fél napos programba. Márciusban és májusban is a hosszabb ideje, sok esetben évtizedek óta önkéntesként tevékenykedő vezetőink vettek részt a képzésen.
Az első nap elsősorban az ismerkedésről és az összehangolódásról szólt, és a közös játék sem maradt el. A résztvevők megfogalmazták, hogyan képzelik el a hétvégét, mit várnak tőle. Szombaton a tematikus programon mindenki rátalált a saját erősségére, lehetőségük volt átbeszélni a problémákat, miközben egymástól is sokat tanultak. A visszajelzések alapján sokan új lendületet kaptak az előttük álló feladatokhoz. Vasárnap a tapasztalatok megosztása került előtérbe: jógyakorlatokról, működő megoldásokról esett szó, majd a nap zárásaként az érdekvédelmi kérdések kaptak hangsúlyt. Összességében nagyon tartalmas és támogató hétvégén vehettek részt vezetőink.
A márciusi képzésen a csapat egyetértett abban, hogy szeretnének újra találkozni. Ennek jelképeként időkapszulát készítettek, amelyben mindenki leírta, hogyan képzeli el magát egy év múlva. Az időkapszulát egy év elteltével közösen fogják kibontani.
A májusi képzésen részt vevő vezetők „régi motorosokként” elsősorban a tapasztalatcserét és a hasonló élethelyzetek átbeszélését emelték ki, ami sokat segít majd nekik az önként vállalt feladataik hatékony megvalósításában. Különösen értékesnek tartották, hogy őszintén megoszthatták egymással a vezetői feladatok örömeit és nehézségeit, miközben megerősítést kaptak abban, hogy nincsenek egyedül a kihívásaikkal. Zárásként mindenki elmondta, hogy mit visz magával a vezetőképző hétvége után. A közösen eltöltött idő nemcsak új ötleteket és inspirációt adott, hanem tovább erősítette a NOE vezetői közösségének összetartását is.
 

A Balaton-part tavasszal is varázslatos tud lenni, különösen akkor, amikor a zánkai Erzsébet-tábort több száz család tölti meg élettel. Idén tavasszal a NOE tagcsaládjai több hétvégén is lehetőséget kaptak, hogy kiszakadjanak a hétköznapokból, a családi Erzsébet-táborban együtt pihenjenek és közös élményekkel gazdagodjanak. A programok az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány szervezésében, állami támogatással valósultak meg.
Bár az időjárás többnyire szeles és hűvös volt, a résztvevők beszámolói szerint a hétvégék hangulatát ez sem tudta elrontani. A családokat rengeteg beltéri és szabadtéri program várta: a kínálatban színházi előadás, koncert, kézműves foglalkozások, dodzsem, gokart, ugrálóvár, társasjátékok, sétahajózás, sportprogramok és interaktív bemutatók is szerepeltek.
Sokan kiemelték, hogy a tábor nemcsak a gyerekeknek jelentett önfeledt kikapcsolódást, hanem a szülők számára is valódi feltöltődést nyújtott. Több család arról számolt be, hogy ritkán adódik lehetőségük ilyen közös pihenésre, ezért különösen hálásak voltak a lehetőségért.
A visszajelzésekből az is jól látszik, hogy a családok nemcsak a programokat értékelték igen jóknak, hanem számukra az együtt töltött idő volt a legfontosabb. A közös játékok, az esti beszélgetések, a Balaton közelsége és a családok közötti új ismeretségek kellemes emlékekké váltak.
A résztvevők külön is köszönetet mondtak a szervezőknek, a tábor munkatársainak és mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a NOE családjai ismét élményekkel feltöltődve térhettek haza Zánkáról.
 

Idén harmadik alkalommal rendezte meg a Nagycsaládosok Monori Egyesülete május 1-jei rendezvényét a Bacchus téren, amelyre ezúttal a NOE Budapest és Közép-Magyarország régiójának családjait is szeretettel várta. 
A programok sorát a közös májusfa-díszítés nyitotta meg, amely minden évben valamelyik helyi civil szervezet megtisztelő feladata. Idén a Monori Polgárőr Közhasznú Egyesület csinosíthatta ki a tavasz kezdetét jelképező fát. Ezt követően Kukely Andrea, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnökhelyettese mondott köszöntőt, majd a jelen lévő szervezetek képviselői felkötötték a májusbotra a nevükkel és az idei dátummal ellátott emlékszalagokat. 
A hivatalos megnyitó után kezdetét vették a változatos színpadi programok: találkozhattunk Misi bohóccal, fellépett a Jászai Mari Általános Iskola néptánccsoportja, karatebemutatót is láthattunk, és három különböző korosztály is megmutatta, hogy a zumba mindenkit vár! A kisebbeket a Tilu és Én gyermekzenekar koncertje szórakoztatta, az estét pedig a Party4Band zenéjével utcabál zárta.
A szervezők emellett számos kísérőprogrammal is készültek. Egész nap lehetett ismerkedni és fotózkodni Bing Nyuszival, a gyerekek kipróbálhatták a lábbal hajtós gokartot, a kézműves foglalkozásokat, valamint a polgárőrség játékos feladatait is, amiért ajándékok jártak. A Monorierdei Csillagda Egyesületnek hála egész nap távcsöveken kémlelhettük az eget, és a szerencsések még napkitörést is láthattak. 
A járművek szerelmesei az ország számos pontjáról érkezett, tuningolt és oldtimer autókat nézhettek meg kívül-belül, emellett Horváth Sándor jóvoltából igazi retró élményt nyújtott a vasútállomás és a Bacchus tér között óránként közlekedő BPO-180 rendszámú KÜLÖN(C)JÁRAT is. Motorokat is szemügyre lehetett venni, a bátrabbak pedig egy tesztkörre is felülhettek rájuk. 
A kisebbek szórakozásáról körhinta és légvár gondoskodott, míg a nagyobbak trambulinnal, twister libegővel és dodzsemezéssel tölthették el az időt. A majális szinte elengedhetetlen programja az arcfestés, ami innen sem hiányozhatott, azoknak sem kellett szomorkodniuk, akik lemaradtak a délelőtti óriásbuborék-showról, hiszen délután is volt lehetőségük nézni a szappanból alkotott csodákat. 
Jó volt látni, hogy más települések civil szervezetei is kilátogattak Monorra. Különösen jóleső érzés, hogy nemcsak a szomszédos településekről, hanem Szolnokról, Budapestről, Hernádról és Táborfalváról is érkeztek családok. 
Köszönjük a szervezést a Nagycsaládosok Monori Egyesületének és elnöküknek, Keresztes Hajnalkának, valamint Monor Város Önkormányzatának és minden részt vevő civil szervezetnek a támogatását!

További képek
 

Tíz éve indult útjára a CBA-val közös adománygyűjtésünk, amely mára jóval több lett egy egyszerű segítő akciónál: olyan országos összefogássá nőtte ki magát, amelyben önkéntesek, támogatók és családok együtt tesznek azért, hogy az ünnep valóban mindenki számára örömtelibb lehessen.
A NOE és a CBA, Príma és Privát bolthálózat együttműködésében megvalósuló gyűjtés során önkénteseink két márciusi hétvégén, országszerte 22 helyszínen fogadták a vásárlók felajánlásait. A gyűjtőpontoknál mosollyal az arcukon ezúttal is NOE-s fiatalok, szülők és nagyszülők segítettek. Az összefogás erejének köszönhetően végül 12,5 tonna adomány gyűlt össze.
A tartós élelmiszerekből, tisztítószerekből, babaápolási termékekből és apró ajándékokból húsvét előtt kisebb-nagyobb csomagok készültek, amelyeket nehéz helyzetben lévő családokhoz juttattunk el szerte az országban.

Május 27-én a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében a Páratlan Szülő Díj ünnepélyes átadóján az Egyszülős Központ immár hetedik alkalommal ismerte el azokat az édesanyákat és édesapákat, akik életútjukkal, kitartásukkal és példamutatásukkal inspirálnak másokat. A NOE hosszú évek óta támogatja az egyszülős családokat, ezért ez az esemény különösen fontos a számunkra. 

Az év Páratlan Nagycsaládos Szülője díjazott kiválasztására idén is egyesületünk kapott felkérést, és szintén a NOE biztosította a díjhoz kapcsolódó pénzjutalmat. Az elismerésben ezúttal Bencsik-Orbán Katalin részesült, aki férje váratlan elvesztése után négy gyermekét neveli egyedül. Életútja példa arra, hogy a családból a legnehezebb élethelyzetekben is lehet erőt meríteni és kitartással, szeretettel tovább építeni a jövőt. 

A NOE számára külön öröm, hogy a Ludotéka csoport jelöltje, Hodruszky Csaba a „2026. Páratlan Apukája” kategóriában különdíjban részesült. Ez az elismerés méltó visszajelzése annak az odaadásnak, szeretetnek és elkötelezettségnek, amellyel családjáért és közösségéért dolgozik.
A díjakat Nagy Anna, az Egyszülős Központ vezetője és dr. Kutassy Jenő, a NOE elnökhelyettese adta át. Szívből gratulálunk Bencsik-Orbán Katalinnak és Hodruszky Csabának, valamint minden díjazottnak és jelöltnek, és köszönjük a Ludotéka csoportnak, hogy évről évre segítenek felhívni a figyelmet közösségünk példaértékű tagjaira.
 

Fotók: Egyszülős Központ

Március 26-án a NOE kiállítóként vett részt az Együttműködés az Egészségért – A Családok támogatása című Egészséges Család Továbbképző Konferencián. A rendezvényen lehetőség nyílt arra, hogy bemutassuk a nagycsaládos közösségért végzett munkánkat, a programjainkat és kezdeményezéseinket, amelyekkel nap mint nap segítjük a családokat.
A konferencia egyúttal fontos szakmai találkozási pont is volt, hiszen a védőnőkkel hosszú évek óta együtt dolgozunk azon, hogy a gyermekes családok minél több támogatást és odafigyelést kapjanak. Jó volt személyesen is találkozni, beszélgetni, tapasztalatot cserélni és tovább erősíteni ezt az együttműködést.

Különleges moziélményben volt részük a NOE tagcsaládjainak május 9-én a Campona Cinema City moziban, ahol mintegy száz résztvevő tekinthette meg a Zootropolis 2 című animációs filmet. A meghívás elsősorban azoknak a családoknak szólt, akik nehezebb élethelyzetük miatt ritkábban vagy egyáltalán nem jutnak el hasonló programokra.
A filmválasztás telitalálatnak bizonyult, hiszen a mesefilm kicsiknek és nagyoknak egyaránt tartogatott izgalmas pillanatokat, humort és elgondolkodtató üzeneteket. A résztvevőket popcorn és üdítő is várta, hiszen a közös mozizás ma már elképzelhetetlen ezek nélkül a klasszikus kellékek nélkül.
A program a Porsche Hungaria és a Nagycsaládosok Országos Egyesülete több éve tartó együttműködésének köszönhetően valósulhatott meg. A vállalat már korábban is számos emlékezetes élménnyel ajándékozta meg családjainkat: tavaly a DrivingCamp pályáját próbálhatták ki tagjaink, valamint a VeszprémFest programjain is részt vehettek.
Ezúton is hálásan köszönjük a Porsche Hungaria nagylelkű támogatását. A filmvetítés nemcsak egy délelőtti kikapcsolódást jelentett, hanem közös élményt, sok nevetést és értékes családi pillanatokat is, amelyekre a résztvevők még sokáig szívesen emlékeznek majd vissza.

Vargáné Kunczt Orsolya
elnökségi tag 

Tudásbővítő tanfolyam Kőszegen

Van olyan hétvége, amikor a pihenést választom, és van, hogy önként beülök egy egész napos szemináriumra. Ezúttal az utóbbit választottam, és a pikáns gyógynövényes csokibonbon hozzávalói mellé a felejthetetlen workshop receptjét is megtanultam. 
A helyszín az Arany Egyszarvú Patika Múzeum volt Kőszegen, ahol a barokk officina bútorzat olyan elegáns készenlétben figyelt, mintha bármelyik pillanatban kiadna egy tasak gyógyszert egy 1738-as migrénre. Az előadó dr. Csaba Miklós szakgyógyszerész és gyógynövény-tanácsadó volt, aki bőkezűen adagolta a tudományos precizitást, a humort és a pikantériát, aminek a hatására egyszerre tanultunk és derültünk, közben gyógyforrásként buzogtak bennünk a jókedv hatására erősödő hormonok.
A téma ezúttal a fitoterápia története volt, valamint a gyógynövények korszerű használata a modern gyógyászatban. A foglalkozáson a törzsi rítusoktól egészen a mikrokapszulákig száguldottunk, a gyógynövényes padláson száradó kamillák, levendulák hatóanyagait bőrtápláló krémbe és csokibonbon masszába kevergettük. 
A programot a NOE Felső-Duna régiójának vezetője, Horváth Hajnalka szervezte.
Köszönöm az inspiráló hétvégét!

Miholicsné Orbán Katalin

Húsvéti hangolódás

Március 22-én délután Pilisszentivánon a Felső-Duna régió családjai vidám mézeskalács-díszítő „szemináriumon” együtt hangolódtak húsvétra. Nagy Karácsony Dóra vezetésével a résztvevők nemcsak szép mintákat alkottak, hanem megtanulták a terülőmáz helyes használatát és az írókázás alapjait is.

Horváth Hajnalka régióvezető

Tejüzem és sajtgyártás

Március 21-én a Felső-Duna régió tagjai Mosonmagyaróváron, a Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet vendégei voltak. Kalmárné dr. Hollósi Erika megismertette velünk az intézet munkáját, majd Takaró Lajos sajtmester tartott érdekes sajtgyártási bemutatót.

Horváth Hajnalka régióvezető

A tojásírás művészete

Március 29-én délután a Felső-Duna régió tagjainak Érden igazán különleges élményben volt részük: Mosonyi Csabáné Éva népi iparművész vezetésével tojásíró foglalkozáson ismerkedtek meg a hagyományos díszítés szépségeivel. Az elkészült, egyedi mintákkal díszített tojások méltó díszei lettek az ünnepnek, és szép emlékei a tartalmas, jó hangulatú délutánnak.

