Az Apakulcs idén immár ötödik alkalommal hirdette meg az Apa ezerrel!, valamint első alkalommal az Anya ezerszer! pályázatot. A kezdeményezés célja, hogy ráirányítsa a figyelmet az apák és anyák pótolhatatlan szerepére, valamint azokra a történetekre, amelyek megmutatják a családi kapcsolatok erejét és szépségét.

Az online eredményhirdetésre június 21-én került sor, ekkor derült ki az is, kik nyerték el a Nagycsaládosok Országos Egyesületének különdíjait. Nagy örömmel gratulálunk azoknak az alkotóknak, akik írásaikkal különösen megérintettek bennünket:

Az Apakulcs Apa ezerrel! pályázatának NOE különdíjasa:

Barna Ádám: Kötöttpálya 

érzek valamit, talán a brokkoli krémleves.
az én gyomrom sem oké, de lefektetem Zsombit, már késő van.
mintha pukkant volna valami…
komolyan?
aha, de menjetek nyugodtan, majd úgyis szólok.
megrepedt?
lehet, de még nincs magzatvíz.
rendben, szólj, ha van valami, gyere, Baba, megyünk aludni.
beszélgetünk még, Apa?
persze, miről szeretnél?
a villamos az úttesten megy?
nem egészen, hanem a sínen.
de a trolibusz az úttesten megy?
igen.
és van áramszedője?
van, mindkettő kötöttpályás.
mi az a kötöttpályás?
Ádi, gyere!
megyek, te próbálj aludni, Baba, Apa megy segíteni Anyának.
Ádiii, gyereee!
megyek!
érzem a fejét.
micsoda?
itt van, érzem.
tényleg ott van… bábát hívtad?
igen, már elindult.
jól van, csak nyugodtan, nagyon jól csinálod, hopp, kint is van a fejecskéje, szia, itt van Apa, hát hangod is van, gyere, Picur, ügyesek vagytok, minden rendben, csak még egy nyomás, és itt vagy, megfogtalak, Isten hozott!

(további díjazottak)

Az Anyakulcs Anya ezerszer! pályázatának NOE különdíjasa:

Dr. Szántó Szilvia: Nem szólok 

Láttam. Már az elején láttam.
Ahogy a lányom párja beszélt vele. Amikor felemelte a hangját, ha érvelt.
Ahogy nem figyelt rá igazán.
Ahogy a fiúnak mindig volt magyarázata mindenre. A stressz, a nehéz gyerekkora, a családi problémák.
És mindig volt egy új ígéret arra, hogy mikor változik meg a helyzet. Ha munkát vált, ha elutaznak, ha összeköltöznek.
Szólhattam volna.
Mondhattam volna, hogy ez nem lesz így jó.
De nem szóltam.
Tudtam, hogy a lányom többet érdemel, de ezt nem képviselhettem helyette.
Néztem, ahogy újabb esélyt ad neki.
Ahogy remél.
Ahogy egyre kevesebbet mosolyog.
És minden alkalommal ott volt bennem a mondat.
Hogy felnyissam a szemét.
De tudtam, hogy nem vehetem el tőle a felismerést.
Amikor szakítottak, nem mondtam ki, hogy tudtam.
Nem kérdeztem. Nem magyaráztam.
Leültem mellé. És hagytam, hogy sírjon.
Akkor értettem meg igazán, hogy nem az a dolgom, hogy megóvjam minden fájdalomtól.
Hanem hogy ott maradjak vele, amikor szüksége van rám. Akkor is, ha fáj.

(további díjazottak)

Az ünnepélyes díjátadóra ősszel kerül sor, addig is szívből gratulálunk minden elismerésben részesült pályázónak, és köszönjük valamennyi résztvevőnek, hogy történeteiket megosztották velünk.