Az emberi összefogás és a családi értékek fontossága

A VDK kollégium első alkalmán végül 51-en tudtunk részt venni. Színes társaság jött össze, nem csak életkort, végzettséget tekintve, hanem a Kárpát- medence széles térségének minden részéből érkeztek társaink.
Noha egyelőre még csak a megjelentek nagyjából felének van gyermeke, ők összesen 95 gyermeket képviseltek. Mindnyájan érdeklődéssel és várakozással tekintettünk a hétvége elé, hiszen mindannyiunk számára követendő érték a hagyományos családmodell, és tudatosan szeretnénk is törekedni arra, hogy ezt az értéket a közéletben, a mindennapokban is képviseljük. Már a Népfőiskolával való első találkozásomkor az volt az érzésem, a területet arra álmodták meg, hogy itt hasonlóan lehessen tanulni, mint, ahogy Jézustól, Szókratésztől vagy Platóntól tanulhattak anno a tanítványai. Arra gondoltam, talán nem is annyira jó az elnevezés, hiszen a mai értelemben véve a Népfőiskola nem olyan, mint egy hagyományos főiskola, sokkal inkább egy életstílust képvisel. A „szeretve oktatás” képe tűnt fel előttem, elképzeltem, ahogy napsütéses időben akár a nagy, füves térségeken körbeülik az előadót egy-egy kollégiumnak a hallgatói, kiteljesednek lélekben, testben, és talán, mint a tanítványoknak, nekik is illik majd továbbadniuk az ott hallottakat.

A képzés ugyan nem a szabadban folyt, mégis a hétvége valami hasonlóra adott lehetőséget. Legegyszerűbben talán úgy tudnám megfogalmazni a célt, hogy tágítani szeretnék a résztvevők látókörét, egyfajta társadalmi ébredés elősegítésére és ebben a saját szerepünk fontosságára szeretnének felszólítani. Ennek következtében a Varga Domokos Kollégium kereteiben változatos programokban, előadásokban volt részünk.

Az első este a bemutatkozásé volt a főszerep, ahol máris különleges élmény volt felgyorsult társadalmunk pörgéséből odacsöppenve az a bensőséges hangulat, ahogy a sok különböző korú, érdeklődésű és élethelyzetű ember egymásra tudott figyelni. Fölocsúdhattunk abból a monoton és mechanikus rohanásból, ahogy a hetek vágtatnak el mellettünk gyakran aktív cselekvőből méla szemlélőkké téve minket saját életünkben. Itt lelassult körülöttünk az idő, szinte meg lehetett fogni a pillanatot. Lezsák Sándor és Kardosné Gyurkó Katalin a kollégium moderátoraiként nagyon kedvesen maguk is bemutatkoztak, és köszöntötték a csapatot. Utána mindenki korán nyugovóra tért, hogy kipihenhesse a hét fáradalmait.

Második nap a közösen elköltött reggeli után professzor Iván László országgyűlési képviselő, gerontológus, teológus, pszichiáter előadását hallgathattuk meg, „Időskor és idősödés kockázata a Kárpá-medencében” címmel. A professzor úr több olyan dologra hívta föl a figyelmünket, amely „aha” élményt jelentett a számunkra. Pontosan tudtuk, miről beszél, amikor a világ óriási sebességváltását, az információrobbanást, a spiritualitás, az emberi összefogás, a nemzedékek egymást gazdagító transzfer (lánc) folyamatának hiányát emlegette, és, hogy jó lenne, ha minden ember tudná, hogy közfelelős közkötelességei is vannak.

Mégis jó volt összefüggéseiben hallani ezekről. Emlékeztetett bennünket a professzor úr, hogy már Széchenyi István megfogalmazta a Magyar Nemzet 4 fő hibáját, mely szerinte a hiúság, az irigység, a szalmaláng magatartás és a közrestség volt. Ezek a jellemzők, ha általánosságban mélyére tekintünk a társadalomnak, ma is jelen vannak… A következő előadás előtt Kozma Imre atyának padot avattunk. A kis rögtönzött ünnepség abból állt, hogy körülálltuk a padot, melyen az atya vésett arcképe és a Máltai Szeretetszolgálat szimbóluma látható, majd elénekeltük az atyának kedvenc népdalát, az „Erdő mellett estvéledtem…” kezdetűt. Utána következett Imre atya előadása, aki 1996-ban Európában az „Év embere” volt. Témája „A testi és a lelki éhség – válaszok” volt, melyben az Isteni gondviselés megnyilvánulásáról beszélt saját életében, hogy hogyan tudott mások által nagynak tartott dolgokat véghezvinni. Része volt a berlini fal lebontásában, szervezett szállást és ellátást a menekülteknek, és Isten erejével több mint 4000 háborús túszt mentett meg. Szeretettel ajánlotta nekünk „A szolgálat alapmagatartás” című könyvet, melynek üzenete, hogy a szolgálat menti meg a világot. Szabadulni kell a jólét, a gondtalan anyagi helyzet illúzióitól és a jóllétre törekedni, a testi, szellemi és közösségi jó közérzetre. A jó házasság is szolgálat, melyben a felek egymás boldogságát keresik, és mindkét fél képes a megbocsátásra, a problémák megoldására, hiszen gyakran a nehézségek nagylelkűséggel könnyebben megoldhatók. Tudatosan kell küzdeni a jelenkor posztmodern, neoliberalista gondolkodásmódja ellen, mert a környezet, amelyben élünk, különös tekintettel a médiára, túlhangsúlyozza az ember egyéni szabadságát, és folyamatos harcban áll az örökérvényű igazságokkal. Jézus pontos útmutatást adott az élethez. Egész földi életét példának szánta, mindig hangsúlyozta, azért jött, hogy szolgáljon, nem pedig, hogy őt szolgálják. Értelmes, beteljesült és boldog életet tehát kizárólag akkor élhetünk, ha elsősorban másokért élünk. „A világegyetem telve urakkal,” − mondja Weöres Sándor – „egy szolgája van csak, az Isten”. Rajtunk múlik, hogy ez ne legyen így!