Horváth Hajnalka régióvezető

Mézeskalács díszítő tanfolyam

Március 29-én Orosháza adott otthont a sokak által kedvelt mézeskalács-díszítő tanfolyamnak. A népi hagyományőrző foglalkozást a város méltán elismert mézeskalács-készítője vezette.
A program elején hasznos betekintést kaptunk a mézeskalács sütésének és a különböző mázak elkészítésének fortélyaiba, majd kezdetét vette az alkotás. A résztvevők hatféle figurát kontúroztak, amelyeket terülőmázzal töltöttek ki, végül pedig munkáikat aprólékos díszítéssel tették egyedivé.
Gyorsan kiderült, hogy az egyenletes, szép vonalak megrajzolása korántsem egyszerű feladat, nagy odafigyelést és koncentrációt igényel. Az elkészült alkotások azonban mindenkit sikerélménnyel töltöttek el. A foglalkozás remek hangulatban telt, és számos olyan új ismerettel gazdagodtunk, amelyekre korábban nem is számítottunk.

Benedek Szilvia régióvezető

Gyógynövényekről tanultunk

Különleges előadást hallhattunk áprilisi első gyűlésünkön Debrecenben. Előadónk, Laposi Istvánné Terike Biharnagybajomból érkezett, ő a gyógynövények elismert ismerője, tudásának alapjait édesanyjától tanulta. Sok hasznos és izgalmas dolgot osztott meg velünk, például azt, hogy szerinte naponta akár három virág elfogyasztása is jótékony hatású lehet. Emellett mesélt különféle dzsemekről, szörpökről és krémekről, amelyeket természetes alapanyagokból készít.
A tudásbővítő program végén gyakorlati élménnyel is gazdagodtunk: közösen készítettünk vegyszermentes dezodort. Terike lépésről lépésre mutatta meg az elkészítés módját, így nemcsak egy saját készítésű dezodort, hanem annak receptjét is magunkkal vihettük.
Ezúton is köszönjük a NOE támogatását, amelynek hála az alapanyagok biztosítva voltak.

Beke Margit, Hajzer Eszter régióvezető
 

A jogi tudatosság nem paragrafusok szó szerinti ismeretét jelenti, hanem annak felismerését, hogy a mindennapi tetteinknek következményei és keretei vannak. A családban a gyermekek nevelése során az a cél, hogy a gyerek ne féljen a jogtól, hanem úgy tekintsen rá, mint ami megvédi őt és segít eligazodni a társadalomban. Ha a gyerekek értik a szabályok mögötti logikát, az segít nekik felelősségteljes felnőtté válni. Ennek segítésére indítunk el egy többrészes cikksorozatot, amelynek első része arról szól, hogyan beszélgessünk a különböző életkorú gyerekekkel a jogokról, szabályokról és a felelősségről.

Óvodás kor (3–6 év): a szabályok alapjai

Ebben a korban még nem „jogról”, hanem együttélési szabályokról beszélünk. 
Enyém, tied, miénk: a gyerekeknek meg kell érteniük, hogy a tárgyaknak tulajdonosuk van, ezért másét engedély nélkül elvenni nem szabad. 
Testi épség és határok: az is fontos, hogy megtanulják: a saját testük felett ők rendelkeznek, és ugyanígy tiszteletben kell tartaniuk mások határait is. Az „az én testem az enyém” szemlélet egyszerre jelent alapvető önvédelmet és a másik ember tiszteletét. 
Ígéretek: ebben az életkorban jelenik meg az ígéretek jelentősége is. Ha valamit megígérünk, azt be kell tartani, hiszen ez a későbbi szerződések morális alapját is jelenti.

Kisiskolás kor (7–12 év): jogok és kötelességek egyensúlya

Kisiskolás korban már érzékelhetően megjelenik a közösség, elsősorban az iskola, valamint az írott szabályok, például a házirend. A jog még inkább „szabályként” jelenik meg a gyerekek számára, hasonlóan a társasjátékok szabályaihoz. 
Ok és okozat: meg kell tanulniuk, hogy minden szabályszegésnek következménye van, vagyis létezik ok és okozat.
Digitális lábnyom: ekkor válik különösen fontossá a digitális lábnyom fogalmának megértése is. A gyerekeknek tudniuk kell, hogy az interneten sem tehetnek meg bármit következmények nélkül. Fontos felismerniük, hogy a netre feltöltött képek és szövegek nem tűnnek el nyomtalanul, és másokról az engedélyük nélkül nem szabad tartalmat közzétenni.
A gyermek- és személyiségi jogok alapjai: ebben a korban már a gyermek- és személyiségi jogok alapjairól is érdemes beszélni. Tudniuk kell, hogy joguk van a védelemhez, az oktatáshoz és ahhoz, hogy meghallgassák őket. Ugyanakkor azt is tudatosítani kell bennük, hogy senki sem érhet hozzájuk úgy, ahogyan nem szeretnék, és nekik sincs joguk másokat bántani.
Tulajdonjog: a tulajdonjog alapjainak megértése szintén fontos feladat. A gyerekeknek különbséget kell tudniuk tenni a „saját”, a „másé” és a „közös” között. Érteniük kell például, hogy miért nem szabad más holmiját a tulajdonos engedélye nélkül elvenni, és miért kell vigyázni a közterületi padokra vagy közös használatú más eszközökre, tárgyakra.
A szerződések csírái: a szerződés fogalma ebben az időszakban már megjelenhet. Egy egyszerű bolti vásárlás is jogügyletnek számít, ezért fontos megtanítani, hogy a blokkot meg kell őrizni, mert az szolgál bizonyítékul, ha a termék hibásnak bizonyul.

Kiskamasz kor (12–14 év): a felelősség szintlépése

Ez az időszak már a nagyobb felelősség előszobája, amikor a tettek súlya is jelentősen megnő. 
Büntethetőség: gyermekünkkel fontos beszélnünk arról, hogy 14 éves kortól bizonyos esetekben már büntethetővé válik. Érdemes tudnia, hogy egyes bűncselekményekért – például rablásért vagy súlyos testi sértésért – már büntetőjogi felelősséggel tartozik, bizonyos következményekkel felelősségre is vonható.
Magántitok és képmás: ebben az életkorban különösen fontos a magántitok és a képmás védelmének megértése. A közösségi médiában az illető engedélye nélkül nem oszthatunk meg bárkiről bármit. Az online zaklatás és a bulling (magyarul: iskolai zaklatás, bántalmazás) kérdéséről is egyértelműen kell beszélnünk. A másokról készített gúnyos videók vagy sértő üzenetek nem ártatlan csínyek, hanem jogsértések lehetnek, például becsületsértésnek vagy zaklatásnak minősülhetnek, komoly felelősségre vonással járhatnak.
Vásárlói jogok: a zsebpénz elköltése, a blokk megőrzése és a garancia alapvető szabályainak ismerete mind hozzájárul a tudatos pénzügyi és jogi szemlélet kialakulásához, ezért a vásárlói jogok alapjairól is érdemes elbeszélgetnünk.

Kamaszkor (14–18 év): úton a felnőttkor felé

Ebben az időszakban a fiatalok már a valódi „felnőtt” jogrendszer kapujában állnak. 
Munkavállalás: a munkavállalás kérdése egyre aktuálisabbá válik. Tudniuk kell, mire kell figyelniük diákmunkaszerződés esetén, mit jelent a minimálbér, milyen levonások jogszerűek, milyen jogaik vannak. Szülői engedéllyel már 14 éves koruktól vállalhatnak szünidei munkát, ezért fontos, hogy ismerjék a munkaidőre, a szünetekre és a fizetésre vonatkozó alapvető szabályokat.
Szerződések: érteniük kellene, mit fogadnak el vagy írnak alá például egy alkalmazásban történő regisztráció vagy egy szolgáltatás előfizetése, egy áru megrendelése során.
Hatóságokkal való kommunikáció: ebben az életkorban már tudniuk kell, hogyan beszéljenek hivatalos ügyekben, hogyan igazolhatják magukat, valamint milyen jogaik és kötelességeik vannak például egy rendőri intézkedés vagy más hatósági eljárás során.
Adatvédelem: az adatvédelem kérdése a jogi tudatosságnak ma már elengedhetetlen része. A fiataloknak ismerniük kell a hozzájárulás fogalmát a közösségi médiában, és tisztában kell lenniük az adatkezelés alapvető szabályaival, vagyis a GDPR alapjaival is.

A 18 évesek: a teljes jogi önállóság küszöbén

A 18. életév betöltésével a fiatal teljesen cselekvőképessé válik, vagyis megnyílik előtte a jogok és kötelezettségek teljes tárháza. 
Szerződések és kötelezettségek: különösen fontos, hogy pontosan értse, mit ír alá. Legyen szó bérleti szerződésről, hitelkártyáról vagy mobil-előfizetésről, az aláírásnak kötelező ereje van.
Választójog: ebben az életkorban már a választójog kérdésével is tisztában kell lenniük. Érteniük kell, hogyan működik a választási rendszer, miként tájékozódhatnak mielőtt szavaznának, és miért fontos a részvétel a demokráciában.
Adózás és államigazgatás: érdemes tájékozódniuk arról is, hogy mit jelent az SZJA, a TB, hogyan működik az ügyfélkapu, a digitális állampolgárság és hogyan zajlik valamely hivatalos ügyintézés.
Családjog és tartás: tisztában kell lenniük azzal, hogy amíg tanulnak, szüleiknek velük szemben (is) tartási kötelezettségük van (azonban a kiskorú gyermekeikkel szembeni ilyen kötelezettségük megelőzi a nagykorúval szembenit), és hogy ez nem alanyi jogon járó „zsebpénzt” jelent, hanem a szülők lehetőségeihez mért megélhetés és a tanulás biztosítását.

Összegzés a szülőknek

A jogi nevelés leghatékonyabb eszköze a szülői példamutatás. Ha a szülő betartja a közlekedési szabályokat, számlát kér a vállalkozótól és tisztelettel kommunikál a hatóságokkal, akkor a gyerek is ezt a mintát követi majd. A cél az, hogy a fiatalok ne áldozatként vagy kívülállóként tekintsenek a jogra, hanem öntudatos állampolgárként, akik ismerik a határaikat és képesek megvédeni saját érdekeiket.

A sorozat következő részeiben arról olvashattok, hogyan lehet felmérni a gyerekek jogi érettségét, milyen helyzetekre érdemes odafigyelni akár már 10 éves kortól, és melyek azok az első komolyabb élethelyzetek, amikor különösen fontossá válik a jogi hozzáértés.

dr. Szalontainé dr. Kovács Judit
jogász, NOE-FON munkatárs
 

A történetek szerepe a kamaszok életében

Avagy miért van szükségünk hősökre, példaképekre és mesékre a digitális korban is?
 

Sok szülő tapasztalhatja, hogy a kamasz gyermeke órákra eltűnik egy könyv, egy filmsorozat, vagy a videójátékok világában. Néha úgy tűnhet, mintha ezek a történetek fontosabbak lennének számára, mint a családdal töltött hétköznapi események. Sok felnőtt ilyenkor aggódni kezdhet: menekül a valóság elől, túlzottan beleéli magát, nem lenne-e jobb, ha a való életre figyelne. Nézzük meg mi állhat ennek hátterében. Kisfaludy Lilla pszichológus írása.

Történetek a serdülőkorban
Vekerdy Tamás, magyar pszichológus, író gyakran hangsúlyozta, hogy a gyerekeknek, különösen a kamaszoknak belső képekre, fantáziára és érzelmi biztonságra van szükségük. 

„A gyereknek nem kész válaszokra van szüksége, hanem arra, hogy legyen ideje és tere megfogalmazni a saját kérdéseit.”

Erik H. Erikson, fejlődéspszichológus szerint a serdülőkor legfontosabb feladata identitásunk kialakítása. Ebben a pár évben a fiatal keresi önmagát, a helyét a világban, a saját hangját, értékeit, kapcsolatainak működésmódját. Egy kamaszt leginkább a következő kérdések foglalkoztatják: „Ki vagyok én?”, „Miben hiszek?”, „Milyen ember szeretnék lenni?”.
Ezekre a kérdésekre felnőttként sem egyszerű válaszolni. Ezért a fiatalok gyakran már kész történetekhez, karakterekhez fordulnak segítségül. A regények és filmek szereplőiben saját dilemmáikat látják megjelenítve, a magányt, a bátorságot, a kudarcot, a szerelmet, az igazságtalanságot vagy a kirekesztettséget. 
Egy jól megírt történet és a karakterek jelleme lehetőséget ad arra, hogy a kamasz más életeket élhessen át a képzeletében. A történetek abban is segítenek, hogy a fiatal kockázat nélkül tapasztalhasson meg döntéseket, konfliktusokat, erkölcsi helyzeteket. A történetek így afféle lelki, érzelmi gyakorlótérré válhatnak. Ezért tapasztalhatjuk azt, hogy teljesen beszippantja őt egy-egy történet, hiszen ilyenkor valóban a fantáziájában, egy másik világban kalandozik.

Kinőhetők a mesék?
Bruno Bettelheim gyermekpszichológus és író szerint a mesék azért segítenek a gyerekeknek és fiataloknak, mert képesek szimbolikus formában megjeleníteni a belső konfliktusokat. 
A kamasz ugyan már nem szó szerinti mesékben gondolkodik, azonban archetípusokra továbbra is szüksége van, olyanokra, mint például a bölcs, a lázadó, a gondoskodó, az uralkodó, az alkotó, meg az ártatlan szereplőkre... A szülők gyakran a főhősökre figyelnek, pedig a fiatalok számára a mellékszereplők legalább olyan fontosak lehetnek. Egy bölcs tanár, egy hűséges barát, egy szerethető nagyszülő vagy akár egy különc figura olyan mintákat adhat, amelyek alakíthatják a fiatal gondolkodásmódját, személyiségét. Ezért olyan lehengerlőek a fantasyk, a szuperhőstörténetek vagy az ifjúsági regények. Tulajdonképpen ezek a modern világ meséi fiatalok számára.
A modern történetek főszereplői gyakran esendők, félnek, hibáznak, bizonytalanok és olyan nehézségeken mennek keresztül, amelyek egy kamasz számára igen tanulságosak lehetnek, hiszen saját belső vívódásaikat tükrözik vissza. Míg a tökéletes, hibátlan példaképek távoliaknak és elérhetetleneknek hatnak. Egy sebezhető hős reményt ad, hogy lehet hibázni, lehet elbukni és mégis fel lehet állni, ahogy a való életben, az iskolában, a barátokkal és a családi életben is.

Mit adnak a történetek?
A kamaszok különösen érzékenyek az igazságtalanságra, a hitelességre, a méltányosságra. Ezért vonzódnak olyan karakterekhez, akik nem kész válaszokat kínálnak, hanem akiknek a küzdelmei, vívódásai átélhetők. A történetekből és a karakterek fejlődéséből megtanulják, hogy az identitásunk, szemléletmódunk nem velünk született állapot, hanem hosszú belső munka eredménye.

