Váljunk az egészséges társadalmi folyamatok beindítóivá!

November 23-án pénteken a Népfőiskola ködbe burkolózva várt minket barátságos meleg fényeivel. Az októberi hétvége nem múlt el nyomtalanul, itt is, ott is csoportokba verődve üdvözölték egymást a VDK-sok. A betegeskedések és a munkahelyi elfoglaltságok miatt ez alkalommal negyvenhárman voltunk.
A program közös vacsorával indult, melyre a viszontlátás öröme volt a jellemző, hiszen eddigre a legtöbben már megérkeztek. Vidám beszélgetéssel, önfeledt nevetgéléssel telt az étkezés. Nyolc órakor a Kölcsey Házban találkoztunk, hogy Kata (Kardosné Gyurkó Katalin, a kollégium koordiánátora) által vezetett játék kereteiben megtudjuk, kivel, mi történt az elmúlt hetekben. Egy szép kék követ kellett fölemelni középről annak, aki szerette volna magához ragadni a szót. A kő fő sajátossága, hogy „anti-interakciós” kő lévén, hangsúlyozott figyelmet biztosított pillanatnyi birtokosának. Egyre többen vették a bátorságot és osztották meg velünk személyes élményeiket, benyomásaikat az elmúlt alkalomról és az azóta eltelt néhány hétről. Első kollégiumi hétvégénket mindenki nagy lelkesedéssel emlegette fel. Többen elmondták, mennyit töltődtek, milyen fantasztikusan érezték magukat abban a bő két napban. Családanyák számoltak be arról, hogy férjük is ráébredt, egész jól kézben tudja tartani a gyerkőcöket az ő jelenlétük nélkül is, legalábbis egy hétvége erejéig… Kozma Imre atya házasságról tartott előadása ismét szóba került, ki így, ki úgy, de valamiképpen mindenki tovább hordozta szívében a hallottakat. Tímár Gergő és kedvese Horváth Rita életében megszilárdította a nagy elhatározást is, hogy összekössék életüket, boldogan meséltek nekünk eljegyzésükről.

Ezek után néhány társunk kiselőadása következett. Először Kuik Imre üzemgazdász, a Tiszavasvári Egyesület titkárának előadását hallhattuk a Civil ház kialakításáról és fejlesztéséről Tiszavasváriban, és a benne tartott rendhagyó angolórákról. Ebből az előadásból kiderült, hogy érdemes nagyot álmodni, mert kitartással, rengeteg munkával és pályázatok segítségével szinte a semmiből tudtak egy jól felszerelt közösségi házat előteremteni, ahol nemcsak zenés angolórákat, hanem rengeteg egyéb foglalkozást és összejövetelt lehet tartani.

A következő előadást Máté Erika tartotta. A gerontológiával és az időskori tanulással kapcsolatosan osztott meg velünk néhány érdekességet, melyekkel a nemzedékek közötti szorosabb együttműködés fontosságára igyekezett ráirányítani a figyelmünket.

A harmadik témát Makuk János közgazdász hozta, aki a Máltai Szeretetszolgálat kárpátaljai emberkereskedelem elleni programjáról beszélt.

A program végeztével néhányan még fönnmaradtak beszélgetni, de a hét fáradalmainak köszönhetően viszonylag hamar elcsöndesedett a ház.

Szombat reggel a sportosabbak uszodával, vagy futással kezdték a napot. Az első előadást Márki László matematikus, a NOE volt elnöke tartotta. A Nagycsaládosok Országos Egyesülete nemzetközi kapcsolatairól beszélt, amit elsősorban Laci és Benkő Ágota tart a kezében a kezdetektől, így első kézből hallhattuk, hogyan bővültek a lehetőségek évről évre. A nemzetközi kapcsolatokat Laci szerint az jellemzi legjobban, hogy a sok munkából egyszer csak kinő olyan vetés is, amiről nem is tudtuk, hogy elvetettük. Például az 1994-es Nemzetközi Nagycsaládos Találkozóra, melynek helyszíne Gödöllő volt, nem sok külföldi érkezett, de eljött a Flamand Nagycsaládos Egyesület igazgatója a feleségével és tizenhárom számozott pólós gyermekével, és olyan jól érezték magukat, hogy az igazgató úr onnantól kezdve, ahol csak tudta népszerűsítette a NOE-t. A többi külföldi elmaradása miatt pedig több idő maradt a határon túli magyarokra, így a kongresszus a családmozgalom fellendülését hozta. 2001-ben pedig a kifejezetten a határon túliak számára szervezett szeminárium következményeképpen megalakult a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége. A NOE-nak nagy szerepe volt az Európai Nagycsaládos Szövetség megalakulásában is. Sokat tanult az egyesület a külföldi kapcsolatokból, ötleteket merített, melyeket továbbfejlesztve gyakran olyan kreatív eredmények születtek, hogy azt a nemzetközi szervezetek is érdemesnek tartották átvenni.

Következő előadónk Székely András, a Három királyfi, három királylány mozgalom vezetője volt, aki röviden beszélt magáról a mozgalomról, majd a házasságról és a gyermekvállalásról mesélt érdekességeket, saját életéből anekdotákat. Fő céljuk, hogy a tervezett gyerekek megszülethessenek. Ennek kapcsán végezték kutatásaikat Kopp Máriával, támogatnak családszervezeteket, „Apafüzetet” adtak ki, és terjesztik a babazászló projectet, hogy csak néhányat említsünk tevékenységeik közül. András tíz gyermekéből hetet magával is hozott, kis csapatukat később a szünetben láthattuk az udvaron vidáman bújócskázni.

