Az előző házasságomból már volt egy nagyobb leányom Katica, amikor megszületett párommal első közös gyermekünk Zselyke, aki most 8 esztendős. Másfél évvel később fiúgyermek érkezett a családba, Sámuel, aki azóta már nagycsoportos óvodás. Sámuel születését követően többször beszéltünk róla, hogy vállaljuk-e még egy gyermeket…
Az érvek, ellenérvek hosszas mérlegelése után nem vetettük el végleg a gondolatot, azonban az újabb gyermek vállalását az elkövetkezendő „ötéves terv”-be nem rögzítettük. J Abban állapodtunk meg, hogy Sámuel elkezdi az ovit, és Kata visszamegy dolgozni.
Mivel mindketten a Rendőrség hivatásos állományában dolgozunk, az volt a terv, hogy a párom egy viszonylag családbarát beosztást keres magának a testületen belül, ahol hivatali munkaidőben dolgozhat, így a gyerekek oviba, suliba, edzésre történő szállítását meg tudja oldani, és az én izgalmas, változatos, de munkaidőben kiszámíthatatlanabb beosztásom is megmaradhat.
Amikor Sámuel két éves lett, úgy tűnt, hogy minden a terv szerint történik. Sikerült a párom részére egy jónak ígérkező beosztást találni, ahová a GYED lejártát követően kezdhet…..ett volna J, ha az a bizonyos terhességi teszt azonnal nem mutatott volna két csíkot J
Ekkor még azt hittük, hogy három kisgyermekünk lesz, valahogy majd megoldjuk. Az első orvosi vizsgálat során azonban kiderült, hogy nem három kisgyermekünk lesz, hanem:
MÉG HÁROM kisgyermekünk lesz.
Itt változott meg gyökeresen az életünk! Nagy izgalommal – és őszintén szólva félelemmel -vártuk az újabb kihívásokat. Ekkor dőlt el, hogy mi bizony NAGYCSALÁDOSOK leszünk. Páromat nagyon féltettem, mert sok helyen sokfélét olvastam a hármasikres terhesség lehetséges negatív következményeitől. Katáról mindig is tudtam, hogy a gyönyörű, törékeny külső az csak az ellenség megtévesztése, belülről sokkal keményebb, mint aminek látszik. A hármasikreket Spártaiakat meghazudtoló keménységgel hordta a 36. hétig, amikor a saját lábain betipegett a SOTE Szülészetére, ahol életet adott Lenkének, Terkának és Csepkének. (Hármuk nettó összsúlya több, mint 7,5 kg volt!!!) A szülést nagyon profi team vezette le, én próbáltam feldolgozni, hogy hirtelen hatgyermekes apuka lettem, de csak bámultam a három csöppségre és patakokban folyt a könny az arcomon.
Az ikrek érkezése óta eltelt három évben gyakorlatilag minden – ami fontos – azonnal sikerül. Otthonunkat néhány hét leforgása alatt lecseréltük, és én elbúcsúztam az általam nagyon szeretett szakterülettől, és egy nyugisabb beosztást kerestem magamnak, mivel azt gondoltam, hogy az óriási család mellett nem fogok tudni a munkahelyemen és a családban is a magas követelményeknek megfelelni. Ahogy teltek múltak a napok, hetek, hónapok, rájöttem, hogy nagycsaládosnak lenni pont olyan mint ahol csak 1-2 gyerkőc van, csak ott nem olyan izgalmas J
16 hónap után visszakértem magam ugyanabba a beosztásba, ahonnan elmentem, és azóta is itt dolgozom.
Egy főiskolai tanárom mondta annak idején, hogy akkor lehetsz kiegyensúlyozott, boldog, ha a privát, családi életed, és a karriered is rendben van. Ő ezt az ember járásával próbálta szemléltetni. Az egyik lábad a magánéleted, a másik lábad a karriered. Akár a bal, akár a jobb lábad fáj, sérült, a járásod „bicegős” lesz. Törekedj rá, hogy mindkét lábad tökéletes legyen, és akkor a járásod is tökéletes lesz. Ha azonban bármelyik lábad fáj, bicegni fogsz, és előbb- utóbb a nagy teher miatt a másik lábad is fájni fog….
Büszkén mondhatom, hogy nekem mindkét lábam hibátlan.
A párommal való kapcsolatom is teljesen megváltozott. A lángoló szerelem mellé a büszkeség is beékelődött. Nagyon büszke vagyok rá, hogy vele és gyermekeinkkel együtt közösen alkothatunk egy igazi nagycsaládot.
Természetesen nálunk se minden habos-babos rózsaszínű. Nálunk is vannak nehéz pillanatok, órák, napok, de közösen mindent megoldunk.
Fantasztikus átélni azt, hogy a nagyobb gyermekek hogyan féltik, óvják, tanítgatják a kisebbeket, a kicsik pedig példaképként tekintenek a nagyobbakra, és tanulnak el tőlük jót és rosszat egyaránt.
És végül egy záró gondolat. Minden gyermekünk egészséges, és gyönyörű. Azt hiszem ez az igazi gazdagság.
Ilauszki Tibor
Nagycsaládosok Országos Egyesülete (Gödöllő)