A történetek nemcsak kikapcsolódást nyújtanak, hanem formálnak, segítenek is megérteni az életet, önmagunkat és másokat. 

A történeteknek az az egyik legfontosabb hatásuk, hogy fejlesztik az empátiát, hiszen, ha egy kamasz beleéli magát egy szereplő helyzetébe, megtanul más szemszögéből gondolkodni.
Az irodalom, az olvasás segíti az érzelmek felismerését és a társas készségek fejlődését. Egy történetben a fiatal biztonságosan találkozhat félelemmel, veszteséggel, gyásszal vagy szerelemmel, vagyis olyan érzésekkel, amelyeket a való életben talán még nehezen tudna megfogalmazni. Az irodalmi alkotások emellett lehetőséget adnak arra is, hogy a kamasz helyzetekhez anélkül kapcsolódjon érzelmileg, hogy azokat valóban átélné, mindezt úgy, hogy közben biztonságban marad.

A történetek segítenek kimondani a kimondhatatlant.

A kamaszkor tele van nehezen megfogalmazható érzésekkel: szorongással, magánnyal, haraggal, önbizalomhiánnyal. Sok fiatal még maga sem érti pontosan, mi zajlik benne. Egy jól megválasztott történet azonban képes ,,nyelvet” adni ezeknek az érzéseknek. Ezért lehet egy nehezebb időszakban annyira fontos egy könyv vagy film, hiszen a kamasz nemcsak szórakozik, hanem önmagára is ismer.
A digitális korban ennek különösen nagy a jelentősége. A gyors, rövid tartalmak világa kevés lehetőséget ad az elmélyülésre. Egy regény vagy mélyebb történet azonban lassításra, gondolkodásra, átélésre késztet, belső munkát indít el.

Miért fontosak a példaképek?
A kamaszok természetes módon olyan embereket vagy karaktereket keresnek, akikhez kapcsolódhatnak, akikre hasonlítani szeretnének. Ez nem új jelenség, hiszen minden generációnak megvoltak a maga hősei. Emlékezzünk csak vissza a plakátok, poszterek idejére, amikor egy-egy ikon képe féltett kincs volt. A példaképek azonban nem feltétlenül azért fontosak, mert a fiatal olyanná akar válni, mint ők, sokkal inkább bizonyos érzéseket vagy lehetőségeket, vágyakat testesítenek meg.

• Egy bátor karakter azt üzenheti: „Lehet kiállni magadért.
• Egy érzékeny főhős azt mutathatja: „Nem baj, ha más vagy.”
• Egy hibázó, de fejlődő szereplő pedig reményt adhat arra, hogy nem kell rögtön tökéletesnek lenni.

Hogyan segíthetjük a történetek feldolgozását?
A fiatalok aktuális kedvencei sok mindent megmutathatnak a szülők számára. Egy imádott karakter sok esetben többet elmond egy kamasz belső világáról, mint néhány hosszú beszélgetés.

Mivel küzd a fiatal? Mi érdekli? Miért ezeket a típusú történeteket választja magának? Mit próbál rajtuk keresztül megtalálni önmagában?

Ezekből a kérdésekből kiindulva érdemes lehet beszélgetni a történetek segítségével, amelyek könnyed beszélgetésindító eszközök is lehetnek. A következő kérdések elgondolkodtató, izgalmas témákat vethetnek fel:

• Miért szereted ezt a karaktert?
• Mit gondolsz a döntéséről?
• Te mit tettél volna a helyében?
• Ha te alkothatnád a történetét, hogyan alakítanád?
• Ha megnézném ezt a filmet, szerinted nekem mit taníthatna?

Ne felejtsük el, hogy a gyerekeknek, fiataloknak nemcsak könyvekre van szükségük, hanem családi történetekre is. Amikor a szülő elmeséli, hogy mitől félt tizenévesen, miben hibázott, mikor érezte magát kívülállónak, hogyan talált barátokra vagy önbizalomra, akkor abban adunk segítséget, hogy a kamasz azt élheti meg, hogy nincs egyedül, bizalommal fordulhat a szüleihez, hiszen ők is keresztülmentek fájdalmakon, megpróbáltatásokon. A személyes családi történetek sokszor erősebben hatnak, mint a tanácsok.

Kisfaludy Lilla 
pszichológus

Felhasznált szakirodalom:
Bettelheim, B. (2014). Az elég jó szülő. Park Könyvkiadó.
Erik, E. H. (2019). A teljes életciklus. Animula Kiadó.
Vekerdy, T. (2025). Kamaszkor körül. Kulcslyuk Kiadó.
 

Történetek az Óperenciás-tenger túlsó partjáról

Interjú Botos Eszter meseterapeutával a mesékhez való kapcsolódás erejéről

A mese – mint azt Botos Eszter meseterapeutától megtudhattam – olyan műfaj, amely lehetővé teszi, hogy mindenki a maga módján helyezkedjen bele és értelmezze. Ezt az interjút is értelmezhetjük több módon: akár két nagycsaládos anyuka beszélgetéseként, akár úgy, mint két szakember, egy meseterapeuta és egy családterapeuta párbeszédét, de akár úgy is, mint két valaha volt gyermek beszélgetését, akik megőrizték magukban a mesék szeretetét, amit szeretnének továbbadni, akár ezzel az interjúval is.

Mielőtt belépünk a mesék világába, mondanál magadról néhány szót?
Onnan kezdeném, ha már mesékről van szó, hogy évekkel ezelőtt beleszerettem a Boldizsár Ildikó-féle Metamorphoses Meseterápiás Módszerbe. Magyarország egyébként gazdag meseterápiás módszerekben, ez a módszer ezek közül az egyik ismertebb. Először a könyveit olvastam el Boldizsár Ildikónak, utána elvégeztem a képzéseit is. Ez akkor történt, amikor már megszülettek a gyermekeim. Egyébként öt gyermek édesanyjaként én is nagycsaládos vagyok.

Milyen idősek a gyermekeid?
A legnagyobb 24 éves, a legkisebb pedig 12. Három fiú és két lány anyukája vagyok. Eredetileg pedagógus voltam, magyar-művészettörténet tanár, de nagyon keveset tanítottam. A gyermekeim megszületése után, visszatérve a munkaerőpiacra, kerestem, mi az, amiben jó tudnék lenni. A tanításban a fegyelmezést nem szerettem. A meseterápia viszont nagyon megtetszett. Amikor azonban elkezdtem mélyebben megismerkedni vele, megértettem, hogy ha ezzel komolyan szeretnék dolgozni – akár családokkal, akár egyénekkel, akár csoportosan, mert ez egy sokszínű módszer –, akkor ehhez mélyebb tudásra lesz szükségem az emberi lélekről. Ezért kezdtem el pszichológiát tanulni. Jelenleg pszichológusként dolgozom Dorogon, a Pedagógiai Szakszolgálatnál.

Tudod-e használni a Pedagógiai Szakszolgálatnál is a meseterápiás tudásodat?
Az egyéni pszichológusi ellátásba abszolút belefér ez a módszer, és csoportmunkára is van lehetőségem. Tartottunk is mesecsoportot a szakszolgálatnál: szorongásoldásra és különböző megküzdési módok belsővé tételére törekedtünk. Azonban nem mindegyik gyerek képes egy mesét végighallgatni. Az ADHD-s gyerekek például kevéssé foghatók ilyesmire. Akinek viszont nincs extrém figyelemproblémája, és szereti ezt a világot, vele tudunk mesével dolgozni.
A mai gyerekek egy része nem ismeri az olyan alapmeséket, mint például a Jancsi és Juliska. Mi elmeséltük a csoportban, s volt ott olyan gyermek, aki ezt a mesét akkor hallotta először. A játékaiból kiderült, milyen mély hatással volt rá. Hónapokkal később is foglalkoztatta, és szinte minden apró részletére emlékezett. Ezt tudják a mesék, vagy inkább a mesével való kapcsolat. Ha valaki megtalálja azt a mesét, ami neki szól, akkor az játszhat olyan szerepet az életében, hogy akár csökkentheti a belső feszültségét, vagy segíti őt továbblépni valamilyen téren. Persze ehhez többnyire szükség van szakemberre is, aki segít a meséhez való kapcsolódásban, és mederben tartja a folyamatot.

Hogyan zajlik ez a belső munka a gyermekekben?
A gyerekek bizonyos életkor alatt még egyáltalán nem képesek tudatos szinten, szavakkal megfogalmazni azt, ami bennük zajlik. A mese képei viszont segíthetnek formába önteni a belső megéléseiket, ezáltal feldolgozhatóvá válnak olyan tartalmak, amelyekhez tudatosan nem férnek hozzá. Ez a belső munka a külső szemlélő számára szinte észrevétlenül is megtörténhet. Az említett kislánynál például biztosan létrejött a kapcsolat a mese és közte, és ez számomra is nagy élmény volt.

Amikor Te voltál kislány, téged melyik mese érintett meg? Van kedvenc meséd?
Az édesanyám csak egy mesét tudott fejből, és én mindig kértem is tőle, hogy mesélje el a Kis gömböcöt. Vissza tudok emlékezni arra az érzésre, hogy gyerekként milyen volt átélni a fokozódó feszültséget, ahogy a kis gömböc csak nő és nő, és közben nem készül az ebéd… Aztán a kis gömböc – miután mindenkit bekapott – még ki is gurul az utcára. Emlékszem, hogy amikor a kiskondás a bicskájával végre kidurrantotta a gömböcöt, és hirtelen kiszabadultak az emberek, az milyen felszabadító élmény volt, mindig annyira örültem neki. 
Van egy visszatérő mesei elem, ami szintén nagyon megragadott: amikor a sárkány meg van bilincselve, és a főhőstől újra meg újra vizet kér. Emlékszem, mennyire szurkoltam, hogy ne adjon neki vizet, hiszen a vesztére tör! „Miért adod oda neki azt a vizet? Nem látod, hogy ki fog szabadulni? Nem látod, hogy be fog csapni?” És szegény főhős nem látta. Ahogyan az életben velünk is hányszor van így: nem látjuk a csapdát, ami ott van az orrunk előtt, és belesétálunk. De fontos, hogy a történet nem itt végződik: a mesében lesz második, harmadik lehetőség is.

Melyik mesét olvastad legutóbb?
Egy dél-afrikai mesét, A három kicsi tojást. Egy kliens számára kerestem éppen mesét. Nem vagyok biztos benne, hogy ez lesz az ő meséje, de aranyos mese volt, amellyel most én is megismerkedhettem.

Ezek szerint nemcsak a magyar mesekincsből válogatsz. De vajon értjük-e más népek meséit?
Amikor magyar népmesével dolgozunk, az valamennyire az „anyanyelvünk” is. Nem kell magyarázni, mi az a táltos paripa, vagy hogy milyen egy háromfejű sárkány, és mire számíthatunk tőle. De például egy kínai mesében a sárkány akár pozitív szereplő is lehet, mert teljesen más kultúrához tartozik. Egy jó meseterapeuta ezt a tudást beépíti a munkájába. Az idegen népek meséi kihívást jelentenek, de egyben előnyt is, mert annyira mások. Ezek a mesék abban segítenek, hogy új szemmel nézzünk rá a dolgokra, úgy, ahogy eddig sosem. A titokzatosság, az idegenszerűség teszi őket vonzóvá, és az, hogy mennyire más „anyanyelven” beszélnek.

Említetted, hogy már anya voltál, amikor tudatosan elindultál a mesék irányába. Gondolom, ebben ott volt az az élmény is, hogy a gyermekeidnek mesét mondtál. Mit meséltél nekik?
Nálunk a négy idősebb gyerek elég gyorsan érkezett egymás után, és nem volt könnyű olyan mesét találni, ami mind a négy gyermek életkorának megfelelt, és mindegyik szerette. Amikor már nagyobbak voltak, tudtam nekik folytatásos meséket mesélni, Berg Judit Rumini-sorozata nagy kedvenc volt. Emellett fontosnak tartottam, hogy azokat a mesekönyveket, amik nekem alapélményeim voltak gyerekkoromban, velük is megismertessem.

A meseterápiás képzés hozott-e új irányt abban, hogy mit mesélj a gyermekeidnek?
Ráébredtem, milyen gazdag a népmesék világa, és mennyi olyan mese van, amelyet addig nem is ismertem! A legkisebb gyermekemnek már behoztam az állatmeséket. Ezeket egyébként én gyerekként nem kedveltem. Ennek az iskola volt az oka, ahol az Ezópus-állatmesék tanító jellegét domborították ki. A mesék ugyan mind tanítanak, de indirekt módon.

Ám abban a pillanatban, ahogy elkezdjük magyarázni, hogy „most az történik”, és „az a tanulság”, a mese elveszíti a varázsát.

Olyan ez, mint amikor egy pillangót megfosztunk a hímporától, és aztán várjuk, hogy repüljön, de nem fog. A meseterápia kellett ahhoz, hogy új fényben lássam ezeket az összefüggéseket.

Olyan állatmesék felé fordultál, amelyekben nincs meg ez a direkt tanító jelleg?
Igen. Korunk egyik betegsége, hogy mindent túlmagyarázunk és túlintellektualizálunk – a meséket is. Én is köteteket tudnék írni arról, hogy egy-egy mese mi mindent tanít, de nem teszem, inkább dolgozom velük. Ha meghallgatjuk a mesét, a verset, az hat ránk, kibomlik bennünk, mint egy virág. Amikor elkezdjük elemezni, az olyan, mintha a virágot apró darabokra szednénk és utána azt várnánk, hogy újra egész legyen. Szakmailag persze lehet, sőt, kell is elemezni, de a gyerekekkel és sokszor a felnőttekkel sem érdemes.

Vagyis lehet valami egyszerűen csak örömszerző, anélkül, hogy azt keresnénk benne, hogyan fejleszt. Lehet egyszerűen egy olyan tevékenység a mesehallgatás vagy a mesemondás, amelyben örömmel van benne a szülő és a gyermek is?
Pontosan! Ha megnézzük, mit csinál egy óvodás gyermek: játszik ezzel-azzal, és közben nagyon jól érzi magát, sőt, közben még fejlődik is. Ez a nagy ereje a mesehallgatásnak, mesemondásnak is: az, hogy egyszerűen csak részt veszünk benne.
Itt érdemes megemlíteni a mesehallgatás másik kulcselemét, hogy a mesehallgatás során létrejön az ún. mesehallgatási transz. A mesehallgatás biztonságos környezetben zajlik, ahol a gyermek tekintete a belső messzeségbe réved, és a képzelet szárnyán elindul, miközben hallgatja a mesét. Amikor a mesemondó elkezdi: „Történt egyszer…”, vagy „Hol volt, hol nem volt…”, látni lehet, hogy a hallgatóság elernyed, az izmok ellazulnak, van, aki a szemét is behunyja, mert úgy még jobban bele tud helyezkedni a mese világába. Mesehallgatáskor nagyon hamar kialakul ez a pozitív, ellazult állapot, és nemcsak a gyerekekben, hanem a felnőttekben is. A hétköznapokban ezt túl kevésszer éljük meg, mert gyakran feszültek vagyunk. Ezért a mesehallgatás önmagában is felüdülés, és ezért élvezzük felnőttként is.