A délelőtt harmadik előadója Suplicz Sándor, az Óbudai Egyetem főiskolai docense volt, aki a vezetői készségekről beszélt, a pszichológia és az irodalom példáin keresztül rávilágítva, hogy milyen az az ember, aki hatással tud lenni egy közösségre, milyen az a csoport, akik hatással tudnak lenni egy még nagyobb csoportosulásra, adott esetben a társadalomra. Egy közösség legszívesebben egy bölcs, apa típusú személyiséget választ vezetőjének. Aki vezetői szerepre törekszik, legyen szó akár egy egyénről, akár egy egész csoportról, annak a legfontosabb jellemzője Sándor szerint a hitelesség kell legyen, nagyon lényeges a verbalitás és a metakommunikáció harmóniája. Ezt Hermész Triszmegisztosz idézetével erősítette meg „Ami bent van, az van kint is.” Ezenkívül fontos értéket képez még a hagyományok, a tradíciók őrzése és a hazaszeretet. A döntéseknél pedig a végső elhatározást a szeretet parancsától kell függővé tenni.

Ebéd után plenáris előadások következtek, először Hende Csaba honvédelmi miniszter úr a haza védelméről beszélt, hogy miért fontos a jól felszerelt katonaság, a hazafias nevelés, miért volt jó a sorkatonaság, és milyen tervei vannak a kormánynak a jövőre nézve. Kedves barátaiként szólított meg bennünket, beszédét végig ez a könnyed baráti hangulat jellemezte. Az előadás végén feltett sok kérdésre is örömmel és nyíltan válaszolgatott.

A második plenáris előadó Pálffy István újságíró, országgyűlési képviselő volt. A Kárpát-medence magyarlakta területeinek konyhakultúrájáról beszélt. Érdekes volt, hogy a vendéglátásra egy-egy országban hogyan hatott a történelem. Az előadás után Lezsák Sándor kedves ötlettől vezérelve jó néhány Pálffy István könyvet sorsolt ki a kollégiumok hallgatói között. A meglepetések itt még nem értek véget, a Képviselő Úrnak azon a héten volt a születésnapja, Lezsák Sándor egy hatalmas tortával lepte meg őt és ezáltal minket is. A torta akkora volt, hogy többen repetáztak is, mégsem tudtuk teljesen elfogyasztani.

Az esti programon a kreatív oldalunkat is fejleszthettük, Lendvai Edit és néhány lakiteleki nagycsaládos édesanya karácsonyt varázsolt körénk, segítségükkel gyöngyből karácsonyfadíszt, krumplinyomdával képeslapot készíthettünk. Nagyon hangulatos műhelymunka alakult ki, kisebb-nagyobb bedolgozással végül mindenkinek elkészült a csillaga. Elüldögéltünk volna a végtelenségig ebben a kellemes légkörben, de egyszer csak Gulyás László vándormuzsikus kecskedudája szólalt meg, hogy felpörgesse a hangulatot. Gulyás Lászlóról, aki volt a Családkongresszuson tudja, hogy addig nem nyugszik, amíg be nem vonja a közönséget is a műsorába. Most a mesében csak hallgatókként vettünk részt, hamarosan azonban azon kaptuk magunkat, hogy a vándormuzsikus megénekeltetett, megtáncoltatott bennünket.

A napot közös beszélgetéssel, borozgatással, nassolással zártuk a tetőtérben, és meglepetésként felköszöntöttük Katát vasárnapi névnapja alkalmából. A vidám együttlét éjfél utánig eltartott.

A vasárnapot, aki akarta szentmisével kezdhette, ahol a beszéd témája a küldetés és a hivatás volt, ami mostani központi témánkhoz is kapcsolódott, hiszen mi is küldetésre vállalkoztunk, arra, hogy az egészséges társadalmi folyamatok katalizátoraivá igyekszünk válni, hogy elősegítsük egyfajta társadalmi ébredés generálását. A jó vezetésről szólt Suplitz Sándor előadása, Márki László előadásából pedig kiderült, hogy egy lelkes, elkötelezett vezetés milyen nagy eredményekre képes. Váci Mihály ezt a következőképp fogalmazza meg „Eső a homokra” című versében: Széjjel

„Széjjel szóródni - eső a homokra - sivatagnyi reménytelen dologra s ha nyár se lesz tőled - s a táj se zöldebb: - kutakká gyűjt a mély: - soká isznak belőled!”

A Népfőiskolára visszatérve gyors összepakolás és a szobákból való kiköltözés után a Kölcsey házban találkoztunk, hogy közösségfejlesztő tréninget tartson nekünk Ditzendyné Frank Mariann és Cs. Nagy Ágnes. Az első játékban két perces forgó váltásokban kellett beszélgetnünk megadott témákról egymással. Volt, akivel könnyebben indult meg a beszélgetés, volt, akivel nehezebben, de végül mindenkivel az volt az élményünk, hogy két perc nem túl hosszú idő, bőven tovább tudtunk volna társalogni.

A következő feladatban hidat terveztünk és kiviteleztünk hat csapatban. A külön-külön egy méteres kis hídrészleteknek végül egy nagy híddá kellett összeállni, amelyet le is teszteltünk egy játékautóval. A híd kettős funkciót töltött be, vizsgáztatta együttműködési készségünket és szépen szimbolizálta azt a vágyunkat, elképzelésünket, hogy szeretnénk híddá válni a társadalomban, hogy elősegítsük egy jobb élet, egy jobb kor eljövetelét. Most saját kezünk munkája által képileg is megelevenedett előttünk, hogy ezek a kis hídrészletek mennyivel erősebbé válnak, ha egymással összeérnek, ha egységbe tudnak kovácsolódni, ahhoz pedig, hogy a híd tartós legyen, mennyire fontosak az alapok.

Tölgyes Eszter