Az előadás után ebédelni mentünk, majd többen uszodába, illetve lehetőség volt körsétát tenni a Népfőiskola területén Lezsák Sándor vezetésével.

A délutánt Szalay Károly irodalomtörténész előadásával kezdtük, aki Varga Domokos személyét és munkásságát igyekezett közelebb hozni hozzánk. Érdekes volt, mert személyesen ismerte a hét gyermekes írót, így elbeszélését több saját élménnyel tudta gazdagítani. Varga Domokosnak kedves mondása volt, hogy a család immunitást nyújt a külvilág egyre sokasodó infekcióival szemben. Műveinek külön értéke, hogy a legtöbb munkájának két olvasata van, egy a gyerekek számára és egy másik, amely a szülőt szólítja meg és szeretettel, észrevétlen módon neveli őt, ötleteket adva neki a gyermekneveléshez.

A következő előadás címe „21 év a NOE szolgálatában” volt, melyben Egyed Éva Titkárságvezetőnk a NOE felépítését, életét mutatta be. Hiánypótló volt ez az előadás, mert így összefoglalva a NOE egészéről még nem beszélt senki. Egyben meghatóak voltak azok a személyes élmények, történetek, melyekben az egyesület értékfelmutató törekvéseinek mindennapi életben való eredményét lehetett megtapasztalni. Segített a NOE a 2010-es vörösiszap-katasztrófánál és az árvizeknél is. A NOE közéletben elért eredményei is igen jelentősek, például a gyermekek után járó adókedvezmény, a családipótlék, a kismama-bérlet, az iker GYES, a közműhátralékosok számára adósságkezelési szolgáltatás bevezetése vagy a „Bokros-csomag” számos elemének Alkotmánybíróság általi eltörlése. Ennek az előadásnak az volt az üzenete, hogy milyen sokat jelent egy támogató, szociálisan és morálisan érzékeny közösségi háttér és természetesen a család.

Ezen az estén az Aradi Vértanukról is megemlékeztünk, melynek keretében Császár Angéla, Incze Ildikó és Takács Bence Ervin színművészek „Embernek lenni” című előadását láthattuk. Drámai magyar vers- és prózafüzért hallottunk a téma köré csoportosítva.

A közös program után többen fönnmaradtak egy kicsit tovább és ismerkedtek, beszélgettek egy-egy pohár bor mellett vagy csocsóztak, ping-pongoztak a pinceklubban.

Vasárnap reggel, aki akart szentmisén vehetett részt Lakiteleken. Érdekes volt, hogy az evangélium témája a házastársi hűség, mintha direkt a kollégiumi előadások megerősítése, kiegészítése lett volna.

Ezen a napon az első előadást ifj. Fekete Gyula közgazdász szociológus tartotta, aki a nagycsaládosok helyzetét javító intézkedésekről beszélt az elmúlt két év törvényhozásának tükrében. ő is a család fontosságát hangsúlyozta, elmondta, hogy a családi értékek is a családok védelmében lettek az Alaptörvénybe iktatva. A házasság intézményét erősíteni kell. Tavalyi statisztika alapján a gyerekek 42%-a már nem házasságba születik, és szintén statisztikák bizonyítják, hogy az élettársi kapcsolat könnyebben felbomlik, mint a házasság, mert tisztelet a kivételnek, ennél az együttélési formánál általában a jogok és a kötelezettségek egymással nincsenek egyensúlyban.

A következő előadás Olajos István iskolaigazgató „Lélektől lélekig” című előadása volt. Az igazgató úr rendhagyó irodalom- és történelemórát tartott, melyet élmény volt hallgatni. Többen felsóhajtottak, ha annak idején ilyen tanáruk lett volna, rajongtak volna ezekért az órákért, és talán még az életpályájukra is kihatással lett volna!

Jó volt részévé válni egy olyan oktatási formának, ahol az ember egyszerre használhatja az eszét és a szívét, egyszerre fejlesztheti az agyát és a lelkét. Különleges élmény volt számomra az is, hogy a moderátorok, előadók a résztvevőkre mint emberekre is kíváncsiak voltak, sok időt töltöttek a társaságunkban, közöttünk jártak-keltek, többen velünk is étkeztek. Érdeklődve várom az elkövetkezendő két évet, mely alatt jobban megismerhetjük egymást, és talán az emberi összefogást is megtapasztalhatjuk majd saját kis csoportunkkal, melyről ezen a hétvégén annyit beszéltünk.

Tölgyes Eszter