Gyerekkoromban a kevés mesekönyvünk közül egy Grimm-mesekönyv, benne a Hamupipőke volt a kedvencem. Újra meg újra ezt a mesét kértem. Édesanyám időnként próbálta lerövidíteni, de nem sikerült neki, mert azonnal észrevettem, ha ki akart hagyni valamit. Mit meséljünk ma a gyerekeinknek? Mit tanácsolnál a szülőknek, mihez nyúljanak?
Napjainkban valóban csodálatos a választék mesekönyvekből. Mit javasolnék? Egy dolgot mindenképpen. Említetted, hogy újra és újra ugyanazt a mesét akartad hallani. Most már tudom a tanulmányaimból, hogy ez nem véletlen. A szülők, akik vágynának arra, hogy ne mindig ugyanazt kelljen mesélni, legyenek türelmesek! Az a mese valamiért nagyon fontos annak a gyermeknek. Lehet, hogy ötvenszer-százszor is kéri, de egyszer csak meg fog érkezni a mese az ő belső világába, betölti azt a szükségletet, amiért kéri, és akkor már nem fogja újra kérni. Addig viszont legyünk türelemmel, akármennyire fárasztó is ez szülőként.

Hogyan meséljünk? Mesekönyvből vagy inkább fejből?
A legjobb a fejből mesélés lenne, bár ezt szülőként kevesen tudjuk teljesíteni, és nem is elvárás, noha a spontán mesélés a szülő-gyerek kapcsolat egyik legbensőségesebb, legértékesebb helyzete. A szakszolgálati munkában mégis sokszor tapasztalom, hogy vannak szülők, akik már nem is mesélnek a gyermekeiknek. Azt mondják: „mesélünk”, de ez azt jelenti, hogy keresnek valamit a tévében, a neten, és azt nézik. Ezzel nagyon sokat veszítenek a szülők is, a gyerekek is. A mesélés ugyanis olyan kapcsolódási pont, ahol a szülő is ellazulhat, leteheti a napi gondokat, és a gyerek is teljes figyelmet kap. Ez az a tér, ahol úgy tudnak kapcsolódni, hogy mindketten felszabadultan vannak jelen. Ezek a percek rendkívül fontosak. Nem véletlen, hogy hagyománya van az esti mesének, és ezt nem helyettesíti a rajzfilm a tévében. A gyerekek szeretni fogják azt is, követelni is fogják, de így a kapcsolódás megtartó élményéről lemaradnak.

Egy rajztanártól hallottam, hogy meg szokta kérdezni a tanítványaitól, hányan vannak, akiknek mesélnek otthon a szülei. Az a tapasztalata, hogy átlagosan húsz gyerekből egynek mesélnek rendszeresen. Arról is beszélt, hogy a képzelőerő mennyire meggyengül, ha a gyerek csak „gépi” mesét kap.
Így van. Azért fontos, hogy a gyerekek mesét hallgassanak, és ne csak filmet nézzenek, mert a belső képalkotás képessége így fejlődik a leginkább. A gyerekek először rövidebb, egyszerűbb meséket hallgatnak, aztán egyre bonyolultabbakat. A mesehallgatás azért jobb a filmnézéssel szemben, mert a gyerek mindig annyit képzel el, amennyire készen áll.

Mit gondolsz arról az álláspontról, hogy a népmesék agresszív, véres jelenetei nem valók gyerekeknek?
A szülőkben még mindig ott van az idegenkedés attól, hogy a népmesékben mindenféle borzalmas dolog történik: hogy Jancsit és Juliskát a boszorkány fel akarja falni, vagy hogy a királyfit miszlikbe aprítják. Sok szülő a gyermek érzékeny lelkét félti ezektől. Azonban nagyon fontos tudni, hogy a gyermek ezekből a mesékből mindig csak annyit és úgy képzel el, ahogy neki komfortos. Amikor a farkas bekapja Piroskát, benne nem egy horrorisztikus belső kép jelenik meg, mint egy filmben. Sőt mi több: a meséknek éppen ezek a „borzalmas” részei segítenek a gyermekeknek megküzdeni azokkal a belső félelmekkel, szorongásokkal, amelyek minden gyermek életében ott vannak. Ha egy gyermek csak idillikus meséket hallgat, akkor elesik ettől a segítségtől. Mert a mesék képi, alapvetően szimbolikus nyelvét a gyermekek anyanyelvi szinten beszélik, éppen a felnőttek azok, akik nem értik ezt a nyelvet, és a meséket csak a logika, a racionalitás mentén értelmezik, és úgy persze nem sok értelmük van.

A saját tapasztalatom nekem is az, hogy a legszebb mesefilmek sokkal félelmetesebbek lehetnek a kisgyermekeknek. De most térjünk vissza a képzelőerőhöz: mire és hogyan hat a gyermek képzelőerejének fejlettsége?
Nagyon sok területre hatással van, mennyire gazdag egy gyermek képzeleti világa. Tudom, hogy nagy az ugrás, és nem úgy van, hogy ha valakinek jó a képzelőereje, akkor automatikusan jók lesznek a tanulmányi eredményei is, de van összefüggés. Az iskolában sok elvont dolgot tanulunk. Az a gyermek, aki képes ezeket a saját maga számára képszerűvé tenni, könnyebben megjegyzi őket. Mondok egy példát: ha középiskolában történelemből Barbarossa Frigyest kell tanulni, akkor sokkal könnyebb az ő nevét megtanulni, ha elképzelünk egy nagy, vörös szakállú férfit, mert a „barba rossa” latinul azt jelenti: vörös szakáll. Ezek apróságok, de segítenek. És nemcsak a tanulmányi eredményhez járul hozzá a képzelőerő, hanem ahhoz is, hogy teljes életet élő, egészséges emberek legyünk. Aki tud belső képeket alkotni, az jobban el tudja képzelni a másik helyzetét, akár egy testvérkapcsolatban, akár egy párkapcsolatban. A képzelőerő lényegében az empátia alapja.

Nekem a Hamupipőke mellett a másik két kedvencem A só, illetve a Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack című magyar népmese volt.  Több évtizeddel a gyermekkorom után kettőről „megfejtettem”, miért is jelentett nekem olyan sokat. De fontos-e egyáltalán, hogy megfejtsük a meseválasztásainkat? Vagy az a lényeg, hogy a mese betöltse a szerepét, és a gyerek minél többször hallja? 
Amikor felnőtt szemmel nézünk vissza arra, melyik mese adott nekünk sokat, természetes, hogy elkezd érdekelni, mi fogott meg annyira benne. Keressük rá a magyarázatot. Ez egy belső önismereti munka, amelyre nem mindenki kész, nem mindenki szereti, és nem mindenki hajlandó rá. De fontos lehet. A lényeg az, hogy ha felnőttként mesével dolgozunk, akkor a tudatosításnak is szerepe van, a mesét úgymond „meg lehet fejteni”.
De a felnőttel való munka során is az a mese legnagyobb ereje, hogy belső képeket hív elő. Ezek segítenek megfogalmazni, amit szavakkal, intellektuális szinten nem tudunk kimondani. Például a Metamorphoses Meseterápia Módszer alapkérdése: „Hol látod magad a mesében? Melyik helyszínen?” Ez azonnal hoz olyan megéléseket, amelyek sokkal komplexebbek annál, mint hogy „rosszul érzem magam”. A mesék azért nagyszerűek, mert adnak egy vázat, amit mi töltünk meg élettel. Ha valaki elképzeli magát egy helyszínen, megkérdezhetjük: „Milyen itt az idő?” Ha azt mondja: jeges szél fúj vagy nyirkos köd gomolyog, ezek mind nagyon sokat árnyalnak azon az eredeti kijelentésen, hogy „rosszul érzem magam”. Amikor felnőttekkel egyéniben dolgozom, azt segítem elő, hogy a kliens megtalálja a minél teljesebb kapcsolatot a mese és a saját élete között.

Mesélnél még egy kicsit a felnőttekkel való meseterápiás munkáról? Ők hoznak magukkal mesét, vagy Te választasz nekik?
Általában inkább rám bízzák a választást. A meseválasztás szakmailag nagyon összetett folyamat. Kulcskérdés, hogy megtaláljuk azt a mesét, amely az illetőhöz a legjobban passzol. Ha megvan a mese, onnantól már könnyű dolgunk van, mert a mese vezet minket. A mesék ebben a szemléletben csodálatos cselekvési forgatókönyvek. Minden mese úgy kezdődik, hogy rövid ideig boldogság van, aztán a második-harmadik mondatban kiderül, hogy valami még sincs rendben: háború tör ki, valami elvész, valami hiányzik. Mindig van bonyodalom, konfliktus, amit fel kell oldani. A mese folyamata – hogy néha zsákutcába jut a főhős, aztán újra próbálkozik – leképezi azt, ahogyan a problémákat meg lehet oldani.

Mindig sikerül megtalálnod a megfelelő mesét?
Azt hiszem, eddig sikerült, és van egy jel, ami segít. Boldizsár Ildikó a képzésen felhívta a figyelmünket, hogy ne ijedjünk meg, ha a kiválasztott mese elsőre ellenállást vált ki a kliensből: „szép mese, de nekem nem tetszik”, „nem érzem magamhoz közel”, „nem igazán értem”. Ebből lehet tudni, hogy jó volt a választásunk. Ha elsőre berzenkedik, az gyakran azt jelzi, hogy a mese pontosan betalált, és amikor elkezdünk vele dolgozni, csodálatos utak nyílnak meg.

Milyen elakadásban tud segíteni a mese? Illetve mikor nem lehet mesével dolgozni?
Gyakran hallottuk Ildikótól, hogy nincs olyan élethelyzet, olyan nehézség, amelyhez ne lehetne megfelelő mesét találni. Vannak ugyanakkor olyan komoly pszichés problémák, amelyeknél nem elég, ha mesével dolgozunk. Ilyenkor szükség lehet más típusú segítségre, akár gyógyszeres kezelésre is. Másrészt ahhoz, hogy mesékkel tudjunk dolgozni, a személynek is illeszkednie kell a meséhez. Fontos, hogy nyitott legyen a mesékre. Ha valaki lenézi a meséket, vagy azt mondja: „ez gyerekeknek való”, vagy „én gyerekként sem szerettem a meséket”, akkor nem a meseterápia a megfelelő út számára. De azzal, aki szívesen emlékszik vissza a gyerekkori mesékre, és nyitott erre a világra, azzal jól lehet dolgozni.

Ha egy mondatban kellene összefoglalnod, miért szereted ezt a módszert, hogyan válaszolnál?
Azért szeretem ezt a módszert, mert a mese biztonságos közös képzeleti teret ad. Ebben a térben ott a terapeuta és a kliens, aki hozza az élete gondját-baját. Sok embernek nagyon nehéz ezekről beszélnie, nehéz szavakba öntenie, mi fáj. Sokan küzdenek azzal, hogy ha rájuk irányul a fókusz, nem tudnak megnyílni. A meseterápiában viszont, amikor a meséről beszélgetünk, a kliens bármikor mondhatja, hogy ő most nem önmagáról beszél, hanem a táltos paripáról. Így anélkül tudja elmondani, mivel küzd, hogy direktben ki kellene mondania. A képek nyelvén beszélgetünk, amit ő is ért, én is értek. Ez egy biztonságos közös tér, ahonnan bármikor vissza is vonulhat: „Én csak Csipkerózsikáról beszéltem!”

Ha jól tudom, a pszichológia szakon is mesékkel kapcsolatban írtad meg a szakdolgozatodat.
Igen. Az egy hatékonyságvizsgálat volt egyénfókuszú kísérleti keretben, amelyben meseterápiás módszerekkel dolgoztam fiatal felnőttekkel. Olyan keretet kellett találni, amelyben mérni lehetett, mennyire hatékony a mesével való munka. A lényege az volt, hogy egy adott mese (A papucsszaggató királykisasszonyok) segítségével a kliensekkel nagyon strukturált mesefoglalkozás keretében egyéniben dolgoztunk. Azt vizsgáltam, hogy a Metamorphoses módszer alkalmazása képes-e mérhetően csökkenteni a túlzott közösségimédia-használatot. Ez egy pilot jellegű kutatás volt, de nagyon sok tapasztalatot adott arról, hogyan működik a mese felnőtteknél. Számomra az volt benne a máig ható élmény, hogy elképesztő módon ugyanazt a mesét, ugyanazt a feladatot mennyire másképp élték meg az emberek. Másképp fogtak hozzá a feladat megoldásához, mást láttak benne, ugyanaz a szimbólum mást jelentett nekik. Vagyis mindenkinek megvan a saját kapcsolódása a mesékhez.

Nagyon nagy eszköztára lehet a mesékkel való munkának. Mire gondoljon az, aki kíváncsian olvassa ezt az interjút: milyen is lehet a mesével való munka? Szavakkal dolgoztok, beszélgettek, rajzokat alkottok, vagy dramatikus elemekkel dolgoztok?
Pont ez a jó benne, hogy a terapeutának nagy szabadsága van. Nyilván, aki nem szeret rajzolni, azzal nem fogok rajzolni. Dramatikus elemekkel, zenével is lehet dolgozni, de én jártasabb vagyok a szavakban és a képzőművészetben.

A magyar népmesék – melyek nagyon közel állnak hozzám és hozzád is – vajon mit mondanak a nagycsaládosokról?
A mesékben rengeteg nagycsaláddal találkozunk. Hiszen, ha azt vesszük, hogy a királynak három lánya van, már az is nagycsalád. Aztán ott a szegény ember, akinek „annyi gyereke volt, mint a rosta lika, még eggyel több is”. Pont ez a két példa mutatja jól, hogy a nagycsalád a leggazdagabb helyszíneken is jelen van, meg ott is, ahol az élet alapvető feltételeit kell megteremteni. Olyan magyar népmeséket olvasva, amelyekben nagycsaládok szerepelnek, azt találtam, hogy rengetegféle helyzet jelenik meg, ezért nem lehet egy mondatban leírni, mit mond erről a magyar népmese. Azt viszont kijelenthetjük, hogy a nagycsaládos lét önmagában is nehezített terep a valóságban és a népmesékben is. Hiszen a nagycsaládban pusztán a családtagok számossága okán is több nehézség, konfliktus alakulhat ki, mint egy kislétszámú családban: testvérféltékenység, megélhetési gondok stb.
Azonban nemcsak a magyar népmeséknek, hanem általában a meséknek az az érvényes üzenete, hogy minden megoldhatatlannak tűnő problémából van kiút. Meg lehet találni a kiutat, csak kell hozzá küzdőképesség vagy néha a türelem, a várakozni tudás. Kibírni azt, hogy mondjuk egy kút mélyén aranyhal képében kell ellenni egy darabig – ami bizony nem könnyű életfeladat.

Vida-Baráth Márta
családterapeuta

Ezért érdemes hinni az álmaidban!
 

Olvassatok inspiráló példaképekről a Móra Naphegy könyvek életrajzi sorozatában!

Keveseknek adatik meg, hogy kiskoruktól kezdve pontosan tudják, mivel szeretnének foglalkozni. A többiek, ha azt kérdezik tőlük: „Na és mi leszel, ha nagy leszel?”, csak a vállukat vonogatják. A Naphegy könyvek életrajzi sorozatából olyan kitartó és bátor magyar lányokat és fiúkat ismerhetünk meg, akik mertek nagyot álmodni, és mindent megtettek azért, hogy el is érjék az álmukat. A sorozatban megjelent életrajzok ugyan kisiskolásoknak szólnak és számukra érthető nyelvezettel íródtak, mégis egyaránt inspirálók kicsiknek-nagyoknak, hiszen soha nem késő hinni az álmainkban.

Bodor Attila: A fiú, aki egy cseppet sem adta fel – Béres József

Ebben a könyvben Béres Józsefnek, a Béres Csepp feltalálójának kalandos élete elevenedik meg. Láthatjuk őt kisgyerekként, fiatal katonaként, kutatóként, apaként és végül híres feltalálóként. De hogy milyen galibát okoz, amikor összekeveri a málnaszörpöt a paradicsomlével, vagy hogy miért fontosak a raktárban szaladgáló egerek, azt csak akkor tudod meg, ha te is kitartó vagy, és az első laptól az utolsóig elolvasod ezt a könyvet.
Bodor Attila, aki nemcsak író, hanem maga is kutatóbiológus, a klasszikus gyerekirodalmi hagyományokra építve humorral teli mesét írt. Béres József életútja egyszerre szól tudományról, kutatásról, a XX. századi Magyarországról, és a minden gyógyszeres fiókban a mai napig ott lapuló Béres Cseppről.

Majoros Nóra: A lány, akivel mindig történik valami – Janikovszky Éva

Vajon mit csinál egy kályhapucoló? És abból tényleg meg lehet élni? Így töprengett egy kislány, amikor az apukája azzal viccelődött vele, hogy ha nem megy iskolába, akkor kályhapucoló lesz belőle. De a kislánynak esze ágában sem volt kályhákkal meg korommal bajlódni, őt csak a betűk és a könyvek érdekelték. Nagyapja híres szegedi könyvesboltjában pedig rengeteg könyv vette körül. 
Ez a kislány az a Janikovszky Éva volt, akinek a könyvei mára a legtöbb gyerekszoba polcán megtalálhatók: derűvel, humorral írt arról, hogyan (nem) értik meg egymást a gyerekek és a felnőttek. Ennek a nem mindennapi kislánynak a különleges gyerekkorát ágyazta mesébe Majoros Nóra, amiben egyszerre van jelen a valóság és a fantázia világa. Radnóti Blanka művészi igényű képei is ezt az egységet erősítik, miközben a képeken titkos részleteket is elrejtett. Megtalálod ezeket?
 

Ahol a mesék születnek…

Valami különös ereje van annak, amikor egy család – legyen az egy gyermekkel, vagy akár többel – a mindennapok fergetegéből kilépve olyan időt szakít magának, amely lelassít, ellazít és akár álomba is repít. Ez az idő pedig nem más, mint a mese ideje. Ami nemcsak szavak sora vagy halmaza, sokkal inkább olyan tér, ahol remény, érzés vagy emlék találkozhat. A mese, mint tábortűz, mindenkit könnyen magához vonz, hisz szikrázó történetei, mint a tűz lángjai csapnak a magasba, és melegséggel tölt el bennünket, amikor a végén mindenki elnyeri méltó jutalmát vagy éppen a büntetését.  
Sok gyermekes családban halljuk többször, hogy mindenki más mesét szeret. Hogyan lehet akkor úgy mesélni, hogy mindenkinek megfeleljen? A titok nyitját talán a nagyszülők tudják a legjobban, hisz’ ők a lángőrzők, akik ismerik a múltat és a jelenben élnek. Minden általuk elmondott mese más-más energiával kap szárnyra és olyan gondosan szőtt takarót formál, amely minden rosszat feledtet.
Egy évvel ezelőtt egy közösségi meseíró program során született Porrogszentpál csodás település meséje. A program tagjai még maguk is gyermekek voltak, nagyszüleiktől hallott mesét vetettek papírra. Meséjük egy közösen rakott tűz volt, mindenki hozott egy ötletdarabkát ahhoz, hogy lángra kapjon és a lángok fényében valami különleges születhessen meg, melegséget adva minden körülötte ülőnek. Kutatták a település történetét, majd egy-egy régi legendával fűszerezve végül olyan mese született, amit csak egy nagypapa tud igazán átadni az unokáknak. A történet fonalában egy csodaszarvas tűnik fel a Porrogszentpálra vezető hétszergörbe domb kanyargós völgyében, s a csodaszarvas a település nemes urát menti meg. De mitől csodás e lény? Vagy a település hogyan kapta mai nevét? Ezt mind megtudod, ha a következő történetet elolvasod: 

Porrogszentpál legendája az Ezüstszarvasról

Valahol távoli földön, dombok közt járva, kanyargós út vezet Porrogszentpálra. Egy úton át, mely hétszer körbe tekeredik egymás után dombról a völgybe. Majd egy patak szeli át az utat, felette híd, mi újra egy dombra mutat. De ha az ember egyszer ide felér, köröskörül gyönyörű látvány tárul elé. Kimagaslik Bükkösdnek dombja, ragyog a sok szántó és mezők vadonja. Száz éves fa köszön a kanyarban, istenem, bárcsak ő is mesélni tudna. Elmegyek mellette, mert beljebb házak állnak, mi lehet talán része egy régi várnak? Egy piciny falucska rövidke utcája, hol nagymama és nagypapa unokáját várja. Zentéék ők, náluk nagy a sürgés-forgás, nagymama már két napja a konyhában járkál fel és alá. Nagypapa udvarukat takarítja, lesöpri a járdát, így várja Palit, drága kisunokáját. Nagyvárosból érkezik, hol minden csak pompa, ide jön nyaralni e csendes, szerény kis faluba. 
Megérkezve, szülei őt egy hétre itt is hagyják, nagymama és nagypapa felidézi vele újra régi, szülői múltját. Mikor még Pali apukája volt kicsi, mikor még vele kellett tanulni és játszani.
Eljön az este és Nagymama meséje előtt előkerül egy fényképes doboz, melyet Pali kíváncsian fellapoz. Majd egy régi levélboríték, mit Zente Pálnak címeztek. Kérdi hát Pali:
– Ki lehet az, kit úgy hívtak, mint engem?
Nagypapa odahajol és csak annyit mond:
– Ő volt az üknagyapád, aki az utókornak egy történetet őrzött, s itt hagyott!
– Olvassuk el, Papa, mert kíváncsi vagyok! Talán érteni fogom én is ugyanúgy, mint a nagyok.
Nagyapa szinte oda sem néz és mesélni kezdi, hisz annyiszor olvasta már, hogy fejből ismeri. Mindent benne szóról szóra mondja, nincs is más, ki nála jobban tudja.
„Valamikor régen, mikor itt e földnek csak birtokosa volt, sok-sok állat élt embertől szabadon és vadon. Porroghoz tartozott kicsi birtokunk, ám történt egyszer, hogy nagy fény lett, melytől minden átalakult. Élt egy hatalmas szarvas e hármashatárban, melyet porrogi vadászok trófeának szántak. Addig üldözték hét görbén, s úton át, míg itt meg nem mentette őt egy nemesi család. Saját erdejükbe fogadták, hol védte minden fa és minden ág, úgy élt ő sok-sok emberöltőn át. Hatalmas termetével és ezüstösen csillogó szőrével beragyogta a tájat, így lett egyszer csak vége a sötétnek és Kyszentpálnak. Mikor nemesi urunk a birtokát járta, hintója kereke megsüllyedt az erdei sárban. Húzták a lovak, de mind hiába, csak süllyedtek tovább, végül segítségre vártak. Leszállt az este, az éj sötét lett, ám egy fény jelent meg az erdő sűrűjében, ami egyre csak közeledett. Az Ezüstszarvas, kit megmentettek, most viszonzásul a nemesi urat ő menti meg. Kihúzza a sárból és haza vezeti, a hold fényében ezüstösen csillogó szőre utat mutat nekik. Lassan a házhoz érnek, már látják a távolban, mikor a nemesi úr mellett a szarvas hirtelen megtorpan. Az uraság leszáll, megsimítja fénylő szőrét, megköszöni neki, de nem tudja a nevét. Megkérdezi tőle, hogy hogyan is hívják, de nem számít válaszra, csak hajtja a kíváncsiság, hogy mitől oly különleges ez az állat, 
kinek fényessége beragyogja a tájat. Egyszer csak megszólal a szarvas: 
– Én vagyok Szent Pál földi alakja! Próbára tettelek, mikor menekültem, de látom, nem csak rangod nemes, hanem vele együtt a szíved. Ne tartozzék e hely senkihez sem eztán, kedves Nemes úr, rendeld el, hogy mostantól legyen a neve Porrogszentpál! Kapja meg nevem és vigyázok rá, az itt élők boldogan éljenek egy életen át. E szavak után eltűnt a szarvas, s a nemes úr csak szótlanul állt, majd ment tovább az útja! Mikor felkelt a nap és az erdő felé nézett, hirtelen a dombtetőn újra nagy fény lett. A Ezüstszarvas állt ott vakító fényében, elköszönni nem volt idő, azért jött újra el. Meghajolt a nemes úr és intett kezével egyet, megköszönve azt, hogy végül őt mentette meg. Mire szemét lehunyta és újra kinyitotta, a dombtetőn nem volt már az Ezüstszarvasnak se híre, se hamva.”

Papa, Papa! – szól közbe Pali. Most már értem miért oly jó itt, nálatok! Mikor még kisebb voltam, hidd el nekem, messziről láttam felétek a csillogó eget. Szeretek itt lenni, mert itt olyan jó, minden madár énekel, s bólogat fű, fa és bokor. Kedvesek a házak, benne az emberek, mindenki, aki ide betér, valami jóval megy el.
Nagymama most már megszakítja a mesét, ad egy puszit arcomra és az ágyba kísér. Jó éjszakát kíván, de én még gondolkozom, mert egy ilyen történet után nehéz is lenne mindjárt elaludnom. Mama így szól hozzám az ajtóból visszafordulva: – Palikám, holnap az erdőbe sétálunk, Nagyapád megmutatja milyen a mi falunk. Aludj egy nagyot, hogy erőd legyen, mert holnap este vár majd egy következő mese. Aztán pedig észre sem veszem, már álmodom is újra az egész történetet. Felijedek és az ablakhoz lépek, nagy világosság szűrődik be kintről az éjben. Látom a szarvast, mely ezüstösen csillog, vigyáz ránk most is, ahogy tette akkor. Visszafekszem, mert már fáradt vagyok, azt hiszem, többet láttam ma már, mint a nagyok. Ha egyszer felnővök, ígérem neked, e történetet az unokámnak én is elmesélem. Elmondom majd neki, milyen jó vidéken, varázslatos az élet egy kis falu erdejében. 
Így marad fenn Porrogszentpál legendája, melyet igazán csak nagyszülő adhat át egy unokának.

Itt a mese vége, holnap is legyél a vendége…

A lángot őrzik és a mesét lejegyezték: Szőke Ágnes, Csányi Boglárka, Lancsák Beatrix, Csányi Jázmin, Turi-Horváth János, Hauptman Barnabás, Csányiné Bocskor Gabriella, Csányi Róbert, Nyira Panna, Nyira Pálma, Nyira Zétény, Csapó Ivett, Nyira Gábor, Bódi Csenge, Bódi Bianka, Bódiné Faragó Edina, Bódi Balázs, Lancsák Norbert, Turi Csaba

A mese online is elérhető IDE KATTINTVA.

Horváth Marianna
 

Egy kisfiú nagy kalandjai 

Új reggeli mesesorozat kezdődik Maszat Marci címmel a Csukás Meserádióban

Újabb varázslatos történetekkel folytatódik a tavasz a Csukás Meserádióban: május 4-től reggelente Maszat Marci címmel friss, saját gyártású mesesorozat várja a gyerekeket. Az óvoda előtt álló kíváncsi kisfiú nézőpontján keresztül kibontakozó epizódok játékosan és szerethető módon mutatják be a világ felfedezésének örömét, a mindennapi helyzetek tanulságait és a gyermeki kíváncsiság határtalanságát.
A tízrészes sorozat szerzője Fecske László, a Csukás Meserádió egyik ismert meseírója, aki ezúttal egy élénk fantáziájú kisfiú történetein keresztül mesél a gyerekeknek kíváncsiságról, tanulásról, valamint a tudás fontosságáról. A történeteket Csőre Gábor Jászai Mari-díjas színművész, szinkronszínész, az M5 kulturális csatorna műsorvezetője kelti életre.
Maszat Marci egy hároméves, óvoda előtt álló kisfiú, aki a Piskóta utca egyik kertes házában él Alfonz bácsival és Esztella nénivel. Nagy, szőke, bozontos haja, barna szeme van, kifogyhatatlan energiájú gyerek, olykor szuperhősnek képzeli magát. Elég egy kendő a hátára, és képzeletben máris a világ megmentőjeként repül egyik kalandból a másikba. A „Maszat” becenév sem véletlen: Marci arról híres, hogy mindent kipróbál, és közben gyakran alaposan össze is maszatolja magát és a környezetét. Legyen szó mézről a padlón, lekvárról az asztalon vagy éppen egy a lakásban épített hóemberről, számára az egész világ egy hatalmas játszótér. Kíváncsisága és csibészsége sok kihívás elé állítja családját, akik türelemmel és szeretettel segítik őt eligazodni a világ szabályai között, a hallgatók pedig epizódról epizódra követhetik, hogyan tanul és fejlődik a kisfiú.

A Maszat Marci epizódjai május 4-től hétköznap reggelente 7:30-tól hallhatók, ismétlésük pedig 9:30-tól követhető a Csukás Meserádióban, így a reggeli készülődés kísérői lehetnek. A hallgatók már április 30-án ízelítőt kaphattak a sorozatból: ekkor hangzott el Reggeli készülődés címmel a bevezető esti mese, Csőre Gábor előadásában, Fecske László tollából.
A rádió kínálatában továbbra is megtalálhatók a már jól ismert és kedvelt sorozatok is: jelenleg is fut Csukás István utolsó műve, a Süsüke világot lát című hangjáték-sorozat, amely minden este 19 órától várja a gyerekeket.
A tavaszi szünet idején bemutatkozott Mozgásmesék című, Roatis Andrea tolmácsolásában készült sorozat pedig újrahallgatható a Csukás Meserádió Spotify-csatornáján, de az M2 Mesetévé YouTube-csatornáján is elérhető. 

Csukás Meserádió – Rádió egyfejűeknek – elérhető a www.csukasmeseradio.hu oldalon, illetve az iOS és Google Play áruházból letölthető applikáción keresztül is.
 

Kalandozás a Mesepostán

Így tanulnak játékosan a gyerekek

Miért izgalmas egy kisgyerek számára a posta világa? A kézzel írt levelek titka, a borítékok díszítése, a bélyegek felragasztása és a várakozás izgalma mind-mind olyan élmény, amely játékosan fejleszti a képzeletet és a kreativitást. A Magyar Posta mesehősöket felvonultató bélyegsorozata még közelebb hozza ezt a világot a gyerekekhez. Erre az élményre épít a Meseposta program, amelyben a mesék és a hagyományos levélírás találkozik.

A Meseposta különleges, élményalapú program, ahol a gyerekek aktív résztvevőként kapcsolódhatnak be a történésekbe. A kisebbek postás egyenruhába bújhatnak, levelet készíthetnek, bélyegezhetnek, sőt, kézbesíthetnek is. A játék során megértik, hogyan jut el egy levél a feladótól a címzettig, és miért fontos a pontos címzés. 
Legutóbb a Fővárosi Állat- és Növénykertben megrendezett NOE Családi napon találkozhattak a családok a Mesepostával, ahol a gyerekek izgatottan próbálták ki, milyen is postásnak lenni, bélyegzőket használni, levelet címezni, bélyeget felragasztani, miközben nagy lelkesedéssel fedezték fel a mesehősökkel díszített bélyegek világát. A Mesepostán folyamatos volt a nyüzsgés, kicsik és nagyobbak egyaránt örömmel kapcsolódtak be a programba, míg a szülők kíváncsian szemlélték, sokszor segítették is a gyerekeket a feladatok megoldásában. A foglalkozás varázsát az adja, hogy a gyerekek a játékeszközökön színes magyar bélyegkiadásokkal találkozhatnak.
A nagyobbak számára a Meseposta további felfedezni valókat kínál. Játékos kvízek és interaktív bemutatók segítségével ismerhetik meg a posta történetét, működését és szolgáltatásait. Megtanulhatják, hogyan kell helyesen címezni, milyen nyomtatványokat használnak a postán, és bepillantást nyernek a bélyeggyűjtés világába is. A résztvevők megtanulhatják, miért érdekesek még ma is a bélyegek, miért érdemes ma is gyűjteni őket. Mindeközben fejlődik a gyerekek kommunikációs készsége és kreativitása. A kreatív feladatok – például saját bélyeg tervezése – különösen fejlesztik a fantáziát és az önkifejezést.
A Meseposta több, mint egy gyerekprogram, mivel felnőttek számára is kínál logikai feladványokat. Egy-egy képeslap közös elkészítése vagy játékos feladat során az egész család minőségi időt tölthet együtt. A Meseposta nagy előnye, hogy nem helyhez kötött, és igény szerint óvodákba, iskolákba, rendezvényekre is kitelepül. Találkozhattok velünk családi napokon, városi fesztiválokon vagy nyári táborokban is. Így a gyerekek saját közegükben élhetik át ezt a mesés élményt, amely egyszerre szórakoztat és fejleszt is.

A Meseposta a következő hónapokban számos nyilvános eseményen várja a gyerekeket és a családokat. További információ a programról a Magyar Posta honlapján érhető el: https://www.posta.hu/meseposta 

Molnár Márta
 

A bölcs tölgyfa

Írta: Bruzsa Dorottya (9 éves)

Sűrű erdő közepén egy faházikó mellett állt egy öreg tölgyfa. Az évek során sok dolgot megfigyelt maga körül: a kismadarak csipogását, a bagoly huhogását, a nyulak nevetését, a mókusok ugrándozását és még sorolhatnám napestig. Az állatok sokszor a bölcs tölgyfához fordultak tanácsért, vagy ha valamiben nem értettek egyet.

Egy téli reggelen ez erdő összes lakója nagy zajra lett figyelmes. Ijedten szaladtak a tisztásra az öreg fához segítségért. Az öreg tölgy azonban tanácstalan volt, még sose hallott efféle hangot. Ahogy tanakodtak, a szarvas bátran előlépett:

– Én kimegyek az erdő szélére és megnézem, mi ez az éktelen robaj.

Az állatok helyeseltek, de azért féltették a szarvast, nehogy baja essen.

– Én is veled tartok! – szólt az erős medve.

Így hát ketten indultak útnak.

Óvatosan lépkedtek a hóban a hang forrásáig. Egyszer csak három alakot pillantottak meg, kezükben nagy fűrésszel. A két állat riadtan szaladt vissza a többiekhez.

– Embereket láttunk, kezükben hatalmas fűrészek, amikkel sorra vágják ki az erdőszéli fákat – szólt a medve.

– Mégis van egy ötletem! – kiáltott fel hirtelen az öreg fa. – Mikor a favágók alszanak, minden állat odasereglik az erdészházhoz és torkuk szakadtából harsogni kezdenek. Attól majd biztosan megijednek és az erdő közelébe se fognak merészkedni.

Úgy is tettek, ahogy a tölgyfa mondta. Amikor leszállt az éjszaka, odamentek az erdészházhoz és elkezdtek ijesztő hangokat kiadni.

A favágók riadtan keltek fel.

– Ti is halljátok ezt a hangot? – szólt az egyik.

– Mi lehet ez? – néztek egymásra rémülten.

Az állatok egyre hangosabbak lettek.

– Meneküljünk! – a favágók felkapták fejszéiket is szaladtak, amerre láttak.

Többet nem is merészkedtek erre a vidékre.

Az állatok hálásan megköszönték a tölgyfa segítségét és boldogan éltek tovább a békés erdő mélyén.

Gólyamese 

Írta: Rózsásné Gubányi Andrea

Kiterjesztette szárnyait és elrepült a közeli háztetőre. Onnan nézett körbe, közben az útra gondolt. Nemsokára el kell hagynia szeretett helyét, ahol született, ahol növekedett, ahol az első szárnypróbálgatásai voltak. Látta a közeli patakot, ahonnan anyja, apja a finom falatokat hozta. Később már ő is vadászgatott a környéken. Annyira a szívéhez nőtt ez a hely, és most itt kell hagynia. Anyja sokat mesélt az útról, a távoli országról: 
–    Csak repülünk és repülünk – emlegette. 
–    Nem fáradunk el? – kérdezte egyszer a kicsi gólya. 
–    Nem, mert a légáramlatok segítenek, csak kiterjesztjük a szárnyainkat és a légáramlatok visznek előre. 
–    Gyönyörű, majd meglátod. – bíztatta az anyja – Nagy földeket látunk majd magunk alatt, meg utakat, hegyeket, látjuk messziről a tengert is. Este leszállunk megpihenni, aztán folytatjuk az utat.
A kis gólya elmerengett, akkor még el sem tudta képzelni, de azért kíváncsi lett. 
És most, hogy közeleg az utazás, mintha mégis tartana tőle. Maga sem tudja, miért. Annyira jó itt, a kedvenc fészek, amit anyja és apja oly nagy szeretettel készítgetett. 
A falubeliek minden nap nézték, mikor érkeznek. Nevet is adtak nekik: Sára és Surri. Tavasszal apja, Surri jött először, csak úgy besurrant a faluba, még hideg volt. Elkezdte rendezgetni a fészket. Kidobálta a rossz ágakat és gyűjtött másikat helyettük, meg leveleket, puha mohát. Majd egy hét múlva megjött az anyja is. Már ketten készítgették az utódok helyét. Belekerültek a tojások és anyja nagy gonddal melengette, forgatgatta, hogy szépen, egyenletesen melegen tartsa. 
–    Eljött a nagy nap, amikor megmozdult a tojás és te kibújtál belőle. – mondta neki – Annyira boldog voltam. Csak hordtuk-hordtuk az ennivalót és te vég nélkül etted. Egy hét eltelt és kibújt a testvéred is. Nagyon örültünk. Már négyen ültünk a fészekben, és mi néztük, hogy gyarapodtok napról napra.
Jöttek nagy viharok, fújt a szél, vert az eső, de a jó szülők testükkel védték a kicsiket, nehogy bajuk essen. Majd jött a meleg, a hőség, akkor szárnyaikkal próbáltak árnyékot adni nekik. Növekedtek, gyarapodtak, majd elérkezett az első kirepülés ideje. A kis gólya félve állt a fészek szélén. Anyja bíztatta, ő kiterjesztette a szárnyait és először életében repült. Mámorító érzés volt, de hamar elfáradt. Leszállt a közeli villanyoszlopra megpihenni. Apja melléje szállt, majd rövid pihenő után visszatértek a fészekre. 
Ezt még sok repülés követte, egyre hosszabbak és egyre ügyesebben. És most eljött a nagy út, amire oly sokat gyakoroltak. Ősz van, és egyre többen, csapatokba verődve gyülekeznek, táplálkoznak, most még van miből. 
–    De hamarosan eljön az az idő, amikor már nem lesz elég élelem. Azért kell elvonulnunk messze délre, ahol bőven akad majd finom falat – meséli az apja. 
A rét közepén egyre többen gyülekeznek. Már learatták a búzát, de a szomszédos földeken még ott leng a kukorica. A gólyacsalád közben csipegeti a bogarakat, a közeli patakból kisebb halak, békák kerülnek a bendőjükbe. 
–    Indulnunk kell! – adta ki a jelzést a rangidős gólya. Lassan felemelkednek, csapatba rendeződve, hogy segítsék egymást a repülésben. 
A gyerekek a rét mellett állva figyelik a gólyák gyülekezését és indulását. 
–    Most mennek el! – kiált fel egy kisfiú, majd mindenki odasereglik. Nagy szárnyverdesés, kelepelés, majd emelkedés a magasba, és elindul a nagy csapat.
–    Isten veled, Sára, jó utat, Surri! – integetnek a gyerekek – Jövőre visszavárunk! 
Még hallotta a gyerekek hangját, de amikor magasba emelkedve csatlakozott a többiekhez, kiabálásukat elmosta a szél hangja. Ha eljön az ideje, biztosan visszatérek – gondolta –, majd átadta magát a repülés örömének. 
 

A Nap lázadása

Írta: Varga Tímea

A Hold már harmadik reggel hiába költögette a Napot. Az morcosan magára húzta a paplant, és azt mondta: „Annyira unom már, hogy minden nap én adom a fényt. Belefáradtam. Pihenésre van szükségem. Jó lenne, ha végre egyszer valaki nekem adna fényt. Különben is, fáj a torkom. Főznél nekem egy mézes kamillateát? A konyhában a polcon mindent megtalálsz hozzá." 
Mit volt mit tenni, a Hold kiment a konyhába, elkészítette a finom mézes kamillateát, és amikor bevitte, egyúttal gondosan be is takargatta a Napot, de úgy ám, hogy a paplan rózsaszín fele legyen felül, hogy az egész éjszakai sötétség után legalább egy kis hajnali derengés jusson az embereknek...
Amikor végzett, halvány sugarával minden nyitott ablakon bekukucskált és a földkerekségen mindenkinek elújságolta, hogy a Nap fáradt, beteg, fájós torokkal az ágyat nyomja, és arra van szüksége, hogy most ő kapjon fényt másoktól. Amikor ezt meghallották az emberek, állatok, fák, bokrok és virágok, sőt, még a kövek is, mind összedugták a fejüket és elkezdtek tanakodni, mi tévők legyenek, honnan kerítsenek fényt a fáradt és beteg Napnak. És ahogy tanakodtak, egyre többeknek támadt valami jó ötlete. A férfiak asszonyaik mosolyából gyűjtöttek fényt, az anyák pedig gyermekeik kacajából. A gyerekek a tó tükréről és a harmatcseppekből, a kutyák a macskák szemvillanásából. A virágok a hóvirág és a margaréta fehérségéből kértek kölcsön, a méhek a mézük csillogását adták oda. A rókák és a farkasok a szőrük fényét nyalábolták össze, a szentjánosbogarak pedig éjszakai fénypöttyeiket. Mindenki össze tudott szedni valamennyi fényt, még a sötétséghez szokott vakond is, aki földi üregében él. Sőt, a kövek is elzarándokoltak csillogóbb rokonaikhoz, a hegyikristályhoz, rubinthoz, smaragdhoz, kértek és kaptak is tőlük egy kis ajándék fényt, mert a Föld minden lakója vágyott a Nap jóságos, melengető sugarai után. Amikor végre együtt volt a sok-sok fény, amit a Napnak gyűjtöttek, olyan világosság támadt, hogy alig vették észre a Telihold érkezését. Csak ezüstösen csilingelő hangjára figyeltek föl:
– Ezt a sok fényt mind a fáradt és beteg Napnak gyűjtöttétek? – kérdezte.
– Igen – hangzott a felelet innen is, onnan is.
A Hold ekkor mosolyogva batyuba kötötte a sok fényt, vállára vette és fölsiklott a sötét égboltra. A Föld lakói csodálkozva néztek utána. A Hold ugyanis oly erősen világított az összegyűjtött sugaraktól, mintha ő maga lett volna a Nap. Az emberek, állatok, fák, bokrok, virágok és kövek ámulattal néztek először a hatalmas fényességre, majd egymásra. Nem is gondolták, hogy idelent a földön, saját otthonaikban, saját kertjükben ennyi fény van. Már éppen elkezdtek ujjongani, muzsikálni és táncolni, amikor a Hold a fényes terhével együtt egyszer csak egy szempillantás alatt eltűnt az égboltról. A Föld lakói abbahagyták az épp’ elkezdett viháncolást, mozdulatlanná merevedtek és elnémultak. Senki sem tudta, mi történt, de hamarosan kiderült: 
– Haha! Azt hittétek, meggyógyíthatjátok fénysugaraitokkal a Napot? Épp táncolni és viháncolni kezdtetek? Hát nem! Nem fogtok táncolni, nem fogtok viháncolni, és nem fogjátok meggyógyítani a Napot! Láthatjátok, hatalmasabb vagyok, mint apránként összerakott fénysugaraitok. Én vagyok az Áthatolhatatlan Végeláthatatlan Sötét Felhő. Eltakarom előletek a Holdat és eltakarom előletek a Napot is, aki különben már lassan nélkületek is meggyógyul. Azért, mert barátotok, a Hold, agyonitatta kamillateával. De amíg itt vagyok, nem tud benneteket melegíteni, nem tud nektek világítani. 
Az emberek, állatok, fák, bokrok és virágok, sőt, a kövek is búsan lehajtották a fejüket, és pityeregve hazamentek. Az Áthatolhatatlan Végeláthatatlan Sötét Felhő pedig elégedetten dörzsölte össze a tenyerét. Napokig eltakarta a Napot és a Holdat, és az emberek szomorúan tették a dolgukat. 
Egyszer aztán hatalmas csattanásra lettek figyelmesek. Egy hatalmas fenyőfába belecsapott a villám. A fa reccsenve ketté tört, mégsem figyelt rá senki. Mert a Villám egy pillanatra bevilágította a földet, és azt kiáltotta: 
– Elég!
És amikor újra sötétbe borult a világ, akkor már látszott, hogy az Áthatolhatatlan Végeláthatatlan Sötét Felhő is ketté tört. És ekkor haragos csata kezdődött a Villám és a felhő közt, és az Áthatolhatatlan Végeláthatatlan Sötét Felhő hamarosan összetöredezve, darabokban hevert szerteszét a kristálytiszta égbolton.
Míg a küzdelem tartott az áthatolhatatlannak és végeláthatatlannak hitt Sötét Felhővel, a Hold kitartóan sétált a felhő mögött a Nap háza felé. Ő jól látta a Napot. Minket, embereket nem látott, de tudta, hogy várjuk a Nap gyógyulását és melegítő sugarait. Ahogy közeledett, már messziről látta, hogy a Nap kicsit jobban van, mert kint könyökölt a muskátlis ablakában. De amikor meglátta a Holdat fényes batyujával a vállán, gyorsan visszahúzódott a szobájába, bebújt a takaró alá, úgy várta örömtől könnyes szemmel, kipirosodott arccal a Föld lakóinak ajándékát, a Föld sugarait. Amikor a Hold belépett, újra kért tőle egy bögre kamillateát, az utolsót. És amíg a Hold a konyhában serénykedett, addig ő gyönyörködött a fénynyalábokban, amiket a Föld lakói küldtek neki. Megpróbálta összeszámolni, de bizony, nem sikerült, mert sokan voltak, és mert virgonckodtak. Végül kosarakba szortírozta őket, minden szobába tett belőlük, és ahányszor rájuk nézett, felderült az arca. Hálája jeléül kertjének virágaiból szivárványhidat épített, hogy azon a Hold kényelmesen hazaszánkázhasson. Végezetül pedig megüzente a Föld lakóinak, hogy ezután mindig, minden nap felkel, és még ha beteg is, legalább egy kis fényt és egy kis meleget ad nekik. Így is történt. Azóta minden nap ránk kukucskál a Nap, hogy nekünk is legyen kedvünk fölkelni. Néha küzd az áthatolhatatlannak és végeláthatatlannak hitt sötét felhőkkel, de végül mindig győz.
 

Tökfilkó

Írta: Varga Tímea

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy legény, úgy hívták, hogy Tökfilkó. Azért volt ilyen furcsa neve, mert bizony egy kicsit kolontos volt, azaz butuska, aki nem mindig jött rá, mit kellene tennie, így néha pórul járt. Viszont nagyon kedves fiú volt, folyton mókázott, mindenkit megnevettetett maga körül, kedves volt és segítőkész, így mindenki szerette, de sajnálták is, hisz’ olykor pórul járt, mivel kolontos volt. 
Történt egyszer, egy gyönyörű téli napon, amikor szikrázott a hó a napsütésben, hogy Tökfilkó elindult sétálni. Vonzotta a friss, hűvös levegő, a lába alatt ropogó hó és a táj csendessége. Amint ment, mendegélt, sőt, ugrabugrált is a hóban, egyszer csak meglátott a távolban egy gyönyörű dombot, amit épp’ megsütött a nap, így vakítóan világítottak hófehér lankái. Elhatározta, hogy oda még ma mindenképpen eljut. Egész délelőtt gyalogolt a hóesésben, és amikor már ott volt a dombon, a havas-zúzmarás erdőszélen, megpillantott egy hófehér ruhás, aranyhajú gyönyörű lánykát. Tökfilkó megállt és csodálkozva kérdezte:
–    Ki vagy te? 
–    Én vagyok ennek az erdőnek a gazdája. Ha belépsz és megismered, engem ismersz meg. A benne levő források az én ötleteimből, a benne levő tavak, az én könnyeimből születtek. A fák kusza ágai az én kuszaságaim, a tisztásai pedig az én békességem. Minden szépség, amit benne találsz, én vagyok, és minden csúfság is én vagyok – válaszolta az aranyhajú, fehérruhás lány.
–    Csúfság? Nohiszen, azt nem sokat látok benned – szólt vidáman Tökfilkó.
–    Pedig bennem is vannak, ha bemész, majd meglátod.
–    Bemehetek? – kérdezte megilletődötten Tökfilkó.
–    Hát persze – hangzott a kristálytiszta válasz, melyet a fákon csüngő zúzmarák csilingelése is megerősített. – Lépj csak be bátran!
Tökfilkó vidáman belépett, sőt, nem egyszerűen belépett, hanem egyenesen bebukfencezett. Jó volt neki bukfencezni a puha hóban, és örült, hogy bebocsátást nyert ebbe a különös erdőbe.
A fák mosolyogva fogadták, és a köztük bujkáló szellő megcirógatta Tökfilkó kipirult arcát. A szellő ugyanis az aranyhajú lány öröme volt. Igen megtetszett neki Tökfilkó vidámsága, kedvessége, sőt, még a kócos haja és a bukfence is. Arra gondolt, aki ilyen örömmel tud bukfencezni a hóban, az csak jó ember lehet. Örült, hogy a fiú kíváncsi az erdejére, ezért utána settenkedett, hogy meglesse, hogy’ tetszik neki. Halkan kuncogott, amikor látta, hogy megbotlik egy kiálló ágban, hisz’ tudta, hogy a nagy hóban nem ütheti meg magát. 
Tökfilkó, ahogy ment mendegélt, elért egy csillogó vizű tóhoz. Kíváncsian belemártotta kezét, és meglepetten érezte, hogy a vize meleg. – Hát persze, hisz az aranyhajú lány könnyei – jutott eszébe –. A könnyek pedig forrók. Körülnézett, nem látja-e valaki, majd miután meggyőződött róla, hogy senki sincs a környéken, még egy árva cinege sem, gyorsan ledobta a ruháit és megfürdött a melegvízű tóban. Kellemesen simogatta a bársonyos langyos víz, bár, kicsit elszomorodott, lelkében megérezte a szomorúságot, a lány szomorúságát, amiből a gyönyörű tó keletkezett. Gyorsan kimászott, elbúcsúzott a tóban élő színes halacskáktól, amelyek a lány könnyek mögötti mosolyaiból születtek, majd felkapta ruháit, és kíváncsiságtól hajtva tovább sietett. Közben az aranyhajú fehérruhás lány, az erdő gazdája, óvatosan követte. Örült, amikor látta a fiú önfeledt lubickolását a tóban, és tetszett neki, hogy megbarátkozott a színes halacskákkal is. 
Tökfilkó ment, mendegélt és elérkezett egy gyönyörű tisztáshoz. A tisztás tele volt virágokkal, amelyek az aranyhajú lány szépségéből és kedvességéből fakadtak, ám most hó és zúzmara takarta őket. De a rét így is hívogató volt. Hatalmas fényesség uralkodott benne, és ahogy Tökfilkó felnézett az égre, látta, hogy a nap szivárványszínű sugarakkal süt le a zúzmarás-virágos rétre. A színes sugarak sorban érkeztek: először a vörös, ami a nyári pipacsra emlékeztette. Ez volt a lány zavartan piros arca. Zavarában ugyanis mindig elpirult, ha meg kellett szólalnia. Utána érkezett a narancsszín, amely Tökfilkót a konyhaasztalon várakozó narancsra emlékeztette és az aranyhajú lány szeretetéből fakadt. Nyomában szorosan a sárga jött, a napsütés, a búzakalász és a kikerics színe. Ez az aranyhajú lány irigységéből fakadt. Irigyelte a szomszéd dombok szomszéd lányait, akikről azt gondolta, hogy boldogabbak, mint ő. De ezt Tökfilkó, szerencsére, nem tudta. A sárga után érkezett a zöld, a tavaszi füves rét színe, ami a lány reménységéből született. Őt követte a kék, ami Tökfilkót a határtalan égboltra és a határtalan tengerre emlékeztette, és a lány határtalan kedvességéből született, és utoljára érkezett az ibolyaszín, amely, mint a neve is mutatja, olyan volt, mint tavasszal a fű közt megbújó ibolya, és a lány jóságából született. Tökfilkó, mikor felfedezte a napsütés eme színkavalkádját, úgy gondolta, itt feltétlenül meg kell pihennie. Letelepedett egy hólepte, kicsi fatönkre, arcát a napfénybe tartotta, és átadta magát langyos melegének, azaz maga sem tudta, de az aranyhajú lánynak. Aki messziről nézte őt, és ujjongva látta, hogy Tökfilkó jól érzi magát nála. Aztán a lány kisvártatva odalépett a fiúhoz, a hó alól csendben kikotort egy puha levelet, ami talán épp’ ibolyalevél volt, két tenyere közt megmelengette, és óvatosan, hogy fel ne ébressze az időközben álomba szenderült Tökfilkót, orrára illesztette a levelet, hogy a nap meg ne égesse. 
Amikor a fiú felébredt, csodálkozva söpörte le orráról a levelet, majd fölállt, nagyot nyújtózott, még egyszer belenézett a szivárványsugarakba, majd bukfencezett és cigánykerekezett, hogy egészen széttúrta a szép rét sima hótakaróját. Kicsit morgott is a fázós rét, de aztán hamar megnyugodott, mert meglátta a közeledő hófelhőt, tudta, nemsokára újra esni fog, újra lesz rajta szép sima, lágyan ölelő hótakaró. Tökfilkó pedig dudorászva tovább sétált. 
Egyszer csak elérkezett egy útkereszteződéshez. Tétovázott, merre menjen tovább. Ahogy kíváncsian jobbra nézett, azt látta, ott már nem csillog az erdő, hanem sötét homályba borul. Megborzongott, arra gondolt, talán arrafelé lehetnek a lány csúfságai, amelyekről az erdőszélen beszélt. Arra nem volt kedve menni, inkább balra indult a csillogás felé. Jól is tette, legalábbis ő úgy gondolta, és az aranyhajú lány se bánta. Ugyanis nemsokára kristálytiszta forrásokra bukkant. Nem is egyre, hanem éppen hét forrásra. Emlékezett rá, hogy a források a lány ötleteiből fakadtak. Tetszettek neki, ivott a vizükből. Mindnek picit más íze volt. Az egyik kicsit elbódította, attól a táj kicsit világosabbnak tűnt. A másiktól könnyebbekké váltak a léptei. A harmadiktól melege lett, le kellett vetnie a kabátját. A negyediktől nem tudta abbahagyni a mosolygást, az ötödiktől szamócaszemeket talált a hó alatt, amelyekkel elverte éhét, a hatodiktól kissé bánatos lett, a hetediktől pedig táncra perdült. De ezt már az aranyhajú lány sem nézhette tétlenül, előbújt a közeli fa mögül, odabújt a táncoló Tökfilkó karjai közé, és együtt táncoltak, míg csak bírtak, míg csak alkonyodni nem kezdett. Akkor a lány hirtelen eltűnt, és Tökfilkó újra egyedül folytatta útját a varázserdőben. Hamarosan egy kunyhóhoz ért, aminek igen megörült, mert kezdett már besötétedni, a gyomra is korgott, a nap se melegítette már, így hát illedelmesen halkan bekopogott. Aki pedig az ajtót kinyitotta, nem volt más, mint az aranyhajú lány. Most hófehér gyapjúkendő volt a vállán és öröm csillogott szemében, ahogyan Tökfilkóra pillantott. Kedvesen beinvitálta:
–    Kerülj beljebb! Sütöttem neked friss cipót, van hozzá finom tökmagolaj, abba mártogathatod, utána lesz meleg almás és diós rétes és finom bor. 
A fiú örömmel asztalhoz ült, a kályha közelébe, és evett-ivott jó kedvvel. Közben vicceket mesélt, az aranyhajú lány meg nagyokat nevetett. Kerek szemmel nézte a jóízűen falatozó fiút, örömmel hallgatta jobb és rosszabb vicceit. Gyönyörűnek látta kerek fejét, göndör-kócos haját, simogatónak érezte öblös-mély hangját. A vacsora végére azon kapta magát, hogy fülig szerelmes Tökfilkóba. Aki azonban ezt nem vette észre, vagy csak nem akarta észrevenni. Ki tudja… Az biztos, úgy elfáradt, hogy ott az asztalnál elnyomta az álom. 
Másnap kora reggel az aranyhajú lány kiment a kunyhó elé, megmosdott a hűvös hóban, ettől bőre felfrissült és kipirult, majd szépen felöltözött, felvette anyjától örökölt menyasszonyi ruháját. Hogy kicsit siettesse Tökfilkó ébredését, rántottát sütött, kávét főzött, és az illatok, ahogy remélte, valóban fölébresztették a fiút. 
Tökfilkó jóízűen megreggelizett, de bizony, nem vette észre, hogy az aranyhajú lány menyasszonyi ruhában van, nem vette észre vágyakozó pillantását. Így megköszönte az előző napi vacsorát, az éjszakai szállást, a mai reggelit és elindult hazafelé. Sietett, mert arra gondolt, anyja meg fogja szidni, hogy ilyen hosszú időre elmaradt otthonról. 
Az aranyhajú lány utána szólt: 
–    Megmártóztál könnytavamban, napoztál sugaraimban. Megismerted titkos ösvényeimet. Jóízűen ettél a cipómból, tökmagolajba mártogatva. Ettél a rétesemből, ittál a boromból. Nálam aludtál. Együtt álmodtunk. Felvettem anyámtól örökölt menyasszonyi ruhámat, mert azt hittem, velem maradsz. Mégis elhagysz?
De a kolontos fiú ebből már semmit sem hallott. Gondolatai messzire jártak.
Nem ez volt az első eset, hogy veszni hagyta szerencséjét, nem is ez lesz az utolsó.
Az aranyhajú leány pedig csalódottan leroskadt egy hólepte fatönkre, fejét kezébe temette, és erdejében nemsokára új, szikrázó tavak születtek langyos vízzel, színes halacskákkal. 

A NOE könyveinek különleges világa

Csaknem tíz éve indítottuk útjára szépirodalmi pályázatsorozatunkat, amelyre olyan mesék és történetek íródtak, amelyek nem íróasztalok mellett, hanem gyerekszobákban, konyhaasztaloknál, hosszú autóutakon és esti összebújások közben születtek. Az évek során kiadott gyűjtemények olyan történetekből álltak össze, amelyeket családok éltek át, meséltek tovább, vagy a szülők gyermekeiknek találtak ki egy-egy lefekvés előtt.
A Nagycsaládosok Országos Egyesülete által kiadott kötetek a családi élet örömeit, küzdelmeit és csodáit mutatják be. A Nagycsaládos lettem (2017), a Mindent köszönök – Élettörténetek az örökbefogadásról (2019), a Küzdelem a gyermekért – Élettörténetek a meddőségről (2020), valamint az Amit megtudtam a családomról – Családtörténetek vírushelyzetben (2021) mind azt bizonyítják, hogy a legfontosabb történetek sokszor ott születnek, ahol az élet igazán zajlik: a családban.
Különleges helyet foglal el a sorozatban a két mesekötet: a Nagycsaládosok meséi (2022) és a Nagycsaládosok meséi 2. (2023). A családok saját történeteiben ott van a humor, a fantázia, a játékosság, de a szülők világlátása, értékrendje és szeretete is. Talán ez teszi Egyesületünk kiadványait igazán különlegessé. Nem egyszerűen meséket olvashatunk bennük, hanem bepillanthatunk abba, hogyan gondolkodnak a szülők a világról, mit szeretnének átadni gyermekeiknek, és milyen jövőt álmodnak nekik. 
A kötetekből később megszületett az Esszencia (2023) című válogatás, amelybe a korábbi könyvek legemlékezetesebb írásait válogattuk össze. Ez egyfajta lenyomata annak, hogy a NOE közössége nemcsak együtt él, dolgozik és ünnepel, hanem történeteket őriz és ad tovább. Olyan nagycsaládos történeteket, amelyekből mások is erőt, vigaszt, vagy éppen egy jó esti mesét meríthetnek.

Amennyiben valamelyik szépirodalmi kötetünk felkeltette érdeklődésedet, írj nekünk a noe@noe.hu címre!
 

Gödöllői Királyi Kastély 

A Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) a Nagycsaládosok Országos Egyesületével (NOE) együttműködve azt a célt tűzte maga elé, hogy múltunk és nemzeti emlékezetünk jelentős helyszínei családok számára is minél könnyebben elérhetők legyenek. Jelenleg 89 nemzeti és történelmi emlékhelyünk van, amelyeket ezúton is ajánlunk a nagycsaládosok figyelmébe.  

Budapestről busszal, vonattal és HÉV-vel is könnyen elérhető, a fővárostól mindössze 25 kilométerre fekszik Gödöllő, ahol mesés kastély várja a családokat.
A közel 300 éves Gödöllői Királyi Kastély idén ünnepli a megnyitása 30. évfordulóját. Története a 18. századra nyúlik vissza, amikor a tekintélyes magyar főúr, Grassalkovich I. Antal megbízásából elkezdték építeni a kastélyt. Jelentősége nemcsak abban áll, hogy a barokk kastélyépítészet mintája, hanem abban is, hogy koronázási ajándék lett: a gödöllői kastélyt 1867-ben I. Ferenc József és Erzsébet királyné, Sissi kapta ajándékba. A történelem nem kímélte az épületet, a második világháborúban a berendezését ugyanis szovjet katonák pusztították el, aztán szociális otthonként működött. 
Ma a kiállítás a kastély régi pompáját idézi fel, a gyerekeket pedig herceg Egérváry Elemérrel várják.

Egérváry Elemér többkötetes naplója humoros mesébe „csomagolva”, észrevétlenül közvetít ismereteket a kastélyról, és sikerrel alakít ki vonzódást, pozitív kötődést mind a kastély, mind a történelem iránt. A mesekönyv története a múzeumpedagógiai programban is helyet kapott: a játékos, tallérgyűjtős Elemér-túra rendkívül titkos útvonalon halad, a gyerekekkel a padlásszinttől a pincéig járják végig a mese fontosabb helyszíneit, hogy kiérdemeljék a herceg által szignált oklevelet.
Az állandó kiállítást végigjárva a család minden tagja talál érdekes dolgokat: vannak titkokat rejtő „egérlyukak” (az egérleső meselyukak olyan interaktív foglalkoztató pontok, ahol egeres dobozokban rejtvények találhatók), Mária Valéria főhercegnő egykori lakosztályában a legkisebbeket pedig játszósarok is várja meseszőnyeggel, hintalóval, építőkockákkal, mesekönyvekkel.

Arra is van lehetőség, hogy a gyerekek, vagy akár az egész család korabeli viselet segítségével beleélje magát a 19. századi nemesek mindennapjaiba, így átérezheti, milyen lehetett a szép, színes, elegáns ruhákban pompázni. Fotók készítéséhez a kastélyban nosztalgiafotó műterem is rendelkezésre áll, azonban igény esetén ezt előre kell egyeztetni a honlapon megadott elérhetőségen. 
Mindenképpen hagyjunk időt a parkban megteendő sétára is, hiszen van madárbarát és mezítlábas ösvény, a kastély parkja ráadásul természetvédelmi terület, jellegzetes növényekkel. A Parkmesék felfedező csomaggal egy nyolcállomásos túrát járhatunk végig azzal a reménnyel, hogy a végére az egész család szakértője lesz az itt megismert növényeknek. 
Minden családnak jó szívvel ajánljuk a Gödöllői Királyi Kastély történelmi emlékhelyet, innen garantáltan mindenki maradandó élményekkel gazdagodva fog hazatérni!

Péterfi Eszter

Legyen élmény a közös mesélés

A közös meseolvasás nemcsak meghitt családi esemény, hanem a gyerekek érzelmi és nyelvi fejlődésének egyik legfontosabb alapja is. Egy jól elmesélt történet fejleszti a fantáziát, gazdagítja a szókincset, segít az érzelmek megértésében, miközben közelebb hozza egymáshoz a gyerekeket és a felnőtteket. Ajánlónkban olyan könyveket gyűjtöttünk össze, amelyek nemcsak szórakoztatnak, hanem el is gondolkodtatnak, és hosszú időre beszippantják a gyerekeket.

Czipri Andrea: A mesélő szeretet

Ez a különleges mesekönyv 14 erdei állattal elmesélt történeten keresztül kelti életre Pál apostol szeretethimnuszának gondolatait. A kedves szereplők – Őz Katika, Róka Peti, Sün Marika és társaik – játékos kalandjai a szeretet mélyebb, örök igazságait közvetítik. A mesék nemcsak szórakoztatnak, hanem konkrét élethelyzetekben mutatják meg a türelem, a jóság, a megbocsátás és az önzetlenség mindennapi működését, segítve a gyerekeket érzelmi világuk és kapcsolataik megértésében.
 

Jules Howard: Rokonszenves rovarok

A Rokonszenves rovarok első ránézésre játékos, színes lapozgató, de valójában szellemes és meglepően informatív ismeretterjesztő kötet is, amely új szemszögből mutatja be a rovarok világát. A humor végig jelen van: a rovarok „megszólalnak”, saját hasznosságuk mellett érvelnek, miközben elképesztő tények derülnek ki róluk. A könyv játékosan tanít a beporzás, a lebontás és az ökoszisztéma egyensúlyának fontosságára. A látványos illusztrációk és a könnyed stílus miatt a gyerekek észrevétlenül tudással gazdagodnak.

Ben Hoare: Fantasztikus madarak

A Fantasztikus madarak látványos, nagyalakú, élfestett kötet, amely több mint kilencven madárfajt mutat be a világ minden tájáról. A könyv már kézbe véve is élményt nyújt: gazdag illusztrációi kiemelik a tollazat finomságait, a színek játékát és a madarak mozdulatainak szépségét. Lapozgatása inkább felfedezés, mint olvasás: minden oldalon új forma, új szín, új világ tárul elénk. A rövid leírások és a különleges ábrázolásmód együtt egy lassabb, elmélyültebb nézelődésre késztetnek, így a gyerekek elmerülhetnek a természet sokféleségében.

Hiro Kamigaki: Pierre, a labirintusnyomozó – A vörös piramis titka

Ez egy különleges böngészőkönyv, amelyben a gyerekek maguk is nyomozás részeseivé válnak. Pierre és társa, Carmen ezúttal a Labirintusvölgyből ellopni készülő Mr. X nyomába erednek, hogy megmentsék a titokzatos Labirintuspiramist. A történet különböző, aprólékosan megrajzolt helyszíneken, óriási labirintusokon, zsúfolt városrészeken, rejtett átjárókon és trükkös útvonalakon vezet végig. A tárgykeresők, rejtvények és vizuális kihívások miatt minden oldal hosszú böngészésre késztet, így a könyv közös családi játékként is remekül működik.

Janikovszky Éva: Velem mindig történik valami

A könyv ma is ugyanolyan pontosan és humorosan beszél a gyerek-szülő kapcsolatról, mint az első megjelenésekor. A kisfiú szemszögéből elmesélt monológok egyszerre mulatságosak és elgondolkodtatók is: a gyermeki logika kegyetlen őszinteséggel mutat rá a felnőttek ellentmondásaira, közhelyeire és nevelési módszereire. A szöveget Réber László ikonikus rajzai teszik teljessé. Idén különösen aktuális újra kézbe venni Janikovszky Éva műveit, hiszen a szerző születésének 100. évfordulóját ünnepeljük – könyvei pedig ma is éleslátással és szerethető iróniával szólítják meg a gyerekeket és a felnőtteket.

M. Kácsor Zoltán: A dragoszauruszháború – Zabaszauruszok 7. 

A dragoszauruszháború méltó lezárása a népszerű dinoszauruszos sorozatnak. A történetben kitör a régóta fenyegető dinóháború, amelyben bátor madarak, különös lények és ocsmány sárkányok csapnak össze. M. Kácsor Zoltán könyvének ereje nemcsak az izgalmas kalandban rejlik, hanem a játékos nyelvi humorban és a részletgazdag illusztrációkban is. Nagyobb ovisoknak és kisiskolásoknak különösen jó választás, ráadásul felolvasva a felnőttek számára is kifejezetten szórakoztató élmény.
 

Mit nézzünk együtt egy esős nyári délután?

Mamma Mia! (2008)

Donna független, egyedülálló anya, van egy kis szállodája egy idilli kis görög szigeten. Donna meghívta két legjobb barátnőjét lánya, Sophie esküvőjére, ám titokban Sophie is hívott három vendéget. A lány ugyanis már régóta kutatja apja kilétét, hogy legyen, aki az oltárhoz kíséri. Ezért aztán elhív három férfit Donna múltjából a mediterrán paradicsomba, ahol már mindannyian jártak 20 évvel korábban. Ezután a szereplők életében 24 kaotikus, ám varázslatos óra következik. 

Tüskevár (2012) 

Fekete István klasszikus regényének 2012-es, színes filmváltozata az új generációkhoz is közel hozza a berek varázslatos világát. Tutajos és Bütyök nyári kalandjai nemcsak izgalmasak és humorosak, hanem a természet szeretetéről, a barátságról és a felnőtté válás folyamatáról is mesélnek. A modern képi világ mellett a film megőrzi az eredeti történet hangulatát, ezért közös családi filmezéshez remek választás lehet a nyári szünetben. 

A tenger dala (2014)

Egy csodálatos mese Benről és kishúgáról, Saoirse-ról, aki az utolsó fókatündér. A két testvér kalandos útra indul egy ősi, varázslatos legenda nyomában, hogy kiszabadítsák a tündéreket és megóvják a szellemvilágot. A rajzfilmet, amely az ír népmesék köréből merít inspirációt, 2015-ben Oscar-díjra jelölték a legjobb animáció kategóriában, számos más díj mellett elnyerte az Európai Filmdíjat a Legjobb Animációs Film kategóriájában, valamint a Kecskeméti Animációs Filmfesztivál Közönségdíját is. 

Encanto (2021)

A Madrigalok rejtve élnek Kolumbia hegységeiben. Mágikus otthonuk egy nyüzsgő városkában található, a csodákkal és bűbájjal teli Encantoban. Encanto varázsa a család minden gyermekét egyéni tehetséggel áldotta meg, az emberfeletti erőtől a gyógyítóerőig, minden gyermeket, kivéve egyet, Mirabelt. Ám mikor Mirabel felfedezi, hogy Encanto varázsát veszély fenyegeti, úgy érzi, hogy ő, az átlagos Madrigal lehet kivételes családjának egyetlen reménye. 

A tölgy – Az erdő szíve (2022)

Ez a francia dokumentumfilm egy 200 éves tölgyfa életét és az azt körülvevő élővilágot mutatja be. A kamera a fa körül zajló évszakos változásokat, valamint az ott élő állatok – például mókusok, rovarok, madarak és vaddisznók – mindennapjait követi.  A film egyedülálló makró- és drónfelvételeket használ, hogy bemutassa a fa „világát” az ágaktól a gyökerekig.

Vadászidény (2023)

Egy fiatal párizsi házaspár két gyerekkel saját kertes házról álmodozik egy békés helyen, ezért amint rátalálnak a tágas vidéki házra, azonnal lecsapnak rá. Az idilli környezet azonban hamar rémálommá válik: kiderül, hogy a falubelieknek joguk van a birtokukon vadászni. A házaspár mindent megpróbál, hogy megvédje új otthonát, ám ezzel háborút indít a falu különös lakóival szemben. Fekete humorú, izgalmas francia film a vidéki élet árnyoldalairól.
 

forrás: port.hu, mafab.hu